Ismét rajnai rizlinges témával jelentkezek, ezúttal azonban nem kellett kimozdulnom a nappali kényelméből. Kizárólag magyar borok szerepeltek a sorban a 2023-as évjáratból, bízva benne, hogy optimális időben fogyasztjuk el a borokat. Itthon a rajnai rizlingből valószínűleg a Badacsonyi borvidék termeli ki a legtöbb emlékezetes bort, ez a borvidék adta a sor gerincét, ehhez csatlakozott néhány tétel más innen-onnan.

A válogatás persze nem teljes, de összességében egy elég stabil szinten teljesítő sort szemléztünk. A kóstolás sorrendjében következnek a borok.

Tavaly ősszel egy szerencsés véletlennek köszönhetően írhattam a SAZÜ Balatonról, mint a Balatonfelvidék egyik új, izgalmas borászatáról. Blaskó Dávid tulajdonos-borász már akkor elárulta, hogy a soron következő, 2024-es évjáratot már lekötötte a Bortársaság, úgyhogy kíváncsian vártam, mikor látom az új borokat a polcokon. A második találkozásban már nem játszott szerepet a véletlen. Néhány hete került forgalomba két 2024-es tétel, a syrah-grenache házasítással tettem egy próbát.

A sauvignon blanc-ból kis hazánkban többnyire fajélesztővel és acéltartályos erjesztéssel készülnek intenzív, könnyű teraszborok. Nagyon kevesen és ritkán lépnek túl a jól bevált recepten és próbálnak meg más koncepció mentén komolyabb borokat készíteni. A lenti két bor árban és borkészítési metódusban is eltér a fősodortól, ugyanis az acéltartályokon kívül fával is érintkeztek a borok. A Rókusfalvy Birtok és a Veszprémi Érseki Pincészet egyaránt készít sauvignon blanc-ból az "alap" mellett komolyabb prémium tételt. A 2024-es kiadásokat kóstoltam össze a húsvéti hétvégén.

Bőven beléptünk már a márciusba, de még egy utolsó írás erejéig visszatekintünk az idei Furmint Februárra. Egy év kihagyás után idén ismét ott voltam a Furmint Február Nagykóstolón, a Hagyományok Házában, amely méltó zárása volt az eseménysorozatnak. A szakmának fenntartott kora délutáni idősávra nem tudtam odaérni, csak a nagyközönségnek is nyitva állóra, és már délután 5-kor is népes közönség sorakozott az asztalok előtt. A rendelkezésemre álló idő - szűk 4 óra - alatt 18 pincészetnél kóstoltam és a végére maradt standoknál már előfordult, hogy hiányos is volt a készlet, elfogyott némelyik bor. Persze még így is rengeteg bor és komoly merítés jutott nekem is a hazai furmintokból.

Több, mint 10 éve nem jártam a Borjour Magnumon, a nagy sétáló kóstolókból az utóbbi évekre már csak a Furmint Február maradt meg állandó programnak. Idén azonban kedvet kaptam hozzá, hogy lemaradásokat pótoljak, esetleg új kincsekre leljek, úgyhogy februárban ellátogattam a Kongresszusi Központban megrendezett kóstolóra.

A legutóbbi badacsonyi beszámolóban ígértem, hogy egy külön írást szentelek majd egy számomra új borászatnak. A SAZÜ Balatonról van szó, akiknek a boraival egy szerencsés véletlennek köszönhetően ismerkedtem meg, Blaskó Dávid tulajdonos-borász éppen a badacsonyi Pláne borbárban járt, amikor én is ott borozgattam. Három bort kóstoltam és természetesen a birtokról is kaptam egy kis háttérinformációt.

Két-három hónappal talán több aktualitása lett volna ennek a posztnak, hiszen a sauvignon blanc inkább tavaszi-nyári bor, de csak most sikerült oda eljutnom, hogy a korábban beígért balatoni sauvignon blanc-okat is megkóstoljam és megírjam. Hat bor gyűlt össze kóstolóra, papíron egy a déli partról, kettő a Balatonfüred-Csopaki borvidékről, kettő a Badacsonyi borvidékről és egy a Veszprémi Érsekségtől, akiknek két borvidéken (Balatonfüred-Csopak és Balatonfelvidék) egyaránt vannak területeik. A palackokon mindez máshogy néz ki, három bor Balatonmelléki OFJ, három pedig Balatoni OFJ megjelöléssel került forgalomba.

Beléptünk a februárba, indul a furmint hónapja és a 2010-ben életre hívott Furmint Február, ami az elmúlt években már komplett eseménysorozattá nőtte ki magát. A központi rendezvény, a 15. Furmint Február Nagykóstoló a Hagyományok Házában várja a résztvevőket 2024. február 13-án, itt több mint 80 borásszal  és 200 furminttal találkozhat a közönség. Ahogy azt már megszokhattuk az utóbbi években, több vidéki helyszínen is szerveznek sétáló kóstolókat és Budapesten is lesz több, a fajtához és/vagy Tokajhoz kapcsolódó boros esemény. A kezdeményezés már az országhatáron kívül is követőkre talált, így olyan városokban is tartanak furmintos rendezvényeket, mint London, Párizs, Varsó, Kolozsvár vagy Marosvásárhely.

Kézdy Dániel, a Furmint Február ötletgazdája és a központi esemény fő szervezője szerint az elmúlt 15 évben a borászok és a közönség is egyre jobban megismerte a fajtát, és a nemzetközi érdeklődés is nőtt. Idén a Furmint Február célja a furmint minél több arcát bemutatni, így a forgalmi tételeken túl várhatóan több érdekességet is meg lehet majd kóstolni.
Ennek jegyében telt február első napja is a Kálvária Pincében, ahol először egy zárt körű, majd egy nyilvános furmint kóstoló nyitotta meg az eseménysorozatot. Már hagyomány, hogy Kézdy Dani minden évben vendégül látja az újságírókat, bloggereket egy kötetlen hangulatú sajtókóstolóra a rendezvény előtt. Idén ismét a budakalászi Kálvária Pincében találkoztunk, ahol szombat délután 15 furmintot kóstoltunk meg, különböző borvidékekről, különböző évjáratokból.

A Bortársaság korábban rendszeresen tartott sétáló kóstolókat az erre alkalmasabb, nagyobb területű boltjaiban, ahol az aktuálisan érkezett tételeket mutatták be, vagy valamilyen tematika köré csoportosítva válogattak borokat. A COVID idején értelemszerűen nem volt lehetőség ilyen jellegű eseményeket szervezni, és azóta lényegében csak a Borsuli keretében rendeztek kóstolókat. Ez végre változhat, a jelenlegi tervek szerint ősztől rendszeresen tartanak majd sétáló kóstolókat a Bortársaság üzleteiben. Egy nyári pezsgős rendezvény volt ezeknek az előszele, most pedig az aktuális 2023-as évjárat fehérboraiból válogattak ki egy csokorra valót, egy pét nat-tal és egy vörösborral kiegészítve.

Nemrég három dél-balatoni rajnai rizlinget kóstoltam együtt, most az északi part volt soron. A Badacsonyi borvidék mellett a Balatonfelvidéken is többen dolgoznak a fajtával, így innen is választottam egy bort. Mindkét borvidékre jellemző a vulkanikus talaj, de itt is érvényes a dél-balatoni boroknál tett megállapítás: kár lenne klasszikus mosel-i, rheingau-i, vagy akár pfalz-i borokat várni ezekről a termőhelyekről. Mindenesetre az északi part borai nálam most összességében véve szebben muzsikáltak, bár az ugyanúg igaz, hogy a három bor ebben az esetben is eltérő stílusban készült.

A Gourmet Fesztiválról szóló beszámoló második részében négy hazai pincészet borai kerülnek a fókuszba. A Hernyák Birtok képviseletében Hernyák Tomi a DiVino standjánál mutatta be új Rosé Brut pezsgőjét és a "sima" Brut is kóstolható volt. A Holdvölgy régi motoros a Gourmet Fesztiválon, mindig széles szortimenttel jönnek és mindig hoznak magukkal valamilyen újdonságot, meglepetést is. A Veszprémi Érseki Pincészet - ha jól tudom - elsőbálozó volt a  fesztiválon, náluk szinte a teljes aktuális választék kóstolható volt. A Bock Pince ugyan olyan hatalmas portfólióval rendelkezik, hogy azt lehetetlen lett volna egészében bemutatni, de náluk is komoly merítés állt rendelkezésre.

Európában az egyház és az egyházi birtokok a történelem során mindig fontos szerepet játszottak a szőlőművelés és a borkészítés terén. Magyarországon sem volt ez másként, ám a 2. világháború után hatalomra jutó kommunista rezsim igyekezett ellehetetleníteni az egyházak működését és elkobozta az egyházi birtokokat. A rendszerváltást követően megváltozott körülmények között már adott volt a lehetőség a pincészetek feltámasztására, ennek szép példája a Pannonhalmi Főapátság borászata. Most úgy tűnik, egy újabb egyházi tulajdonban álló szőlőbirtok születhet újjá: a Veszprémi Érsekségi Pincészet.

(Fotó: Benesch Antal)

Elég furcsa dolog májusban Furmint Február előkóstolóról írni, de az utóbbi 2 évben már hozzászokhattunk, hogy az élet nem várt fordulatokat produkál. 2021-ben elmaradt a Furmint Február hagyományos Nagykóstolója a Vajdahunyadvárban, 2022-ben ugyan lesz kóstoló, de mind az időpont, mind a helyszín megváltozott. A rendezvény Budára, a Hagyományok Házába költözött és idén kivételesen nem februárban, hanem május 19-én, azaz a jövő héten kerül megrendezésre.
Kézdy Dániel szokás szerint meghívta a sajtó képviselőit egy szűk körű beharangozó kóstolóra, aminek már évek óta a budakalászi Kálvária Pince ad otthont. A lehetőségnek duplán örültem, ugyanis jelen állás szerint a fő esemény idején éppen nem leszek itthon, úgyhogy 10 év után ki kell hagynom a legnagyobb furmintszemlét. A sajtókóstolón Szabó Zoltán hosszúhetényi borász tartott egy rövid, de informatív előadást a fajtáról, miközben 10 különböző furmint is várt minket az asztalon, borvidékek és évjáratok terén is széles spektrumon mozogva.

2022-re több kisebb-nagyobb chardonnay-s posztot terveztem, de az alábbi sor mégis inkább a véletlen műve. Az utóbbi két évben összegyűlt néhány 2019-es évjáratú balatoni bor a fajtából, így kézenfekvőnek tűnt őket egymás mellett megkóstolni. Nem különösebben drága borokról van szó, így kellemes, jól iható, hibamentes borokat vártam a sortól, az esetleges izgalomfaktor már bónuszként jöhetett szóba. Lássuk, hogy teljesített az ötösfogat.

Az idei Furmint Február még mindig nem lesz olyan, mint régen, a szokásos budapesti nagy kóstoló legalábbis biztosan elmarad, pontosabban májusra tolódik. Vidéken ellenben több furmintos rendezvényt tartanak ebben a hónapban, a Tokaji borvidék több településén és Köveskálon is. A furmintos hónap alkalmából én is bontok majd néhány furmintot, de idén az egyboros posztok inkább olyan borvidékekre kalauzolnak el, amelyeket nem feltétlenül a furmint okán ismerünk, pedig készülnek belőle szép borok. Ma a Balatonfelvidék egyik legfontosabb termelőjének, a Pálffy Pincének a furmintjával ismerkedünk meg közelebbről.

A szeptember eleji badacsonyi hétvége egy kisebb kitérővel indult, mégpedig a Káli-medencébe, konkrétabban Köveskálra, a Pálffy Pince teraszára. Sajnos nagyon régen jártam a Káli-medencében, bár minden évben eszembe jut, hogy milyen jó lenne itt eltölteni néhány nyugodt napot. Talán majd jövőre... Egy káli hangulatból és borozásból szerencsére azért most is kijutott, még akkor is, ha csak röpke egy órát töltöttem a lemenő nap fényében fürdő borteraszon.

Eredetileg nem terveztem, mégis lett idén is magyar rosé-poszt a tavalyi duplázás után. Az eddigi évek tapasztalatai alapján igyekeztem biztosra menni, amikor a nyárra hangolódva rosé-kat pakoltam a kosárba, így a sor nagyobb részét olyan pincék borai tették ki, amelyek az elmúlt évjáratokban jól szerepeltek vagy mutattak valamilyen extra izgalmat, de persze a kísérletezés jegyében került melléjük néhány zsákbamacska is. Nem egymás mellett kóstoltam végig a sort, hanem nagyjából kettesével-hármasával fogytak el a borok a nyár második felében - volt, hogy ezekből vittem vendégségbe -, de ha már az elején az akkor aktuális kollekcióról lőttem egy "csoportképet", a kóstolójegyzeteket is egy csokorba gyűjtöttem.

A badacsonyi nyár sorozatot két fiatal tehetséggel folytatom, akik azon túl, hogy főállásban a borvidék egy-egy meghatározó borászatánál dolgoznak, saját kis birtokukról is palackoznak bort, de ha ez nem lenne elég, még egy közös vállalkozást is tető alá hoztak. Földi Bálintról és Palkó Zsoltról lesz szó, valamint a Lepold Antallal hármasban megalapított A Két Jóbarát meg az Anti névre keresztelt formációról, ami akár lehetne egy klasszikus rock vagy punk trió neve is, de nem az, hanem a három fiatal borász közös szerelemgyereke.

(Badacsonyörs - innen készül Földi Bálint borainak egy része)

Földi Bálint saját borai nem kóstoltuk meg, amikor május végén a Sabar Borháznál találkoztunk, de a borász megígérte, hogy legközelebb azokra is sort kerítünk. Amikor a Villa Sandahl meglátogatását terveztem, Bálint kötött össze Palkó Zsolttal, és gyors egyeztetést követően a Villa Sandahl kóstolótermében ültünk le hármasban egy napsütötte csütörtök délelőttön, hogy együtt végignézzük a saját boraikat és a közös projekt tételeit. Mivel Zsolttal rögtön ezután kóstoltuk le a Villa Sandahl-ról szóló írásban szereplő második sort is, valószínűleg egyéni rekordot döntöttem a délelőtti borkóstolás című versenyszámban. A lehetőségekhez mérten azért igyekeztem a lehető legjobban koncentrálni és jegyzetelni a hosszúra nyúlt, kora délutánba átcsúszó bormaraton során.

Folytatódik a rajnai rizling-szemle, a Sabar-trió és a badacsonyi négyesfogat után most földrajzilag kicsit szélesebb merítés következik, de még mindig hazai terepen maradva. Öt borvidék öt rajnai rizlingje került egymás mellé ebben a körben, néhány bor talán meglepő helyekről, elsősorban vörösboros régiókból érkezett.

Egy borbloggertől elvárható erény lenne az objektivitás, de bármennyire is szeretnénk, mi sem tudjuk függetleníteni magunkat magunktól, azaz vannak kedveltebb és kedvelt fajtáink, borvidékeink, borstílusaink, ad horribile dictu, borászataink is. A tramini (illetve változatai) például nem tartozik a kedvenc fajtáim közé, nem véletlen, hogy ritkán is szerepelnek a fajta képviselői a blogon. Nem annyira a jellegzetes aromakészletével van bajom, de valahogy ritkán fordul elő, hogy a szerkezet és a díszítőjegyek egyszerre betaláljanak nálam. (Itthonról legnagyobb arányban a somlói traminik váltak be, tavaly pl.: Barcza Bálinté vagy Györgykovács Imréé.)

A múlt héten tettem egy óvatos próbát három magyar traminivel, három különböző borvidékről, reménykedve, hogy hátha rátalálok a ritkán kóstolt fajta kellemes és szórakoztató képviselőjére vagy képviselőire is.

Magyar tájegység boraival kezdődik idén a Rejtőzködő borvidékek sorozat, a Balatonfelvidéki borvidék egyik - szó szerint - kiemelkedő területén, Sümegen. Az egykor püspöki lakhelyül is szolgáló település fontos borászati múlttal rendelkezik és ma is akad itt figyelemre méltó pince. Ma a sümegi Egly Szőlőbirtokkal ismerkedünk meg.

smét egy olyan pince érkezik a "tegnap ittam" sorozatba, amely csak elvétve szerepelt eddig a blogon és egyébként is régen kóstoltam tőlük bármit. Istvándy Jenő Pincészetének boraihoz talán kétszer-háromszor volt szerencsém, de az utolsó emlék is régi. Barátokkal töltöttünk 5 éve  a pünkösdi hétvégét Szentbékkállán töltöttük, ahol egy helyi hagyománynak mondható pincetúrán is részt vettünk. A pincénél akkor jártam futólag, de szerintem azóta nem is ittam tőlük semmit. Most véletlenül futottam bele boraikba egy egészen más célú bevásárlás során, és ahogy az ilyen alkalmak során gyakran előfordul, egy palack bor is a kosárban landolt.