Izgalmasnak ígérkező eseményt hirdettek meg október első hétvégéjére a Kálvária Pincébe: válogatott wachau-i és magyar borok mérkőztek meg egymással egy barátságos vakkóstoló keretében. A házigazda Kézdy Dániel és az esemény társszervezője, a kóstolót levezető Németi Sándor év eleje óta készültek erre a különleges estére, amely teltházat hozott.
A Wachau-i borvidék egyik központja, Weissenkirchen, és Badacsonytomaj az idei Badacsony New Yorkban eseményen testvérvárosi együttműködési megállapodást írtak alá és 10 wachau-i pincészet is megjelent a kóstolón. A két borvidék kapcsolatainak szorosabbra fűzése mellett borszakmai nagykövetként Németi Sándor is bábáskodott, akit egy ideje családi szálak is fűznek az egyik wachau-i pincészethez. Ő válogatta a wachau-i borokat - utólag egy plusz tétel is csatlakozott az egyik jól ismert vendég révén -, ezekhez kellett a magyar borvidékekről párokat találni. Az osztrák borokat - egy kivétellel - előre elárulták az esemény honlapján, a magyarokat előzetesen egyáltalán nem ismertük.
A szervezők nagyon erős sort raktak össze, pedig nem lehetett könnyű feladat a magyar versenyzők kiválasztása. Wachau - kis túlzással - két szőlőfajtáról szól: grüner veltliner és riesling. A borstílus szempontjából fontos sarokpont, hogy termékleírás szerint, ha használnak is hordót a borkészítés során, annak hatása nem lehet domináns az érzékszervi kóstolás során. Ehhez kellett igazítani a magyar tételeket, bár ahogy a szervezők elmondták, így is almát hasonlítottunk össze a körtével. Végül legismertebb vulkanikus borvidékeinkről - Tokaj, Badacsony és Somló - érkeztek a hazai kiválasztottak.
A kóstolón Losonci Bálint is részt vett, aki az utóbbi négy évben több alkalommal is heteket dolgozott a Nikolaihofnál, így sok személyes élményt és tapasztalatot tudott megosztani és egy bort is hozott a sorba.

Spanyol és francia grenache-t/garnacha-t sokat kóstoltam az elmúlt 15 évben, de nem emlékszem, hogy Dél-Afrikából grenache fajtaborhoz lett volna szerencsém. Most alkalmam nyílt rá, hogy kóstoljak egyet és bár francia versenytársat nem találtam hirtelen otthon, egy spanyol tételt mellé tudtam tenni referenciaként.

A KisBécs egyik alapítója, Gombolai Attila és a CEWI alapítója és vezető oktatója, Horkay András tematikus kóstolói nagyjából havi rendszerességgel követik egymást a Color Barban. A tavaly szeptemberi Wachau kóstoló és a tavaszi rajnai rizling szemle után két hete ismét Wachau borai miatt érkeztem a Colorba. A házigazdák új, kibővített sorral készültek, a KisBécs - Color portfóliójában található hat pincétől válogatva.

Tavaly látogattam el először a Szent György-hegyi Matinéra és olyan jól éreztem magam, hogy idén már előre beírtam a naptárba a szeptember első szombatján tartott rendezvényt. Az időjárás jóval hektikusabban alakult, mint tavaly, délután kiadós záporok áztatták a hegyoldalt, majd késő délutánra ismét kisütött a nap. A közönségnek ez láthatóan nem szegte kedvét, szerintem többen ékeztek a Szent György-hegyre, mint tavaly. Ezúttal nem egyedül, hanem régi ismerősök, barátok társaságában jártam be a pincéket, még drbartával is összefutottam. Hat helyszín fért bele az időnkbe, régi ismerősök és - számomra - újabb nevek, hol több, hol kevesebb kóstolással.

Augusztus végén különleges kóstolóra érkeztem a budapesti Kőleves Vendéglőbe, ahol a Jackfall Bormanufaktúra ünnepelte alapításának 25. évfordulóját. Természetesen sok borral készültek a jeles alkalomra, gyakorlatilag a pincészet teljes történetét felölelve, friss tételektől a 25 éves borokig. Minden vendég kapott egy kis térképet, amelyen három állomás volt megjelölve. Az elsőn a pincészet aktuális portfólióját lehetett végigszemlézni, a másodikon korábbi évjáratok régóta őrizgetett palackjai kaptak helyet, a harmadikon egy kisfilmet játszottak le - amely egyben Jandrasics Gábornak is emléket állított - és két borpárlatot is meg lehetett kóstolni, végül a célban egy kis ajándék, egy palack bor vagy párlat várta a vendégeket. Késve érkeztem a kóstolóra, de így is kényelmesen végigjártam a három állomást, pedig nem fukarkodtak a kinyitott palackokkal.

Bárdos Sarolta, a Tokaj Nobilis tulajdonosa és borásza már visszatérő vendégként érkezett a Bortársaság Borsuli Borász a Házban eseményére. A 2000-ben alapított, jelenleg 7 hektáros birtok a kezdetektől fogva a borvidék vezető családi pincészetei közé tartozik. A Barakonyiból származó dűlős borok konzisztensen magas minőséget képviselnek és a Tokaj Nobilis volt az egyik első tokaji pincészet, amelyik a tradicionális pezsgőkészítés minden lépését házon belül végezte. Az augusztusi kóstoló fókuszpontjában is a pezsgők és a Barakonyi dűlő száraz borai álltak, de ráadás palack is kerültek a sorba.

A hosszú bevezetőt ezúttal megspórolnám, Györgykovács Imréről úgyis sokszor sokan leírtak már minden szépet és jót. Két és fél éve személyes tolmácsolásában is volt szerencsém meghallgatni sok történetet és időben ide-oda utazni az évjáratok és szőlőfajták között.
Györgykovács Imrénél a tramini és a Somló együttállása olyan szinergiát eredményezett, amilyet ritkán tapasztalok, különösen annak fényében, hogy egyébként nem vagyok a fajta nagy rajongója. Ennél a bornál azonban a termőhely, a szőlő és a borász közösen valami egészen különlegeset tudnak létrehozni. Nem minden évjárat egyformán jó, természetesen, nagy vonalakban érvényesült az a Györgykovács-ökölszabály, hogy a páratlan évek borai általában jobbak.
Ez a vertikális szinte a véletlennek köszönhető, pár hónapja az otthoni készlet rendezgetése közben derült ki, hogy a legutolsó három évjáratból félretettem 1-1 palackot. Vendéglátónk kipótolta a sort egy régóta őrizgetett 2010-es kiadással, így egy nagy ugrással azt is meg tudtuk nézni, hogyan érhet ez a bor hosszú távon.

Nyáron kóstoló-uborkaszezon van, de a Kálvária Pincében nem állt meg teljesen az élet. Július végén Szilágyi László, a Gizella Pince tulajdonosa és borásza volt Kézdy Dániel budakalászi pincéjének vendége. Már hagyománynak számít, hogy évente egy ilyen kóstolóra sor kerül, bár én legutóbb 2023-ban tudtam részt venni. A Gizella borokat ugyan rendszeresen kóstolom, de Kézdy Dánielnél az aktuális tételeken túl mindig előkerülnek régi évjáratok is a pince mélyéről, most sem volt ez másként.

Kedves barátaimnak köszönhetően július közepe tájékán váratlan meglepetésként egy egész sorra való Heimann bort kóstolhattam meg. Azon a héten a csúcshőmérséklet inkább 25 Celsius fok környékén tetőzött, Budapest belvárosa sem vált hőcsapdává, mint az utóbbi nyarakon egyre gyakrabban. Szóval azokban a napokban egyáltalán nem tűnt ördögtől való dolognak egy belvárosi ház gangjára kitelepedve megkóstolni jó társaságban kilenc vörösbort, különösen úgy, hogy utóbbiak is nagyon szépen teljesítettek. A sor kb. felét kadarkák és kékfrankosok tették ki, de természetesen a Barbár és kistestvére, a Barbarossa sem maradhattak ki.

Beszélgetés mellett igyekeztem valamennyit jegyzetelni is, ennyire futotta. Néhány tételt egyébként is kóstoltam már korábban, akár a közelmúltban, akár régebben.

A Time Out Market Budapest júliusi kóstolóján meglehetősen kedvező összegért lehetett végigkóstolni az új, várhatóan őszre aktualizált poharas borlapot. A koncepció szerint a legfontosabb hazai és nemzetközi szőlőfajták (vagy jellemző házasítások), borvidékek bemutatása a cél, kedvező áru tételekkel. Többnyire friss évjáratokról van szó, de 1-2 bornál szándékosan a korábbi, kifutó készlet utolsó kontingensét foglalták le. A pezsgő és az édes szamorodni esetében - mint a ház pezsgője és édes bora - a palackra a Time Out Market saját címkéje került fel.

Nem állítom, hogy minden esetben értettem, miért az adott tételre esett a választás, de nem is látok a kulisszák mögé. Tizenhárom, azaz pontosabban tizennégy bor szerepelt a sorban, mert az egyikből két évjáratot is kóstoltunk.

A június beköszöntével bedurranó rosé-szenzonra hangolódva még a hónap elején tartottunk egy nyárköszöntő kóstolót Kézdy Daninál a Kálvária Pince teraszán. A tematikát tágan értelmezett "rózsaszín borok" kóstolójaként határoztunk meg, ebbe rosé-n túl belefértek a sillerek, a fehér szőlőből hosszabb héjon áztatással pirkadtabb színt elnyerő tételek, de akár könnyed, világos vörösborok is. A társaságot ismerve nem volt kétségem, hogy lesznek izgalmas borok a sorban, én is próbáltam meglepő tételt választani.

Májusban a rosé volt a Time Out Market Budapest boros eseményeinek főszereplője. Az egyik kóstoló Dél-Franciaország neves borászatainak tételeiből építkezett. Franciaország a világ vezető rosé termelője és fogyasztója is egyben, az országon belül pedig Provence régió a legfontosabb termőhely. Bár a borfogyasztás csökkenő tendenciát mutat, a prémium termékek iránti kereslet stabil maradt, a provence-i rosé sikere egyelőre töretlen, az utóbbi 15 évben az  export 500%-kal növekedett, elsősorban az első számú felvevő piacként működő Egyesült Államoknak köszönhetően.
A nagy márkák természetesen Magyarországra is megtalálták az utat, az impozáns kóstolósor a Bor és Más, a Heinemann és a Bortársaság választékából állt össze, a borokat pedig a házigazda Borsos Gergely mellett Marczingós Zoltán, a Bor és Más ügyvezetője konferálta fel. Provence szupersztárjai közül a Domaines Ott, a Chateau d'Esclans, a Miraval is felvonult, rajtuk kívül a Vignoble Torpez à Saint-Tropez és a Luberon-ban dolgozó Marrenon tételei kaptak helyet a sorban. A híres borászatokon túl régebbi évjáratok és nagy kiszerelésű palackok tették még különlegesebbé az estét.

A májusi badacsonyi hétvégéről szóló beszámoló sorozat lezárásaként egy mini egyveleg következik a korábbi három írásból kimaradó tételekkel. A borok nagy része a badacsonyi borok minden bizonnyal legkomolyabb választékával rendelkező Pláne Badacsony Borteraszon, a maradék a Tília Borvendéglő és a Mede by Adam Mede teraszán került a poharamba.

Folytatódik a beszámoló a májusi badacsonyi hétvégéről. A szombati pinot noir kóstoló után még beugrottam a badacsonyi Plánéba "levezetésképpen". Vasárnap a reggeli és egy frissítő séta után újult erővel vágtam bele a hétvégére tervezett pincelátogatásokba. A Németh Pince volt az első kiszemelt célpont. Idén nem láttam őket a Badacsony New Yorkban rendezvényen - mint kiderült, nem szándékosan maradtak távol, csak a bokros teendők között későn kaptak észbe, hogy mikor is van a rendezvény -, a pincénél sem jártam pár éve, úgyhogy volt mit behozni. Szalai Attilával igazi maratoni sort kóstolhattam végig, előkerült egy-két régebbi évjárat is (plusz egy ilyen bomba meglepetés), úgyhogy az eddigi legátfogóbb képet kaphattam a pince borairól.

Aki legalább egy kicsit képben van a Jakab Badacsony dolgaival, az tudja, hogy Jakab Péter tulajdonos óriási pinot noir-rajongó. A birtok szőlőterületeinek kétharmadán pinot noir terem, nagyrészt a Gál Tibor tanácsára, Szeremley Huba által telepített ültetvényeken dolgoznak a fajtával. A híres egri borász hatására az elmúlt évtizedekben több borvidékünkön is elkezdtek komolyan foglalkozni a pinot noir-ral, néhány fontos birtokot pedig ma is Gál Tibor egykori pártfogoltjai vezetnek. Ez adta az ötletet Jakab Péternek, hogy összetrombitálja a Gál Tiborhoz kötődő borászokat és egy közös pinot noir kóstolón mutassák be a fajta sokszínűségét, Gál Tibor álmainak beteljesülését.

(Nagy Sebestyén, Liptai Zsolt, Rábai László, Gál Tibor, Mérész Sándor, Jakab Péter)

Öt borvidék és öt pincészet képviselői gyűltek össze Nemesgulácson, a Jakab Badacsonynál, hogy felelevenítsék a közös gyökereket és megmutassák legszebb pinot noir-ból készült boraikat. A borászok kerekasztalbeszélgetését Nagy Sebestyén moderálta, közben régebbi évjáratú borokat kóstoltunk, "melyik pinot noir-odat mutatnád meg Tibornak?" jeligére.

Új-Zéland három borvidékéről hoztam három chardonnay-t, a 2022-es évjáratból. Marlborough, Hawke's Bay és Nelson szerepelt magát a sorban, a Seresin Estate, a Sileni Estate és a Brightwater Gravels képviseletében.

A chardonnay a sauvignon blanc mögött a második legnagyobb területen termesztett szőlőfajta a szigetországban. Hawkes Bay borvidékén gyakorlatilag egyenlő a két fajta termőterülete, a másik két itt szereplő borvidéken, Marlborough-ban és Nelson-ban viszont a sauvignon blanc és a pinot gris is megelőzi, így a fehér fajták között harmadik helyre szorul. Próbáltam nem túl drága borokat válogatni (két tételt is akciósan vettem), nagyjából a középkategóriából. Rszabival kóstoltunk, és összességében meg voltunk elégedve a felhozatallal.

A Kikelet Pince birtokborai 2021 óta a Tarcal régies nevét is a palackon viselik. A Tarczal Furmint és a Tarczal Hárslevelű több helyi dűlő termésének házasításából készül. Berecz Stéphanie nem szokott kapkodni a forgalomba hozatallal, most a 2023-as évjárat fut. Bő egy éve a birtokon kóstoltam a két bor 2022-es évjáratát, most egy év elteltével előkaptam az otthon pihenő palackjaimat, hogy megnézzem, hogyan fejlődtek, változtak az eltelt idő alatt.

A Time Out Market borklubjában áprilisban a kadarka és a pinot noir körül forogtak az események. Az április utolsó keddjén tartott kóstoló fő témája a pinot noir, a vendégborászat az Etyeki Kúria volt, Mérész Sándor főborász és Nagy Vince kereskedelmi és cégvezető képviselte a Kúriát. Megkóstoltuk a pince hamarosan debütáló pezsgőjét, majd vakon kaptunk pinot noir-okat különböző évjáratokból, egy rejtett kakukktojással a sorban. Az utolsó két tétel régebbi évjáratokat képviselt, a sort pedig egy fehérborral zártuk.

A KisBécs - Color kóstolósorozatának áprilisi eseményén a rajnai rizling szőlőfajta került a fókuszba. A kóstolósorozat állandó szakértője, Horkay András mellett Cseri Auguszta volt az est meghívott vendége, ráadásul egyszerre két minőségben: egyrészt mint a Cseri Pincészet képviselője, másrészt, mint a Domäne Wachau export managere.
Közép-Európa 4 országán, Magyarország, Ausztria, Szlovénia és Szlovákia összesen 10 különböző borvidékén, és 15 esztendőn át ívelt a 16 tételes borsor, a fajta több arcát, érlelési stádiumát és potenciálját megvillantva.

A borpáros sorozatban ismét spanyol borok kerültek egymás mellé, ezúttal azonban igazi világfajtából - chardonnay-ból készült tételek,  2022-es évjáratból.

Balassa István idén áprilisban is két teltházas kóstolót tartott a Bortársaság Borsuliban, én a második alkalomra váltottam jegyet. A 2024-es évjárat száraz furmintjai már forgalomban vannak, főleg ezeket kóstoltuk meg. Hamarosan érkeznek a polcokra a 2025-ös évjárat első fecskéi, egy kis ízelítőt is kaptunk. Ami a bejegyzés címét illeti, Balassa István ismét úgy kezdte a kóstolót, hogy sokszor sírni lesz kedvünk attól, amit mond, de a végén mindenki mosolyog majd a boroknak köszönhetően.

Amióta a mindennapi káosz túlélésében igyekezve a borral inkább ivási, mintsem kóstolási tapasztalataim vannak, kalibrálnom kellett az igényeimet és a szempontjaimat is. Elmélyedni ritkábban van idő és lehetőség, így a direkt, hosszabb fókusz nélkül is értékelhető gyümölcsösséget előtérbe, míg a komplexitás keresését inkább a háttérbe szorította az élet. Nem magyarázkodom, inkább csak bevezető előszóként kijelentek, hiszen fogyasztóként éppen ez az élethelyzet szüli a borválasztásaimat is.

Az pedig bizonyára nem véletlen, hogy a Ruppert Borház palackjai még így is rendszeresen, sűrűn fordulnak meg a hűtőmben, beltartalmuk pedig a poharamban: a diósviszlói 27 hektár termése ugyanis éppen ezt az életigenlő frissességet, gyümölcsösséget képviselik az alapoktól a szortiment tetejéig. Ehhez a koncepcióhoz igazodik a 2022-es cabernet franc-juk is, amely a pince alapszériás, de jelenleg kifutó tételeként széles körben elérhető volt a boltok polcain. Így jutottam hozzá egyhez én is, ha jól emlékszem, egy online rendeléshez hozzácsapva. Nem bántam meg.

Nebbiolo-k eddig még nem szerepeltek a borpárbajos sorozatban, most akkor ennek is eljött egy ideje. Ügyes-bajos dolgaim miatt lemaradtam a finewines.hu izgalmasnak ígérkező Vajra kóstolójáról, cserébe ezzel a két borral kárpótoltam magamat.
A G.D. Vajra egy 1972-ben alapított kis családi pincéből mára 80 hektáros birtokká növekedett. 2009-ben, Luigi Baudana nyugdíjba vonulásával a Vaira család vette át a Baudana birtokot is, amelyet máig külön kezelnek. A borvidék hagyományos fajtái mellett 1-2 világfajtával is dolgoznak, de a fókusz a Barolo-n van.
A Cascina Chicco egy negyedik generációs birtok, több mint 50 hektárnyi történelmi szőlőterületet művelnek Piemontban, Roero, Langhe, Barolo és Barbaresco appellációkban. Pezsgőtől a fehér, rosé és vörös tételeken át az édes borokig széles spektrumot ölel fel a szortiment, amelynek csúcsán a dűlős borok helyezkednek el.

A Villa Gyetvai boraival először éppen a balatonfüredi villa épületében találkoztam jó négy és fél évvel ezelőtt. Rá egy évre ott voltam az első budapesti portfólióbemutatón is, de azóta inkább csak évente egy-két boruk került elém. Volt tehát mit bepótolnom, amikor a 2026-os bemutatóra érkeztem a High Note SkyBar tetőteraszára, ahol a pince teljes szortimentje kóstolható volt, néhány premier előtti bónusz tétellel kiegészülve.