A Sauskáról szóló posztunk után az ikonikus Gere Attila pincéjébe látogatunk el. Ezúttal nem volt nagy szerencsénk, az előzetes bejelentkezés ellenére is csak egy „vendéglátóipari” vezetésbe cseppenhettünk bele. A rövidre és tempósra fogott látogatás során nem tudtunk meg túlzottan sokat a pincészetről, a pincében hordók vannak, modern a palackozósor és persze acéltartályokat is használnak. Fura módon csak buszos látogatókat kóstoltatnak helyben, ha nem vagyunk elegen, akkor a borok megízleléséhez a villányi pincesor környékén található – szintén a pincészethez tartozó – Mandula Étterembe kell elzarándokolni. És tényleg, itt igen kellemes és kényelmes körülmények között lehet a borok közelébe férkőzni.
Campania: Következzenek a borok!
Akov kolléga remek sorral tért haza campaniai kirándulásukról. Az élményekről, illetve a kóstolt tételek hátteréről, termelőiről olvasmányos és kimerítő beszámolóját itt, itt, itt, itt, itt és itt olvashatjuk. A sor egyszerűbb, reduktív fehérborokkal indul, majd némiképp komolyabb, hordót is megjárt tételekkel folytatódik, míg eljutunk a ritkaság-számba menő presztizs-fehér tételig. Ezután váltunk az aglianico fajtára, ahol kezdünk egy fiatalabb tétellel, majd némiképp érettebbel folytatjuk, míg eljutunk a három kilencvenkilences csemegéig.
Következzen tehát a sor:
Az ég, a föld és az egyebek - Coulée de Serrant vertikális
Nicolas Joly munkásságát nem nagyon kell bemutatni a hazai közönségnek, hiszen a „mester” többször járt Magyarországon, bor- és könyvbemutatott és előadásokat is tartott. Egy biztos, a biodinamika pápája és fogadatlan prókátora a nemzetközi borvilág egyik legmegosztóbb figurája. Szuggesztív személyisége, határozottsága, számolatlan előadásai és írásai számtalan borászt és fogyasztót tettek a biodinamikus módi elkötelezett hívévé. Híres és hírhedt könyve, „Az ég és föld szülte bor” magyarul is hozzáférhető, legrészletesebb „kritikai” elemzése talán Rambó barátunk jóvoltából férhető hozzá. Sokan próbálkoztak a mű elolvasásával, kinek sikerült, kinek nem. Mindenesetre, ha egyszer nekiállunk, töltött hatlövetűnket biztos távolságra tartsuk kis kezecskéinktől…
Feudi di San Gregorio – Hagyomány új ruhában
Campaniai borkirándulásunk záró fejezetében a régió történelméhez mérten egy igen fiatal, ámde annál befolyásosabb pincészetet mutatunk be. Az idén a 25. születésnapját celebráló Feudi di San Gregorionak bőven van oka az ünneplésre: a borvilágban szemvillanásnyinak számító negyedszázad itt egy komplett üstökösi karrierre is elegendő volt. A jelszavak: méret és lényeg. Kérdés persze, hogy miként fér össze az ókori hagyomány és az ipari léptékű modern borgazdaság.
Merlot-szeminárium
Kifejezett merlot-kóstolót még soha nem tartott kis társaságunk, így meglehetősen hiánypótló volt az esemény.
Nem volt különösebb koncepció, főleg annyi, hogy kinek mi volt otthon. :) Annyit szerettem volna persze, hogy szerepeljen a sorban egy-két kimagaslóbb tétel itthonról, és legyen benne egy-két külföldi referencia is. Ezen kívül senki ne keresse benne még csak hozzávetőleges teljesség igényét sem.
A kóstolás vakon történt, az első, belövőnek szánt tétel kivételével.
Következzen a sor:
Gigászi aszú kóstoló a Bodó-portánál
Ne csak írja, tudja megint!
Ismét ezzel a jelszóval töltöttünk néhány napot Bodrogkisfaludon, a Bodó házaspár vendégszeretetét élvezve. Ha valaki nem olvasta volna az előző epizódokat, akkor azokról itt, itt, itt, és itt lehet bővebb információt találni.
Most is hasonló volt a felállás, némi munka a szőlőben, majd eszem-iszom, főleg iszom.:) Ebben a posztban a második nap történéseiről írnék.
A munka ezúttal aszú szemek gyűjtögetését jelentette a Csontos-dűlőben. Gondolom nem újdonság, hogy idén nem túl nagy mennyiségben találunk ilyesmit, de azért akadt. A kis társaság néhány óra alatt egy jó fél ládányi mennyiséget szedett össze együttes erővel.
A nap fénypontja pedig egy rendkívül komoly aszú-kóstoló volt, melyet Juditék és Stephanie-ék közösen állítottak össze.
A kóstolás vakon történt, a résztvevők gyakorlatilag semmit nem tudtak a sorról, csak annyit, hogy 93-tól indulva fogunk közelíteni napjainkig. Pontokat nem írtam, de igyekeztem jelezni a tetszés mértékét.
Következzen a nem mindennapi sor:
Riesling-gyógyír
Megfigyeltem magamon, ha olyan kóstolón vagyok túl, melyek több kompenzációs hozzáállást igényeltek, mint tényleges szórakoztatást, akkor belátható időn belül meg kell magam jutalmazni valamiféle bombabiztos örömforrással, ami manapság jó eséllyel lehet édes moseli riesling.
A most következő rieslingek nem egy kóstolón kerültek egymás mellé, hanem az elmúlt kb. egy hónapban fogyasztottam őket olyankor, amikor feltétlen fel kellett magam dobni valamivel.
Az persze szinte szánalmas, hogy amikor színtiszta hedonizmnusra vágyom, akkor is képtelen vagyok megállni jegyzetelés nélkül. :)
Piemonti tannin-offenzíva
Múlt pénteken Piemont-témájú kóstolón volt szerencsém részt venni.
Lelkesen készültem rá, ugyanis ez a téma még rendkívül friss a számomra, alig néhány palack eddigi tapasztalattal, ugyanakkor volt bennem előzetesen egy kis egészséges tartás is. Olvasmányaim alapján ugyanis ezen borok között jó eséllyel lehet belefutni nem épp azonnali fogyasztásra tervezett, kőkemény tanninokkal felszerelt tételekbe, ez pedig nem éppen a zsánerem. :)
Nos, igyekeztem tannin-toleranciámat a végsőkig kitágítani, de sajnos elmondható, hogy inkább kevesebb, mint több sikerrel. Nem rémlik még egy kóstoló egész életemből, ahol ilyen szinten kikészült volna az esemény végére a szám és ne tudtam volna másra gondolni, mint jótékony hideg vizes borogatásra. Nem rémlik még egy kóstoló, ahol tulajdonképpen bármelyik bort ilyen szinten kín lett volna fogyasztani.
A leírásoknál és pontoknál a fenti tapasztalatot igyekeztem a lehető legkisebb súllyal beszámítani. Elvégre köztudomású, hogy a barolok (ill. egyéb fajsúlyos nebbiolok) lóadag tanninnal rendelkeznek, fiatalon vétek őket fogyasztani, szóval nem feltétlen tehetnek róla, ha nem éppen a magamfajta „papírkutyák” számára valóak :)
Ezek fényében, mint fent említettem, elsősorban a gazdagságot szándékoztam értékelni, és csak jóval kisebb mértékben a fogyasztásra ösztökélést. (fordított esetben nem igazán tudtam volna érdemleges pontokat adni)
Következzenek tehát a borok jegyzetei:
Nagyvörös-csata (Hazánk Vs Óvilág)
A fajsúlyos vörösek világában kezdőbb borfogyasztóként engem is megérint a kérdés, mely sokunkat: Hol is tartanak vöröseink a nagyvilágban?
Durr bele a közepébe jelleggel, érintőleges válaszokat remélve, összeállítottam kis társaságomnak egy talán elsőre kaotikusnak tűnő, csupa nagy vörösből álló sort, melyben válogatott hazai tételek „versenyznek” válogatott külföldi borokkal.
A koncepció az volt, hogy veszünk Magyarország vörösek szempontjából jelentősebb borvidékeiről egy-egy meghatározó jelentőségű tételt, és ezeket közös sorba rakjuk nemzetközileg elismert, árban megfelelő, különböző óvilági borvidékekről származó borokkal.
Nem volt cél igazán az árnyalt összehasonlítás, így megfértek ugyanazon soron belül különböző fajták, különböző stílusok, különböző évjáratok, egyedül a hasonló árkategóriához ragaszkodtam. Ez utóbbi annyit jelentett, hogy a négy magyar tétel együttes értéke jó közelítéssel egyezzen meg a négy külföldi tétel együttes árával, továbbá a sor valamennyi tagja 25-50 Euro közötti tartományba kellett, hogy essen. Minden bor esetén a saját hazájában jellemző árat vettem kiindulási pontnak, így a magyar tételek esetén a hivatalos kereskedőnél szereplő listaárat, a külföldieknél a wine-searcher jellemző árait az adott tétel országában.
A kóstolás vakon történt. Ez utóbbi annyit jelentett, hogy egy alkalommal végigkóstoltuk a sort vakon, eközben megszületett a végső jegyzet vázlata, valamint a végső pontszám is, nálam legalábbis 0.5 pont +/- pontossággal. A leleplezés után tetszőleges sorrendben visszakóstolás következett, mely során a jegyzet kiegészülhetett 1-2 hasznosnak tűnő szóval, illetve a már említett max. fél ponttal módosulhatott az értékelés is. Ez egyébként pontosan így történik nem-vak kóstolások esetén is. Szóval távol álljon a kínos profizmus, viszont úgy tiszta, hogy ezekkel a részletekkel is tisztába lehessenek a kedves olvasók.
Következzenek a borok, kóstolási sorrendben:
Komoly borok Ribera del Duero-ból
Akovnak hála egy igazán remek és jól felépített spanyol sort kóstoltunk elsősorban Ribera del Duero-ból. Könnyebb és komolyabb fehérborok, majd minőség szempontjából széles skálát bejáró veresek, kezdve a jótól, és eljutva a világklasszisig.A sorról az előzetes tudnivalókat már közzétettük itt, így most fókuszálhatunk a kóstolási jegyzetekre.
Ugyanerről a kóstolóról itt is olvashatunk, Octopus jegyzetei alapján.
A képen a Vega Sicilia címere
Chenin blanc-fajtakóstoló
Megtörtént a beharangozott chenin blanc-kóstolónk. Azt hiszem kaphattunk némi képet a fajta sokszínűségéről, de azért közös jegyek is felfedezhetőek voltak.
A sor átlagos szintje elég erős volt, néhány tétel kiemelkedően is. Egy bor sajnos áldozatul esett a TCA-nak, egy pedig nagyon megosztotta a közönséget. (nem meglepő módon a Nicolas Joly-bor :))
A borok jegyzetei:
Nagy kadarkateszt
Régóta terveztünk már összerakni egy sort, amelyben az általam ismert nagyszerű kadarkák színe java szerepel. Most ez is megtörtént. Nem titkolom, hogy eddig számomra igazán megnyerő kadarkával kizárólag Egerből találkoztam. Több tucatnyi kadart kóstoltam az elmúlt években máshonnan is (a legtöbbet persze Szekszárdról), de mindössze néhány kellemes és sajnos viszonylag sok egyáltalán nem tetsző borral találkoztam. A legtöbb ital vékony és savas volt, minimális fűszerességgel és gyümölcsösséggel. A mostani kóstoló nagyjából a várt eredményt hozta, egy komoly csalódással. Az egriek mellé bepakoltunk néhány szekszárdi tételt, illetve egy alföldit, valamint Maurer Oszkár hajdújárási kadarkáját.
Vakon kóstoltunk, a borok az alábbi sorrendben következtek:
Tokaji borkörök II. - A Kikelet-pince Szegeden
Ha már jó Pardi Norbert belekezdett és egy római számmal nyitva is hagyta a Tokaji borkörök címet, venném a bátorságot, hogy folytatnám. :)
A Kikelet-pince nagy kedvencünk Tokajból, (illetve pontosabban Tarcalról). Örömmel vettük tudomásul, hogy itt Szegeden tartanak egy szépnek ígérkező kóstolót.
A borok mostantól meg is lesznek vásárolhatóak városunkban, mégpedig itt. Nagyszerű hiánypótlás ez az általános szegedi kínálatnak, akárcsak a Tokaj Nobilis szortimentjének megjelenése ugyanitt.
Vissza a sorra, talán már mindegyik borhoz volt szerencsém, mégis mindig öröm ezek újrakóstolása.
Következzenek a jegyzetek:
Mosel-Saar-Ruwer
A beharangozottaknak megfelelően megtörtént mélyebb merítésünk Mosel-Saar-Ruwer rieslingjeinek világába. Erős sor volt, alig akadt 7 pont alatti tétel. A sor hét tagjából öt megvásárolható Magyarországon is.
Következzenek a borok:
Riesling-mélyvíz
Múlt pénteken a beharangozottaknak megfelelően megtörtént mélyebb merítésünk elsősorban a német rieslingek világába. Cél volt, hogy a fajta szempontjából legjelentősebb borvidékek egyaránt képviselve legyenek egy-egy jelentős(nek mondott) tétellel.
A felcsigázásban már megtörtént az előzetes tudnivalók leközlése, így következzenek a jegyzetek ezúttal is "négykezes" változatban:
Esküvé minivertikális
Az egyetlen borom, amiből 5 évjáratot egymás mellett meg tudok kóstolni az Bussay László Esküvéje. Ennek okai pedig, hogy viszonylag hamar felfedeztem magamnak ezt a bort, mint egy kifejezetten kedvemre való fehéret, amely - eddigi tapasztalataim alapján - egész szépen érik, másrészt pedig nem túl drága ahhoz, hogy minden évjáratból eltegyek belőle pár palackkal. Borbarátaimmal a 2004-08 között készült példányokat vizslattuk, a legfiatalabbtól haladva az idősebbek felé:
Rajna-menti borok
Rajnai rizlingről eddig is viszonylag több szó volt itt, valószínűleg ezután is így lesz, lévén talán a legkedveltebb nemzetközi fajta számomra.
Amikor tavaly az első próbálkozások történtek nemzetközi kitekintés céljából, az első kóstolt rheingaui bor rögtön elvarázsolt, éreztem, hogy ez a téma engem nagyon fog érdekelni. Érdekességképp az ominózus úttörő tétel, a Robert Weil riesling. sp. tr.04, ebben a postban is szerepet kap, immár többedjére kóstolva.
A mostanság általam sokat emlegetett szegedi borfeszten nem meglepő módon nagy örömmel fogadtam a rheinhesseni Weingut Riffel borait. Közülük is sikerült néhányat mostanság alaposabban megnézni.
Következzenek a közelmúltban kóstolt és górcső alá vett rajna-menti borok jegyzetei:
Emlékezetes kóstolások a közelmúltból- Kirándulás Tokajban 2010.március
A felejthetetlen kirándulás, amelyet feleségem teljesen az én hátam mögött szervezett harmincadik születésnapom alkalmából.
Látogatott termelők: Bott, Szepsy, Nobilis, Homonna, Kikelet
Általában: hatalmas élmény volt, egytől egyig rendkívül barátságos fogadtatás, köszönet érte!
A száraz(ish) borok általában.
Jól elkülöníthetőek a különböző stílusok, mindegyik nagyszerű a maga stíluskategóriájában.
Bott: Tömör struktúrájú, komplex, ugyanakkor jól fogyasztható, bájos száraz borok.(a 08-as évjáratbeliek kissé szigorúbbak)
Szepsy: Letisztult, sima felszinű száraz borok, talán a legtisztábban, legkomplexebben, és leginkább elkülöníthetően mutatják be az egyes termőhelyeket jellemző ásványos karaktereket, de nem a szó legszorosabb értelmében vett, könnyen érthető finom borok, egyes esetekben túl szikárak.
Nobilis :Változatos szortiment, megtalálhatóak a kedves, könnyű, intenzíven gyümölcsös , nem kifejezetten elgondolkodtató, de nagyon jól fogyasztható tételek (sárgamusk,kövérszőlő-ez mondjuk édes), valamint a Bott-hoz hasonló jól fogyasztahtó, de bájosság mellett tömör, struktúrált és ásványos furmintok is.(Barakonyi)
Homonna: Nagyon struktúrált, szerkezitleg (és nem ízvilágilag) kerek borok, nem kifejezetten kedves, sokkal inkább ásványos, de szárazságuk mellett mégse szikár, hanem gördülékeny, telt és jól fogyasztható borok, szóval mesteriek.
Kikelet: Nem kifejezetten tömör struktúrára és karakán ásványosságra, inkább a fajtákat meghazudtolóan bájos és intenzív gyümölcsösségre épülő száraz borok.
Az édes borok általában.
Sokkal közelebb álltak egymáshoz, nüansz különbségekkel, talán Szepsyt emelném ebben legmagasabbra, nem is feltétlen egy tétel miatt, hanem mert MINDEGYIKRE igaz: egytől egyig lendületes, briliáns egyensúlyú, kifogástalara csiszolt felszínű borok, nagyságuk mellett nagyon finomak, nagyon jó fogyasztani, nincs egy aroma, ami nem illene a képbe. A többi termelőnél is jónéhány tétel teljesen beleillene ebbe a sorba,( Homonna:édes hármas, Bott aszú 06, Nobilis aszú 07, Kikelet aszú 04 stb.) de a legegységesebb mezőny Szepsynél volt.
Részletesebben:
Vie di Romans
Az észak-kelet olaszországi Friuli Isonzo borvidékről származó Vie di Romans pincészet néhány régebbi tételére a Vino Castillo-ban bukkantam rá. Ha egy szaküzlet kínálatában számomra új tételre, pincészetre bukkanok, akkor végzek egy gyors nyomozást a teljesség igénye nélkül. Először a www.90pluswines.com nevű oldalra begépelve a pincészetet és a konkrét tételt, egy helyen láthatjuk neves külföldi médiákban (WA, WS, IWC stb..) kapott pontszámokat. Nyílván ettől még bármilyen lehet, de ha magas pontokat kapott, mint pl. a lenti tételek általában 90-93 közötti tartományban szerepeltek, az egynek nem rossz. Utána a www.cellartracker.com nevű oldalon szintén érdemes megszellőztetni, itt az oldalt használó fogyasztók írják meg tapasztalataikat, jó esetben több vélemény is látható a tételről, ami számomra sokszor hitelesebb képet ad a borról, illetve az írások keltezése révén jobban követhető, hogy időben előrehaladva milyen gondolatok születtek, így következtetni lehet arra, hogy a bor lefefelé halad, vagy épp felmenő ágban van. Nos a címben szereplő pincészet általánosságban itt is 90 feletti pontokkal büszkélkedhetett, illetve az idősebb borok mellett szereplő szintén pozitív kritikák azt az érzést erősítették bennem, hátha nem lesz nagy mellényúlás rápróbálni a 6 éves száraz fehérborokra.
A pincészet honlapja is igényesnek tűnt. Én különben is nagyon szeretem, amikor minden információ fenn van a borokról:termőhely, talaj, terhelés, borászati technológia, analitika, várható potenciál.
Árellenőrzésre alkalmas a www.wine-searcher.com , ide beütve a tételeket látható lett, hogy a most szereplő borok nemzetközi ára általában kicsivel 20 Euro felett van, szóval igen jó vételnek ígérkezett a Vino Castillo-ban még most is tartó hihetetlen mértékű leárazások keretében az eredeti átlag 5 ezer Ft-ot meghaladó ár helyett 990 Ft/palack áron hozzájutni. Persze ezek a leárazások elég lutrisak, régi évjáratok, biztonytalan tárolási háttérrel, pláne száraz fehérborok esetén, de ha jól sül el, az valahol bizonyítja a potenciált.
Következzenek a borok: