A 2026-os év első igazi boros írásának apropóját egy még az előző évről megmaradt mini kóstolósor adja. A nyári fröccs-szezonban lett volna igazán aktualitása ennek a témának, ugyanis olaszrizlingből és rajnai rizlingből álló balatoni házasítások következnek a 2024-es évjáratból. Négy tételt hoztam, kettőt a déli partról, Balatonboglár mellől, kettőt az északi partról, egy-egy balatonfüredi (paloznaki) és badacsonyi pincétől, bár utóbbi két bor csak általános balatoni eredetmegjelölést kapott.
A Bortársaság évente két alkalommal látja vendégül kereskedelmi partnereit egy egész napos portfólióbemutatóra, ezek Bortavasz és Borősz néven futnak és a magyar borászok mellett általában néhány külföldi pincészet is bemutatja borait. Idén a Borősz estére megnyílt a nagyközönség előtt is, tekinthetjük ezt egy szűkített választékkal operáló portfólió kóstolónak is. Tizenkét magyar pincészet képviseltette magát az eseményen, mindannyian a Bortársaság választékának oszlopos tagjai: Figula, Gere, Heimann, Konyári, Kreinbacher, Légli, Oremus, Pannonhalmi Főapátság, Sauska, St. Andrea, Szepsy, Villa Tolnay. Három külföldi borászat is részt vett a kóstolón, Olaszországból a Bortolomiol és a Brancaia, valamint Spanyolországból a Marques de Murrieta. Én is ott voltam, ezzel az írással zárom a portfólió kóstolós beszámolók sorát.
Két héttel a Szent György-hegy Matiné után egy hirtelen ötlettől vezérelve ismét a Badacsonyi borvidék felé vettem az irányt. Egy kellemes szombatot töltöttem a napsütésben fürdőző Badacsony lejtőin. A hegyoldalban tett séta után beültem a Félúton Bisztró árnyas lugasába egy hidegtállal kísért 4 tételes borkóstolóra, majd miután legyalogoltam a késői ebédet, a Mede by Adam Mede krokettjét és tejbegríz desszertjét is leteszteltem. A délután hátralevő részét a Pláne Borbár teraszán töltöttem el, ahol többnyire Tóth Ádámra bíztam magam és az ő ajánlásai alapján megkóstoltam még néhány bort, köztük több, a blogon ritkábban szereplő pincétől is. Végül, de nem utolsósorban ugyanitt megismerkedtem egy új borászattal is, de ez már egy következő írás témája lesz.
Sajnos időközben a fitoplazma-vész a Badacsonyi borvidéken is egyre nagyobb pusztítást végez, Málik Zoltánról éppen egy hete jelentek meg fotók, ahogy a betegség miatt kivágott kéknyelű tőkékből rak máglyát a hegyen. Dr. Laposa József szintén a múlt héten megjelent, "Akarunk-e még szőlőt Badacsonyban?" című cikkében kongatta meg a vészharangot és hívta fel a figyelmet, hogy a helyi szőlő- és borkultúra megőrzése aktív cselekvést is igényel. Több szempontból is vészterhes időket él a borágazat, én pedig csak reménykedni tudok, hogy az elkövetkező években is tudok még ennyi pincétől bort kóstolni Badacsonyban.
Két-három hónappal talán több aktualitása lett volna ennek a posztnak, hiszen a sauvignon blanc inkább tavaszi-nyári bor, de csak most sikerült oda eljutnom, hogy a korábban beígért balatoni sauvignon blanc-okat is megkóstoljam és megírjam. Hat bor gyűlt össze kóstolóra, papíron egy a déli partról, kettő a Balatonfüred-Csopaki borvidékről, kettő a Badacsonyi borvidékről és egy a Veszprémi Érsekségtől, akiknek két borvidéken (Balatonfüred-Csopak és Balatonfelvidék) egyaránt vannak területeik. A palackokon mindez máshogy néz ki, három bor Balatonmelléki OFJ, három pedig Balatoni OFJ megjelöléssel került forgalomba.
Terveztem ugyan, de idén nyáron nem jutottam el a Badacsonyi borvidékre. Szeptemberben sikerült pótolni a látogatást, két szombati napot is a tanúhegyeknél töltöttem. A nyári tömeg ekkorra többé-kevésbé levonul, a táj pedig talán ilyenkor mutatja a legszebb arcát. Szeptember első hétvégéjén a Szent György-hegyet vettem célba, ekkor rendezték meg a Szent György-hegy Matinét, amin most először jártam, de szerintem visszatérő vendég leszek.
A Szent György-hegy Hajnalig 20 helyi termelő és borászat összefogásából született meg 2018-ban. A belépőért cserébe a vendég karszalagot, térképet és az esemény logójával ellátott poharat kap, szabadon felfedezheti a hegyet, kóstolhatja a borokat, különféle koncerteken, programokon vehet részt. 2022 őszén került először megrendezésre a rendezvény "kistestvére" a Szent György-hegy Matiné, amely egy délutáni-kora esti program. Többnyire déltől este 8 óráig tartanak nyitva a helyszínek, a legtöbb helyen a borok mellett a vendég séfek vagy a borászat saját ételeit lehet kóstolni, miközben DJ vagy élőzene is szórakoztatja a közönséget.
Szeptember első hétvégéjén az időjárás is tökéletesnek bizonyult, éppen kellemesen meleg, napsütéses volt a szombat, igazi kirándulóidő. Valamivel dél után futott be a vonat Nemesgulács-Kisapáti állomásra, innen fél óra alatt kényelmesen fel lehet sétálni a Szent György-hegyre. Az utolsó közvetlen vonat késő délután indult vissza Budapestre, de inkább ráhúztam még két órát és a későbbi, balatonfüreden átszállós verziót választottam. Így három pincénél sikerült végigkóstolni a borokat és további két helyszínre is benéztem.
Kézdy Dániel a legújabb projektje, a Boldog Balaton - Tokaj és a Mátra után - a Balatonról és borairól szól. A Balaton ebben az esetben tágan értelmezve magába foglalja nem csupán közvetlenül a tó északi és déli partján található borvidékeket, hanem a Balatonfelvidéket és a Somlói borvidéket is - ahogy a Balaton körüli hat borvidék is együtt alkotja a Balaton borrégiót (ott a Zalai borvidék a hatodik). Kézdy Dániel elmondása szerint sok szál fűzi a tóhoz, gyermekkorában itt töltötte a nyarakat a szülők nyaralójában, felnőttként már a családdal érkeznek ide, és a diploma megszerzése után rövid ideig dolgozott a Badacsonyi Pincegazdaságnál is.
A Boldog Balaton célja, hogy bemutassa és közelebb hozza mindenkihez a Balaton és a Somló környékéről a természeti és épített környezet csodáit, az emblematikus éttermeket. Az együttműködésben résztvevő termelők portékáiból több csomagot állítanak össze, amelyek révén bemutatják a Balaton arcait. A jövőben rendezvényeket is terveznek, amelyek során az éttermek, szálláshelyek is bemutatkozhatnak.
A Boldog Balaton első borcsomagja még a nyár elején jelent meg, most követi a második, én is ebből kaptam egyet Kézdy Dániel jóvoltából. Egyetlen apró módosítással: az eredetileg a második csomagban szereplő Gyukli Verjus helyett az én pakkomban még az előző csomagból származó Szászi Kéknyelű 2023 kapott helyet.
A Villa Tolnay jó 20 éve a Badacsonyi borvidék egyik fontos szereplője és egyben érdekes színfoltja. A birtok tulajdonosa Philipp Oser svájci vállalkozó, szenvedélyes borgyűjtő. A pince választékában inkább a nemzetközi fajták dominálnak, a borok stílusa is eléggé eltér a borvidéki fősodortól. Júliusban Philipp Oser volt a Bortársaság Borsuli "Borász a házban" eseménysorozatának vendége, a Villa Tolnay története mellett az aktuális szortimentet és a borkészítési filozófia fő sarokpontjait is megismertük.
Amikor Török Csaba kilépett a nagyközönség elé a 2HA Tabunello első hivatalos, 2007-es évjáratával, a Szent György-hegyi sangiovese még furcsa hóbortnak, egyesek szemében egyenesen szentségtörésnek tűnt. Azóta eltelt közel 20 év, és a Tabunello nem csupán megtalálta a rajongótáborát, de mondhatjuk, hogy kultikus státuszba is emelkedett itthon.
A 2HA legfontosabb boráról akov is, én is többször írtunk már a blog hasábjain, akov szervezett korábban két vertikális kóstolót is, és nemrég én is követtem a példáját.
A borhűtőben összegyűlt 5 évjáratnyi Tabunello, gondoltam ideje lenne őket egymás mellett megnézni. A kóstolóra meghívtam Török Csabát, aki két további borral lepett meg minket. Végül a szintén jelen lévő Kézdy Dánielnek és Tar Ferencnek köszönhetően még pár régebbi évjáratú fehér és egy sangiovese rosé egészítette ki a sort.
A Szentesi József által újra felfedezett régi magyar fajták közül a csókaszőlő volt az első sikeres kísérlet és ez a fajta futotta be eddig a legnagyobb karriert. A fajta hosszú időn keresztül az ország talán legfontosabb kékszőlő fajtája volt, azután szinte teljesen eltűnt. Szentesi József 2001-ben olvasott először a budai vörösről, ami kadarka és csókaszőlő házasítása volt. A nadapi borász 2003-ban oltott át 300 tőkét csókaszőlőre a saját birtokán és a 2004-es szűztermésnek a csodájára jártak a hazai borászvilág nagyjai. Hirtelen fellelkesülve közülük sokan telepítettek a fajtából a saját birtokukon, de csak kevesek tartottak ki mellette, mások pár éven belül kivágták az ültetvényt. Így is maradt több pincészet, ahol azóta is dolgoznak vele, így Szentesi mellett például a Vylyan, a Bussay Pincészet, a Szászi Pince és a 2HA-tól is palackozott az elmúlt években csókaszőlőből készült fajtabort. Szentesi József szerint nem is könnyű a fajtával dolgozni - kényes, keveset terem, nem bírja a szárazságot, fiatalon kocsánybénulásra hajlamos -, cserébe egyedi, izgalmas aromatikával rendelkezik, élénk savú, elbírja az újhordót is, és jól érlelhető.
Az utóbbi években az Etyek-Budai borvidéken és a Mátrai borvidéken is elkezdtek kísérletezni néhányan a csókával, és bár óriási mennyiségekről még nem beszélhetünk, úgy tűnik, hogy a fajta megvetette a lábát az ország több pontján is. Több lelkes borász más régi magyar fajtákkal is kísérletezik, talán a laska vagy a tihanyi kék lehet a következő figyelemre méltó dobás. Néhány termelő létrehozta a Régi Magyar Szőlőfajtákért Egyesületet, amelynek célja, hogy ezeknek a szőlőfajtáknak nagyobb támogatottságot biztosítsanak, az ezzel kapcsolatos közös célokat pedig szervezettebben tudják megvalósítani. A május 8-án Budapesten megrendezésre kerülő Régi magyar fajták kóstolóján és a május 24-én Gyöngyöspatán megrendezésre kerülő Kékfrankos, kadarka és régi magyar fajták fesztiválján is kóstolható lesz több csókaszőlőből készült tétel és persze más fajták is. A Szászi Pince a budapesti rendezvényen biztosan ott lesz a kiállítók között, az ő 2023-as Csókaszőlőjüket bontottam ki a héten.
2025 sem múlhatott el Badacsony New Yorkban rendezvény nélkül, ezúttal április első hétvégéjén álltak csatasorba a Badacsonyi borvidék borászai és más turisztikai kiállítók a New York Palota Róma termében.
Sajnos úgy alakult, hogy arra a szombatra már volt programom, így mindössze egy röpke órát tudtam eltölteni a rendezvényen. Még jobban kellett sietnem, mint két éve, az extrán szűkre szabott időkeretbe négy pincészet fért bele: Villa Sandahl, Edvi-Illés, 2HA, Villa Tolnay (az esemnyen szintén kiállító Váli Pince és Jakab Badacsony borait nemrég kóstoltam a Grand Radovinben).
Van mi bepótolnom tehát, remélhetőleg lesz rá mód hamarosan, Badacsonyban. Addig is négy pince, négy-négy bor, gyors jegyzetek, kevésbé átgondolt pontszámok következnek.
A Radovin borkereskedés XII. Kerületi Grand Radovin nevű boltjában korábban is elfordultak már kóstolóestek időről-időre, de a közelmúltban magasabb fokozatba kapcsoltak és hetente érkeznek ide a borászok, hogy személyesen beszéljenek a kóstolt borokról. Két badacsonyi termelő, Jakab Péter és Váli Péter volt a kóstolósorozat vendége március elején.
Mindkettőjük borait kedvelem, de legtöbbször a Badacsony New Yorkban keretében kóstolok náluk, így ez remek alkalom volt, hogy egyrészt pótoljam egy kicsit a lemaradást, másrészt az említett rendezvényhez is ideális kedvcsináló volt az esemény (idén április 5-én költözik a Badacsony a New York Palotába). Ott ráadásul előreláthatólag csak nagyon rövid időt tudok majd eltölteni, így legalább két pince aktuális kínálatát már előtte jobban megismerhettem.
Beléptünk a februárba, indul a furmint hónapja és a 2010-ben életre hívott Furmint Február, ami az elmúlt években már komplett eseménysorozattá nőtte ki magát. A központi rendezvény, a 15. Furmint Február Nagykóstoló a Hagyományok Házában várja a résztvevőket 2024. február 13-án, itt több mint 80 borásszal és 200 furminttal találkozhat a közönség. Ahogy azt már megszokhattuk az utóbbi években, több vidéki helyszínen is szerveznek sétáló kóstolókat és Budapesten is lesz több, a fajtához és/vagy Tokajhoz kapcsolódó boros esemény. A kezdeményezés már az országhatáron kívül is követőkre talált, így olyan városokban is tartanak furmintos rendezvényeket, mint London, Párizs, Varsó, Kolozsvár vagy Marosvásárhely.
Kézdy Dániel, a Furmint Február ötletgazdája és a központi esemény fő szervezője szerint az elmúlt 15 évben a borászok és a közönség is egyre jobban megismerte a fajtát, és a nemzetközi érdeklődés is nőtt. Idén a Furmint Február célja a furmint minél több arcát bemutatni, így a forgalmi tételeken túl várhatóan több érdekességet is meg lehet majd kóstolni.
Ennek jegyében telt február első napja is a Kálvária Pincében, ahol először egy zárt körű, majd egy nyilvános furmint kóstoló nyitotta meg az eseménysorozatot. Már hagyomány, hogy Kézdy Dani minden évben vendégül látja az újságírókat, bloggereket egy kötetlen hangulatú sajtókóstolóra a rendezvény előtt. Idén ismét a budakalászi Kálvária Pincében találkoztunk, ahol szombat délután 15 furmintot kóstoltunk meg, különböző borvidékekről, különböző évjáratokból.
A Vince Magazin 2021-ben indította el a Vince Díjat (a díjazottak listája itt található), amelynek keretében több kategóriában díjazzák a hazai pincészetek legkiválóbbnak ítélt borait, többféle kategóriában. Az első körben hazai boros szakemberek ajánlanak borokat a különböző kategóriákból, majd ezekből hoznak létre egy-egy szűkített listát, amely már csak három tételt tartalmaz. Végül a három jelöltből a közönség bevonásával, internetes szavazás formájában választják ki a győztest. A díjak átadására a 2022-ben megújult Vince Gálán kerül sor, ahol természetesen a díjazott borászatok is megjelennek kiállítóként. A gálaestnek a Szépművészeti Múzeum ad otthont, így igazán nem mindennapi környezetben lehet borokat kóstolni.
2021-ben, még a Marriott Hotelben jártam utoljára a Vince Gálán, majd a következő két év nekem kimaradt, így számomra az idei volt az első gála a Szépművészetiben. Kétségtelen, hogy az impozáns helyszín tudott is emelni az est fényén, tárlatvezetés keretében még az időszaki mezopotámiai kiállítás tárlatvezetésére is lehetett jegyet váltani.
Sok pincészet boraiból kóstoltam a rendezvény során, egyes standoknál a teljes sort, máshol csak 1-2 bort (eleve eléggé eltérő szélességű választék állt rendelkezésre az egyes borászatoknál). Kóstolási sorrendben megyek végig a pincészeteken, az ilyenkor szokásos rövid benyomásokkal és erősen zárójeles pontszámokkal.
Hosszabb kihagyás után itt egy újabb nagy fajtakóstolóról készült beszámoló. Október végén 2021-es rajnai rizlingeket vettünk górcső alá, hazai pályáról és külföldről vegyesen válogatott mezőnnyel. Az alapkoncepció az volt, hogy 3 hazai borvidék bora mérkőzzön meg 3 osztrák, illetve 3 német borvidék rajnai rizlingjeivel, kiegészítve 2 újvilági borral. Végül egy utolsó pillanatban egy negyedik német borvidék borával vált teljessé a 2021-es csapat.
Az ősz igazi borkóstoló főszezon, Budapesten ráadásul egymást érik a borkereskedések portfólió bemutatói. Sajnos ezek legnagyobb részére különböző okok miatt nem jutottam el, de október közepén a DemiJohn portfóliókóstolójára végre el tudtam menni. A Póta Richárd nevével fémjelzett kereskedés főleg kisebb, természetközeli módszerekkel dolgozó hazai pincészeteket képvisel. A Workshop-ban megtartott kóstolóra húsznál is több termelő hozta el borait meg, nekem 9 pincészet standjának meglátogatása fért bele az időmbe.
Szeptember utolsó hétvégéjét baráti körben a Badacsonyi borvidéken töltöttem és szombat délután-este tettünk egy kört magán a Badacsonyon is. A bortúra amolyan ad hoc jelleggel alakult, a Kisfaludy háztól lefelé haladtunk, előzetes tervek nélkül, a badacsonyi Pláne teraszán zártuk a kört.
A négy állomáson tizenhárom bort sikerült megkóstolni/meginni, plusz egyet még az indulás előtt a szálláson. A túra jellegéből fakadóan nem nagyon jegyzeteltem, inkább csak emlékezetből vetettem papírra utólag rövid benyomásokat és zárójeles pontszámokat.
2020 májusában, a COVID-korszak első hónapjaiban, már a lezárások ingerszegény időszakában érdekes megkeresést kaptam, a magyar borvilág sok más szereplőjével együtt. Az akkor induló badacsonyi Jakab Winery-től a tulajdonos, Jakab Péter és a borászati tanácsadó, Bakó Ambrus a pince debütáló 2019-es pinot noir tételét különböző érlelőedényekben tárolta. Ez önmagában nem szokatlan jelenség, az azonban ritka, hogy a borászat betekintést enged a kulisszák mögé és egy online borkóstoló keretében külsősöket is megkérdez a véleményéről. Természetesen engem is nagyon érdekelt a dolog, nem volt kérdés, hogy élek a felkínált lehetőséggel. Kaptunk 7 db 2 decis üvegcsét, 6 különböző hordóból származó mintával és egy plusz mintával, majd egy videokonferencia keretében lezajlott közös kóstolón próbáltuk meg összegezni a tapasztalatokat.
A kóstoló kétségtelenül nagyon érdekes volt, önmagában mintákról nem nagyon szeretek írni, de most így négy és fél év eltelte után, az egyik lepalackozott tétel kóstolgatása közben felelevenítettem az emlékeket.
A Bortársaság korábban rendszeresen tartott sétáló kóstolókat az erre alkalmasabb, nagyobb területű boltjaiban, ahol az aktuálisan érkezett tételeket mutatták be, vagy valamilyen tematika köré csoportosítva válogattak borokat. A COVID idején értelemszerűen nem volt lehetőség ilyen jellegű eseményeket szervezni, és azóta lényegében csak a Borsuli keretében rendeztek kóstolókat. Ez végre változhat, a jelenlegi tervek szerint ősztől rendszeresen tartanak majd sétáló kóstolókat a Bortársaság üzleteiben. Egy nyári pezsgős rendezvény volt ezeknek az előszele, most pedig az aktuális 2023-as évjárat fehérboraiból válogattak ki egy csokorra valót, egy pét nat-tal és egy vörösborral kiegészítve.
A hirtelen beköszöntő ősszel együtt itthon előkerültek a vörösborok is a hétvégén. Három syrah-t válogattam a Balaton környékéről, a 2019-es évjáratból. Két borvidék - Balatonfüred-Csopak és Badacsony - képviseltette magát a mini sorban, de nem feltétlenül csak emiatt vártam a szőlőfajta háromféle interpretációját, különböző stílusokat, hanem az egyes borászatok miatt is. A sejtés lényegében beigazolódott, a borok is hozták az elvárt színvonalat, úgyhogy jó kezdésnek bizonyult a balatoni syrah trió az őszi-téli vörösboros szezonhoz.
Ha Szászi Endre és dűlős olaszrizling, akkor bizonyára a legendássá vált Kabócás ugrik be, nem véletlenül a magyar borblogok hőskorszakának legünnepeltebb olaszrizlingjei, meg úgy általűban magyar fehérborai közé tartoztak a 2006-os, 2007-es Kabócások. A Kabócás nevét a szigligeti Antal-hegy déli oldalán található Kabócás dűlőről kapta, és azóta is elkészül, amikor engedi az évjárat. 2020 óta viszont kapott egy társat is, a Szent György-hegyről, ez lett az azonos nevű dűlőről szüretelt Rókaluki Olaszrizling, amely a ravaszdi bundájára emlékeztető rőt címkét is kapott.
Az interneten szerint 2020 óta minden évben elkészült ez a bor, nekem az első két évjárat kimaradt (vagy az elsőt kóstoltam, de akkor még csak egy szám állt a név helyén), most a 2022-essel pótoltam a lemaradást.
Nemrég három dél-balatoni rajnai rizlinget kóstoltam együtt, most az északi part volt soron. A Badacsonyi borvidék mellett a Balatonfelvidéken is többen dolgoznak a fajtával, így innen is választottam egy bort. Mindkét borvidékre jellemző a vulkanikus talaj, de itt is érvényes a dél-balatoni boroknál tett megállapítás: kár lenne klasszikus mosel-i, rheingau-i, vagy akár pfalz-i borokat várni ezekről a termőhelyekről. Mindenesetre az északi part borai nálam most összességében véve szebben muzsikáltak, bár az ugyanúg igaz, hogy a három bor ebben az esetben is eltérő stílusban készült.
A tavasz egyik legfontosabb budapesti boros eseménye a 2012 óta a New York Palota épületében megrendezésre kerülő Badacsony New Yorkban kóstoló. A borvidék apraja-nagyja felvonul egy szombat délutánra-estére a fővárosba és bemutatják aktuális boraikat vagy esetleg 1-2 különleges tételt, néhány turisztikai kiállítóval kiegészülve. 2024-ben is mintegy 40 kiállítóval lehetett találkozni, a legtöbb borászat 4-5 tételt hozott magával, széles választékból lehetett meríteni.
Tar Ferinek köszönhetően komoly borsorral indult a húsvéti hosszú hétvége, a tematikát komoly fehérborok szolgáltatták szerte a világból. Feri a finewines.hu kínálatát kiegészítette még néhány magyar tétellel és végül egy vörösbort is csempészett a sorba. Szűk körben ültünk össze a borklub egyik tagjánál (ezúton is köszi! :)), volt idő és hely bőven, hogy átadjuk magunkat a válogatott borok élvezetének.
Európán kívülről ezúttal nem szerepelt egy tétel sem a sorban, de így is nagyon szép ívet írtunk le, egészen Portugáliáig. Tizenkét bort kóstoltunk (ha a borhűtőből bónuszként előkerülő már bontott tételeket nem számoljuk, azok majd egyvelegben kapnak helyet), buborékok nyitották és zárták a remek sort.
A zöldveltelini, azaz grüner veltliner Ausztria egyik zászlóshajó szőlőfajtája, de a földrajzi közelség miatt természetesen nálunk is előfordul itt-ott. Leginkább a Balaton környéki borvidékek, Kunság, Sopron, Mátra, Etyek-Buda, Mór köthető valamennyire a fajtához, bár egyik esetében sem beszélhetünk kiemelt fajtáról. Nem is aratott a fajta olyan zajos sikert sem a fogyasztók, sem a szakbarbárok körében, mint a sógoroknál, feleslegesnek is tűnik az összevetés, de én azért néha "saját jogon" is megkóstolok néhány itthoni darabot, merthogy szeretem a fajtát. A múlt héten két balatoni veltelinit pakoltam egymás mellé, a balatonszőlősi testvérpár Béla és Banditól, valamint a Csobáncon dolgozó Villa Tolnay-tól.
Az idei évben bontott első palackjaimat - ha egy újév napján bontott pezsgőt nem számítunk ide - igazság szerint még az előző év vége felé terveztem kibontani, de aztán átcsúszott a dolog 2024-re, ahogy még sok minden más is. Ha úgy vesszük, most már duplán is késésben vagyok, mert időközben a szóban forgó pincénél évjáratváltás is történt.
Szóval a mai poszt főszereplői Földi Bálint fajtaborai 2021-ből: egy kéknyelű, egy olaszrizling és egy rajnai rizling. Bálint - aki egyben a Sabar Borház borásza is - kis parcellákról készíti borait, a Badacsony környékén, illetve a Szent György-hegyen termő szőlőből. 2021-ben ez a három fajtabor készült, plusz még egy házasítás, a nem túl rég forgalomba került 2022-es évjáratban negyedik fajtaborként a piros bakator lépett színre. Utóbbiból a badacsonyi Pláne Borbárban ittam egy pohárral és nagyon tetszett, ideje lesz megkóstolni a többi 2022-est is, most viszont térjünk vissza a 2021-es fajtabor trióra.
