A Borrajongó


Dél-szlovákiai borászok adnak tanácsot, hogyan ismerjük fel a jó bort

2019. november 07. 06:00 - ungert

Mai bejegyzésünk a megszokottól eltérően nem borbeszámoló, hanem egy szlovák nyelvű cikk fordítása. Az eredeti írás 2019. október 27-én jelent meg az Aktuality hírportálon Marta Rajková tollából. A Duna innenső oldalán kevésbé ismert határközeli szlovák borászokról szóló anyag inkább könnyedebb hangvételű, mintsem komolyan szakmázó, de bízom benne, hogy érdekes lehet olvasóink számára is.

Az eredeti szöveg, valamint a cikkben szereplő és a fordításhoz is kölcsönvett fotók mindegyike Marta Rajková munkáját  és tehetségét dicséri. Marta weboldalát itt, Instagram-oldalát pedig itt találjátok. A szlovák nyelvű szöveg és a fordítás erre a linkre kattintva olvasható párhuzamosan.

Rendkívül hálás vagyok és természetesen hatalmas köszönettel is tartozom Miriam Oršošovának, hogy oktatómként és mentoromként immár harmadik éve folyamatosan és kitartóan támogat nyelvtanulásomban, valamint fordításaim nyelvi lektorálásában is. Ez a fordítás sem születhetett volna meg az ő munkája nélkül.

Azt mondják, hogy a bor akkor jó, ha ízlik. Egy ismert szlovák borász és egy muzslai borásznő érdekes megfigyeléseket árult el a minőségi borról és a szlovákiai borturizmusról is.

Ha három szóval kellene jellemeznem, hogyan néz ki a Dunamente, akkor ez a három lenne az: síkság, Duna, szőlősök. Szőlőskert van csaknem mindenhol, amerre csak néztek, és amatőr borász itt talán minden második ember. A borfesztiválok, -utcák, -túrák és -kóstolók száma folyamatosan növekszik.

De tudjuk-e valójában, milyen a jó bor, vagy csak megtanultuk azt elegánsan forgatni a pohárban? Elmentem megkérdezni egy szimpatikus borászhölgyet és egy ismert borászt. Hol máshol is találhattam volna rájuk, mint a dél-szlovákiai szőlők között.

1.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Úton a Felvidéken – Bott Frigyes, Béla/Muzsla

2016. augusztus 01. 06:00 - ungert

Mátyás Andrásék utolsó utáni, előre nem tervezett hordómintáinak villámízlelése után időszerűen hagytuk magunk mögött Kisújfalu (Nová Vieska) külterületét, hogy tizenöt kilométernyi autózást követően Bélán (Belá) találkozzunk elszállásolónkkal és esti házigazdánkkal, Bott Frigyessel és családjával. A majd' négyszázas lakossággal rendelkező szlovákiai, de gyakorlatilag színmagyar kistelepülés nevezetessége – a nyilvánvaló Château Bélán túl – Botték 86-os panziója, amely a pince muzslai (Mužla) kötődése ellenére már-már luxusszintű turizmusorigónak számít szálláslehetőség és borkóstolás tekintetében is. Mivel Frigyes boraival ezidáig inkább futólag, illetve egy-egy szólóműsor keretében találkoztam, időszerű volt, hogy féltucatnyi borbuzernyák-csapatunk ne csak a panzió medencéjébe, hanem a borok és a házigazda szavaiba is ugorjon legalább egy fejest. Az alábbiakban igyekezetileg próbálom összekaparni a borok és a szavak által összeállított tapasztalatképet, ezzel pótolva többéves adósságomat a pince és Dél-Szlovákia tekintetében egyaránt.

bf1.jpg

Tovább
6 komment