Az új-zélandi sauvignon blanc francia hordókban erjesztett és érlelt, akár hosszas érlelésre is alkalmas iskoláját a Cloudy Bay Te Koko első évjárat alapozta meg. Az elmúlt években a legtöbb marlborough-i borászat magáévá tette a módszert, a friss, ropogós, klasszikus sauvignon blanc mellett már ez az alternatív stílus is meghonosodott a szigetországban és egyre több ilyen tételhez lehet hozzájutni Magyarországon is.

Tartottunk már hasonló kóstolót, de azt hiszem, nálunk most először került egymás mellé a műfaj három klasszikusa, a Cloudy Bay Te Koko, a Dog Point Section 94 és a Greywacke Wild Sauvignon. Azóta több évjáratváltás is történt, de mi szándékosan pár év palackérlelés után kóstoltuk a borokat. A borkészítési metódus ugyan hasonló, a minőség is egységesen magas, a három sauvignon blanc-ban mégis teljesen máshol vannak a hangsúlyok, így nagyon izgalmas kóstolónk volt.

Az utóbbi években ritkábban volt szerencsém érett tokaji száraz borokhoz. Mivel én már csak elvétve szoktam hosszasan őrizgetni palackokat - már csak a kockázatkerülés miatt is - leginkább a borvidéken, valamilyen komolyabb kóstolón vagy Kézdy Dániel régi kincseket őrizgető pincéjében nyílik alkalmam ilyesmire. Ezt a palackot nem ott kóstoltuk, de ha minden igaz, közvetve onnan származik, és egy kisebb lélegzetű fehérboros sor levezetéseképpen került elő a házigazdának köszönhetően.

2006 kiváló évjárat volt a Tokaji borvidéken és az akkor még szárnyait bontogató száraz boros iskola és a dűlők faggatása szempontjából is sok fontos bor született ebből az évből. Azóta sok víz lefolyt a Tiszán és a Bodrogon, a tokaji száraz borok stílusa is sokat alakult, így különösen érdekes volt most megkóstolni egy kordokumentumot a "hőskorszakból".

A 2026-os Gourmet Fesztiválról szóló beszámoló második fele amolyan egyveleg, sok borászat sok borával. A Bortársaságnál és a Pannon Bormíves céhnél több tételt is megkóstoltam, utóbbi standon 1-1 órára borászokkal is lehetett személyesen találkozni, én Tóth Katalinnal (Tóth Ferenc Pincészet) és Berecz Stéphanie-val (Kikelet Pince) futottam itt össze. Jártamban-keltemben kóstolgattam még ezt-azt itt-ott, ezek maradtak az írás végére.

A rosé hangsúlyos posztok után ismét itt az ideje, hogy néhány rég elmaradt beszámolót pótoljak. A 2026-os Gourmet Fesztivál június első hétvégéjén került megrendezésre a szokásos helyszínen, a Millenárison. A pénteki napon jártam kint, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, esett az eső is, bár most nem annyit, hogy egész napra elriassza a látogatókat. Kóstolni bőven volt mit, sok ismerőssel is találkoztam, gyorsan és jól eltelt ez a pár óra.
 A beszámolót terjedelmi okokból két részre bontottam, ahogy az elmúlt két évben is. Először jöjjön az a négy pincészet, akiknek a standjánál terjedelmesebb sort kóstoltam.

Pár éve állandó téma volt a hazai boros szcénában a natúrbor vs. konvencionális bor táborok közötti ellentét, de az utóbbi időben - még ha nem is történt meg az árkok teljes betemetése - mintha valamelyest lenyugodtak volna a kedélyek. (Nehéz a témában anélkül megnyilvánulni, hogy ne használjunk leegyszerűsítő címkéket, vagy ne magyarázzuk túl a kategóriákat, én most az egyszerűsítést választottam). Amennyire én látom, talán a két blokk által képviselt borászatok módszerei is közeledtek egymáshoz valamelyest. Sok "natúrboros" borászat finomított a stílusán, míg a konvencionális borászatok is igyekeznek minél kevesebb beavatkozással eljutni a készre palackozott borig, vagy esetleg natúrboros kísérleteik is vannak. Azután vannak olyan borászatok is, amelyek ügyesen egyensúlyozva, természetközeli módon, minimális beavatkozással olyan borokat készítenek, amelyeket a natúrboros tábor nagy része is keblére tud ölelni, de jó eséllyel a konvencionálisabb borok kedvelői sem fordulnak el fintorogva. Bökő Dávid borai számomra pont ilyenek, és a "Sárga 2025" szerintem egy nagyon jól eltalált bor lett. Az már csak bónuszpont, hogy a címkéje is tetszik.