A nyár második felében kóstolt borokat felölelő egyveleget főleg fehér borok töltik meg, de a szezonnak megfelelően arányaiban több a rosé is. Vörösborból inkább csak néhány könnyedebb tétel jutott ebbe a válogatásba, 2-2 pezsgő és aszú teszi teljessé a képet.
Aki legalább egy kicsit képben van a Jakab Badacsony dolgaival, az tudja, hogy Jakab Péter tulajdonos óriási pinot noir-rajongó. A birtok szőlőterületeinek kétharmadán pinot noir terem, nagyrészt a Gál Tibor tanácsára, Szeremley Huba által telepített ültetvényeken dolgoznak a fajtával. A híres egri borász hatására az elmúlt évtizedekben több borvidékünkön is elkezdtek komolyan foglalkozni a pinot noir-ral, néhány fontos birtokot pedig ma is Gál Tibor egykori pártfogoltjai vezetnek. Ez adta az ötletet Jakab Péternek, hogy összetrombitálja a Gál Tiborhoz kötődő borászokat és egy közös pinot noir kóstolón mutassák be a fajta sokszínűségét, Gál Tibor álmainak beteljesülését.
(Nagy Sebestyén, Liptai Zsolt, Rábai László, Gál Tibor, Mérész Sándor, Jakab Péter)
Öt borvidék és öt pincészet képviselői gyűltek össze Nemesgulácson, a Jakab Badacsonynál, hogy felelevenítsék a közös gyökereket és megmutassák legszebb pinot noir-ból készült boraikat. A borászok kerekasztalbeszélgetését Nagy Sebestyén moderálta, közben régebbi évjáratú borokat kóstoltunk, "melyik pinot noir-odat mutatnád meg Tibornak?" jeligére.
A Time Out Market borklubjában áprilisban a kadarka és a pinot noir körül forogtak az események. Az április utolsó keddjén tartott kóstoló fő témája a pinot noir, a vendégborászat az Etyeki Kúria volt, Mérész Sándor főborász és Nagy Vince kereskedelmi és cégvezető képviselte a Kúriát. Megkóstoltuk a pince hamarosan debütáló pezsgőjét, majd vakon kaptunk pinot noir-okat különböző évjáratokból, egy rejtett kakukktojással a sorban. Az utolsó két tétel régebbi évjáratokat képviselt, a sort pedig egy fehérborral zártuk.
Március végére megérkezett az idei első magyar boros egyveleg. A szokásoshoz képest talán kicsivel több a pezsgő és az édes tétel, és ezúttal a fehér és vörös tételek aránya is kiegyenlített. A válogatásban szereplő borok kb. negyedét (az egyes kategóriák végén szerepelnek) Kézdy Dánielnél, a Kálvária Pincében kóstoltam.
A két részre osztott ünnepi egyveleg első felére ráfoghatjuk, hogy tematikus, de a borokat csak az köti össze, hogy az évjárat 0-ra, vagy 5-re végződik. Így került össze több, mint 30 bor, többnyire a 2020-as, kisebb részben a 2015-ös, a 2010-es évjáratokból és még egy 2005-ös tétel is előkerült. A játék kedvéért igyekeztem egyes szőlőfajtákból - riesling, chardonnay, pinot noir, syrah,tempranillo -, illetve országok, tájegységek boraiból - Ausztrália, Új-Zéland, Németország, Rioja, Ribera del Duero, Chianti - több tételt is egymás mellé válogatni. Szinte kivétel nélkül szépen muzsikáltak a kiválasztott palackok, de 1-2 öregedő bor és egy dugóhiba azért borzolta az idegeket.
Újabb magyar egyveleg következik, most a szokásosnál kevesebb borral, így az ünnepek előtt minden bizonnyal belefér még egy hasonló poszt.
Sok balatoni bor jutott ebbe a válogatásba, ezúttal a déli part is erősebben képviselteti magát. Tokaj sem maradhat ki, pezsgőtől a száraz borokon át a különféle édesekig, jutott mindenből. A rosé szezon kifutóban, cserébe itt a tartalmasabb vörösborok ideje, Balaton, Szekszárd és Villány szerepel ebben a mixben.
Burgundia és Marlborough után következzen néhány hazai pinot noir arról a borvidékről, amelyik a legjobban fókuszál a fajtára. Ez pedig Etyek-Buda, ahol az Etyeki körzetben szinte minden a pinot noir-ról, a chardonnay-ról, a sauvignon blanc-ról és a palackos erjesztésű pezsgőről szól, amelyben persze az első két fajtának is kulcsszerepe van. Szinte minden etyeki pincénél megtaláljuk az említett három fajtát a választékban. Ennek fényében meglepő lehet, hogy az etyeki pinot noir-sztori alig 25 éves múltra tekinthet vissza, az Etyeki Kúria 2001-ben telepítette be az első etyeki ültetvényt.
Az októberi hosszú hétvégén megnéztem, mit hozott ki a fajtából 2021-ben négy vezető etyeki pincészet.
Az idei negyedik magyar egyvelegben balatoni túlsúly lesz, főleg a Balatonfüred-Csopaki borvidék részéről, köszönhetően annak, hogy idén nem született külön írás a Balatonfüredi Borheteken kóstolt tételekről, hanem azok is ebben az posztban kaptak helyet. Jutott még ide néhány bor a Budafoki Pezsgő- és Borfesztivál választékából is, különböző borvidékekről. Így a nyáron szokásosnál több vörösbor jutott most ebbe a válogatásba, míg a rosé-k az évszaknak megfelelően nagyobb létszámban jelennek meg.
Alaposan megkésve elkészült a harmadik magyar egyveleg is, májustól júliusig kóstolt borokkal. A hűvös májusban még csúsztak a testesebb vörösborok is, később már csak 1-1 könnyedebb tétel, de egyébként ez a fehérekre is igaz. Elég sok 2024-es rosé-t kóstoltam (jut még a következő egyvelegre is), eddig kevés tétel győzött meg, azok is inkább a siller kategóriába tartoznak.
Idén elmarad a szokásos magyar sauvignon blanc-seregszemle, illetve inkább csak részletekben valósul meg. A legtöbb borvidékre kiterjedő, klasszikusokat és új reménységeket felvonultató sor felállítása és végigkóstolása minden szempontból biztosan túl nagy erőfeszítést igényelt volna, így inkább meg sem próbálkoztam a borok begyűjtésével. Az otthon már eleve rendelkezésre álló készletből azért egy észak-balatoni válogatás szinte biztosan összejön, remélhetőleg hamarosan ez is sorra kerül. Addig is a maradékból összeállítottam ezt a triót, három különböző borvidékről sorakoztak fel hazai klasszikusok, amelyek már biztosan több, mint 10 éve a hazai sauvignon blanc-választék stabil pontjai.
"Régen jártam Etyeken" - jutott eszembe oly sokszor az elmúlt években. Budáról Etyekre utazni igazán nem igényel komoly előkészületeket, ennek ellenére a kiruccanás megvalósítása mindig csak csúszott. Végül augusztus elején, valószínűleg a nyár addigi leghűvösebb napján kerekedtem fel. A borongós idő és a szokatlanul alacsony, 20 fok körüli hőmérséklet valószínűleg a legtöbb látogatót elriasztotta Etyekről. Az Öreghegyen és az Újhegyen is csak 1-2 turista kószált, kérdésemre azért megnyugtattak, hogy ennél nagyobb forgalom szokott lenni vasárnaponként.
Séta közben rögtön feltűnt, hogy Etyek az elmúlt évek alatt több vendéglátóhellyel gazdagodott, új nápolyi pizzériákat és borászatokat is láttam, majd ezeket is ki kell próbálni legközelebb. Most azonban még a kitaposott ösvényen maradtam és csak utólag esett le, hogy pont azt a két pincészetet látogattam meg, mint amikor 4 éve utoljára a településen jártam.
Az idei második magyar egyveleg a szokásosnál is terjedelmesebb lett, köszönhetően annak, hogy néhány pincétől több tétel is bekerült a válogatásba, például a Royal Tokajitól szinte egy mini kóstolós sor is. Sok tokaji és balatoni fehér, többnyire könnyedebb vörösborok, egy-egy pezsgő és rosé és néhány édes tétel szerepel ebben a merítésben.
Azt, hogy az Etyeki Kúriának fontos a chardonnay, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy egész rendezvényt építenek a fajtára. A pincészet chardonnay-ja évek óta stabil választás és jó vétel a piacon, én is minden évben megszondázom és nem szoktam csalódni. 2023-ból egy kísérleti tétel is készült a Kúriánál, az MSP (Mérész Sándor Projekt) széria keretében egy betontartályban erjesztett és érlelt tételt is lepalackoztak. Bár alföldi merlot megelőzött a háziverseny megrendezésével, pont a cikk megjelenésekor én is megkóstoltam a két bort és a végkövetkeztetés is hasonló.
A sok egyéb kóstoló után összeálltak az idei első egyveleg-posztok is, hazai pályával fogom kezdeni. Ebbe a válogatásba a szokásosnál jóval több édes bor került, és itt kaptak a helyet az utolsó 2023-as rosé palackjaim is.
Az aktuális magyar egyvelegben a nyár végén és az ősz első felében kóstolt borok kaptak helyet, sok balatoni és tokaji fehér, valamint rosé-k és könnyű vörösek innen-onnan, egy évjáratos pezsgő és két édes tétel foglalja keretbe a válogatást. Valószínűleg lesz még egy mini egyveleg, a szokásos ünnepi dömping előtt.
Dupla párbaj a mai posztban: két etyeki és két villányi chardonnay sorakozott fel egymás mellett a 2021-es évjáratból. Etyeken a chardonnay a pinot noir és a sauvignon blanc mellett a borvidék egyik legfontosabb fajtája, a már klasszikussá érett Etyeki Kúria mellett az infú titán Szijjártó Előd bora került a sorba. Villány ugyan elsősorban vörösboros vidék, de ma már egyre több pince foglalkozik fehérborokkal, és sokuknál a chardonnay is megtalálható. A Ruppert Borház és a Heumann Pincészet esetében a chardonnay évek óta a választék stabil tagja.
A 2021-es évjárat jellemzően savban gazdag fehérborokat adott, reméltem, hogy az elmúlt évek nyomán a savak lekerekedtek, a hordó beépült és csúcsformában kapom el ezt a négy bort.
Az aktuális magyar egyvelegben a brutális hőség miatt kevés vörösbor kapott helyet, fehérekből is inkább a frissebb, fiatalosabb tételek jutnak nagyobb szerephez. Az évszaknak megfelelően sok, a szokásosnál is több rosé is van ebben a válogatásban, édes borból és pezsgőből most csak 1-1 tétel fért be.
Az idei első magyar egyveleg igen terjedelmesre sikeredett. Az év első hónapjaiban elkopott a 2022-es magyar rosé-k nagy része, édes tétel viszont csak egy fogyott. A fehérborok a szokásosnál is nagyobb teret nyertek, többek között ebben az egyvelegben kapott helyet egy túl sokáig és nem éppen ideális körülmények között tárolt 2017-es Balassa száraz furmint sor, amelynek nem minden tagja viselte jól az évekig tartó hánykolódást. Barátokkal boroztunk egyet a MyWine Borbárban is, így az Artizan borkereskedés választékából is előfordul itt több tétel.
Az Etyeki Kúria borai szépen elmentek mellettem az utóbbi időszakban. Ez bizonyára az én hibám, hiszen az alapok minőségét folyamatosan magasan tartó pince szépen tette a dolgát, miközben én másfelé jártam saját útjaimat. Mindeközben névszeparáció is történt: ez a borhűtő mélyéről előbányászott merlot ugyanis már csak kinézetében illeszkedik etyeki társaihoz, a címkén már Kúria Sopron szerepel. Elsőre fel sem tűnt, ami nem baj, hiszen a lényeg úgysem ez. Sokkal inkább az, hogy ezt a véletlenül elpakolt merlot-t még éppen szép állapotában sikerült elcsípnem. Ez pedig öröm, boldogság.
Az elmúlt évek örömteli fejleménye, hogy egyre több borvidékünkön látnak komoly potenciált a kékfrankosban és egyre több borászatnál szánnak neki kiemelt szerepet. Szerintem a fajta kiválóan alkalmas arra, hogy megmutassa az egyes termőhelyek különböző karakterét, kis hazánkban is képes különböző a és ez volt a vezérfonal is, amire felfűztem ennek a kóstolónak a tematikáját. Hat borvidékről válogattam hat komolyabb kékfrankost, kivétel nélkül a 2018-as évjáratból. Ha minden igaz, egyben mindegyik dűlőszelektált tétel ráadásul, még ha nem is mindegyiken szerepel a szűkebb termőhely megjelölése.
Két és fél éve szerepelt utoljára magyar pinot noir-okat felvonultató kóstolósor a blogon, most kicsiben érkezik a folytatás. Véletlenszerűen összegyűlt itthon három magyar pinot noir a 2019-es évjáratból, három különböző borvidékről - történetesen mindegyikük szerepelt a 2017-es sorban is.
Az újabb magyar egyveleg gyorsabban összejött, mint gondoltam, hála néhány baráti összejövetelnek és balatoni kirándulásnak. Sok rosé és még több fehérbor került a válogatásba, vörösből inkább csak könnyedebb tételek. Borvidékek szempontjából a Balaton környéki régiók dominálnak, de sok másik borvidékről is jutott legalább 1-1 szereplő.
Itt az újabb magyar egyveleg, leginkább még tavasszal, nyár legelején kóstolt borokkal. Sok balatoni és tokaji fehér, könnyedebb vörösborok - fóleg kadarkák -, néhány rosé és édes tétel.
Ha nyár, akkor sauvignon blanc, így a borpár(baj) sorozat nyári különkiadásában sauvignon blanc duók következnek. Magyar és külföldi párosokat válogattam össze termőhely és/vagy stílus szerint összepárosítva, áprilistól júliusig 9x2 bor gyűlt össze végül, hazai pályáról többnyire a 2022-es, külföldről nagyrészt a 2021-es évjáratból.
(A fenti fotót innen kölcsönöztem.)
Meghoztam az idei második magyar egyveleget is. Most még csak enyhe többségben vannak a fehérborok a vörösekhez képest, befért már 1-2 rosé is a sorba, ahogy egy pezsgő és (most csak) egy édes bor is.
