A Borrajongó


Veszélyesen nagy burgundik

2016. január 19. 06:00 - akov

Van az a momentum, amikor az ember végre rájön, hogy Burgundiát nem lehet lekörözni. Sem fehérben, sem vörösben nincs olyan, ami befoghatná. Ehhez persze nagyon sok rossz burgundit kell meginni, mert van ám olyan is, igen csak bőven, és azt sem olcsón osztogatják. Amikor azonban az első komoly darab megfordul a poharunkban, tudjuk, hogy a fenti tétellel nem lehet vitatkozni. Egyszerűen ott és akkor leesik, le kell esnie, hogy nincs a burgundinak ellenszere. Na most, az a rossz hír, kedves barátaim, hogy ezek az úgynevezett „nagy burgundik” nemigen férhetők hozzá, igen kevés készül belőlük, az áruk pedig már tényleg az egekben van. Régen is azt hittük, hogy a felhők között járnak, de az utóbbi tíz évben vagy három-négyszeresére drágultak. A kereslet pedig egyre csak lüktet, minden elvisznek, és még ha van is pénzünk (sajnos amúgy nincs, ilyen szempontból a világ rosszabbik oldalán vagyunk), akkor sem tudunk vásárolni belőlük, hiszen minden azonnal „elfolyik” az olajozott csatornákon. Ami még négy éve mesésnek tűnt, ma már egyre távolibb és nemsokára majd csak a „Volt egyszer egy Burgundiát…” visszhangozzuk. Ez a poszt egy olyan kóstolóról szól, ahol egy rövid időre megint kinyitottuk a meséskönyvet, mielőtt még a nagy burgundik tényleg lekerülnek a bortérképről.

roumier.jpg

Tovább
19 komment

Burgundi-szeminárium- Egyre magasabbra

2013. június 10. 06:00 - drbarta

Nagyjából egy évvel ezelőtt tartottam először Burgundia-kóstolót a klubban. Remekül sikerült, így folytatása is lett ősszel. Többek részéről akkor felmerült, ha egy erős belépő szintű sor ilyen szép, akkor milyen lehet egy ütősebb? Ezt persze felhívásnak tekintettem és szorgosan nekiláttam egy újabb, az eddigiektől egy nagyságrenddel erősebb sort összegyűjtögetni.

Nem feltétlen egyszerű feladat, hiszen DRC, Dom. Leroy, Rousseau Chambertin kategóriájú borok semmiképp nem tudnak beleférni a költségvetésbe. Ugyanakkor ha az eddigi sorok fölé akarunk egyértelműen kerülni, akkor azért jóval nagyobb perfő költséggel kell számolni, mint általában a kóstolóinkon és ha már így történik, akkor persze mindenki elvárja, hogy zuhanjanak az állak egészen a padlóig a borok által okozott élmény intenzitásától.

Burgundiáról révén szó ez persze nem feltétlen jön spontán csak azért, mert a tétel ára elért egy x összeget, de számomra van egy félelmetesen hasznos segítség ehhez a kiismerhetetlen világhoz, mégpedig a Burghound. Az Allen Meadows által jegyzett online-magazin rendkívül nagy lefedettséggel vizsgálja a borokat, nehéz olyan tételre bukkanni, melyről ne lenne jegyzet, az értékeléseket pedig egész egyszerűen, mintha külön nekem írta volna. :) Mindig győzök rácsodálkozni, a pontjait követve gyakorlatilag még sose fürödtem be, külön öröm, hogy ez a fogódzó épp Burgundiánál, a világ tán legdrágább borvidékénél áll rendelkezésre.2013-05-29 17.36.04.jpg

 

 

Tovább
6 komment

Volt egyszer egy Burgundia...

2012. március 27. 06:00 - drbarta

 A most következő posztot még tavaly áprilisban írtam, de bizonyos okok miatt, csak most teszem közszemlére. Talán a legmeghatározóbb kóstolási élmény volt a karrieremben, még így közel egy éves távlatból is.

Bár a bevezetésben írt szövegek már nem számítanak naprakésznek, illetve ma már biztos másképp néznének ki a kóstolási jegyzetek is, de mégis úgy vélem legjobb, ha az eredetileg megírt szöveget osztom meg. 

"Soha nem gondoltam volna, hogy valaha igazán komoly burgundi sort fogok kóstolni. Aztán egy napon, dagadtos-kolléga szerevezésének hála, a közelmúltban mégis szembejött egy ilyen lehetőség.

Az alapötlet az volt, hogy pinot noir-okat fogunk kóstolni  a fajta legesleg fellegvárából, Cote de Nuits négy kiemelkedő jelentőségű falvából, úgy mint Chambolle-Musigny, Morey-St. Denis, Gevrey-Chambertin és Vosne-Romanée.  Mindegyik helyről egy-egy jelentős premier cru-t és grand cru-t. Egytől egyig 2006-os évjáratú tételt választott lelkes szervezőnk, ugyanis jó évjárat, tipikus évjárat, korainak mondott fogyaszthatósággal, relatív megfizethetőséggel.

Sok kérdés és kétely volt a kóstoló előtt bennem. Annyi mindent hallani burgundi borokról, bár szervezőnk igen komoly sort szelektált, már burgundi szinten is felsőházba tartozó borokkal. Készen állok –e erre a sorra, ami árkategóriában, presztízsben sok lépcsőt jelent az eddigi topokhoz képest? Lehetett olvasni Burgundia-szakértőtől, hogy több száz tétel után kezdhet el derengeni akármi. Vajon én Burgundia-szűzen mit fogok ebből az egészből feldolgozni? Hála istennek a sorban azért különböző kategóriájú borok voltak jelen, így arra mindenképp választ remélhettem, hogy érzem-e egyáltalán ezek között a különbségeket, vagy pedig ezek olyan finom eltérések, amelyek észlelése tényleg csak a legbeavatottabbak számára lehetséges.

Tovább
10 komment