A 2025 februárjában megalapított Régi Magyar Szőlőfajtákért Egyesületről és a címben szereplő fajták népszerűsítésére életre hívott kóstolóról tavaly májusban írtam. Az első rendezvény a vártnál is több érdeklődőt vonzott, nem marad el a folytatás. A szervezők idén is összetrombitálják a régi magyar fajtákkal foglalkozó borászokat, elmondásuk szerint nem is kell győzködni senkit. Alig egy hónap múlva, április 23-án ismét a Szent Angéla Gimnázium aulája ad otthont az eseménynek.
Ennek örömére a Kálvária Pincében Kézdy Dániel múlt szombaton két kóstolót is a régi magyar fajtáknak szentelt, este a nagyközönségnek, előtte délután egy szűkebb szakmai körnek. A délutáni összejövetelt Szentesi József is megtisztelte jelenlétével, az ő borai adták a kóstolósor gerincét, öt további termelő boraival kiegészülve. Az élményt a Magos Zoltán séf által készített tarja és "hamis sólet" tette teljessé.

Meghoztam az első 2026-os külföldi egyveleget is. Arányaiban viszonylag sok pezsgő jutott ebbe a körbe, a fehér és vörös tételek száma pedig éppen egyenlő. A blogon rendszeresen szereplő országok mellett különlegességképpen Luxemburg és Moldova is képviselteti magát 1-1 tétellel. A vörös mezőny utolsó hét borát a Bortársaság fine wines nemzetközi vörösboros eseményén kóstoltam.

Amióta a mindennapi káosz túlélésében igyekezve a borral inkább ivási, mintsem kóstolási tapasztalataim vannak, kalibrálnom kellett az igényeimet és a szempontjaimat is. Elmélyedni ritkábban van idő és lehetőség, így a direkt, hosszabb fókusz nélkül is értékelhető gyümölcsösséget előtérbe, míg a komplexitás keresését inkább a háttérbe szorította az élet. Nem magyarázkodom, inkább csak bevezető előszóként kijelentek, hiszen fogyasztóként éppen ez az élethelyzet szüli a borválasztásaimat is.

Az pedig bizonyára nem véletlen, hogy a Ruppert Borház palackjai még így is rendszeresen, sűrűn fordulnak meg a hűtőmben, beltartalmuk pedig a poharamban: a diósviszlói 27 hektár termése ugyanis éppen ezt az életigenlő frissességet, gyümölcsösséget képviselik az alapoktól a szortiment tetejéig. Ehhez a koncepcióhoz igazodik a 2022-es cabernet franc-juk is, amely a pince alapszériás, de jelenleg kifutó tételeként széles körben elérhető volt a boltok polcain. Így jutottam hozzá egyhez én is, ha jól emlékszem, egy online rendeléshez hozzácsapva. Nem bántam meg.

A Bortársaság "Fine Wines" kóstolóestjeinek viszonylag friss témája a "Blanc de Blancs", amely tehát fehér szőlőből készült pezsgőkre, azon belül is tulajdonképpen Champagne-ra fókuszál. Ez a kategória Champagne-ban - bár a pinot blanc, pinot gris, arbane, petit meslier is engedélyezett fehér fajták - a gyakorlatban szinte mindig és kizárólag a 100%-ban chardonnay-ból készült pezsgőt jelenti. A blanc de blancs kategóriáról nagyon leegyszerűsítve és általánosítva az összképet elmondható, hogy a kék szőlőt is tartalmazó pezsgőknél letisztultabb, frissebb, citrusosabb, szárazabb érzetű italok, de természetesen a képlet valójában nem ilyen egyszerű: ahány termelő vagy ház, annyi stílus.

Ezt természetsen tudják a Bortársaságnál is, így a kóstolón a kategória minél több arcát szeretnék bemutatni hét tételen keresztül. Nagy Champagne házak és grower-ek egyaránt helyet kaptak a sorban, a felvezetés pedig az erdélyi Carastelec pezsgője volt.

Március végére megérkezett az idei első magyar boros egyveleg. A szokásoshoz képest talán kicsivel több a pezsgő és az édes tétel, és ezúttal a fehér és vörös tételek aránya is kiegyenlített. A válogatásban szereplő borok kb. negyedét (az egyes kategóriák végén szerepelnek) Kézdy Dánielnél, a Kálvária Pincében kóstoltam.

Nebbiolo-k eddig még nem szerepeltek a borpárbajos sorozatban, most akkor ennek is eljött egy ideje. Ügyes-bajos dolgaim miatt lemaradtam a finewines.hu izgalmasnak ígérkező Vajra kóstolójáról, cserébe ezzel a két borral kárpótoltam magamat.
A G.D. Vajra egy 1972-ben alapított kis családi pincéből mára 80 hektáros birtokká növekedett. 2009-ben, Luigi Baudana nyugdíjba vonulásával a Vaira család vette át a Baudana birtokot is, amelyet máig külön kezelnek. A borvidék hagyományos fajtái mellett 1-2 világfajtával is dolgoznak, de a fókusz a Barolo-n van.
A Cascina Chicco egy negyedik generációs birtok, több mint 50 hektárnyi történelmi szőlőterületet művelnek Piemontban, Roero, Langhe, Barolo és Barbaresco appellációkban. Pezsgőtől a fehér, rosé és vörös tételeken át az édes borokig széles spektrumot ölel fel a szortiment, amelynek csúcsán a dűlős borok helyezkednek el.

A Villa Gyetvai boraival először éppen a balatonfüredi villa épületében találkoztam jó négy és fél évvel ezelőtt. Rá egy évre ott voltam az első budapesti portfólióbemutatón is, de azóta inkább csak évente egy-két boruk került elém. Volt tehát mit bepótolnom, amikor a 2026-os bemutatóra érkeztem a High Note SkyBar tetőteraszára, ahol a pince teljes szortimentje kóstolható volt, néhány premier előtti bónusz tétellel kiegészülve.

Ha a Szekszárdi borvidék legfontosabb borászatait vesszük számba, nem lehet kihagyni a Sebestyén Pincét. Sebestyén Csaba és Csilla borászata legelőször talán bordeaux-i fajtákból készített házasításaival hívta fel magára a figyelmet, de azóta a nevükhöz fűződik több elegáns, dűlőszelektált bikavér, és a talán a legkifinomultabb stílusú magyar rosé is. Legújabb dobásuk egy házasítás a híres Görögszó dűlőből, Szekszárd két legfontosabb szőlőfajtájából, kékfrankosból és kadarkából.

Az új-zélandi pinot noir kóstolók eddig sikert arattak a kis házi borklubbunkban, a mezőny általában jól teljesít és mindig vannak kiemelkedő borok a sorban. Az idei volt sorozatban a harmadik kóstoló, amikor Marlborough régióra fókuszáltunk, ezúttal 7 tétel került az asztalra, a 2020-as évjáratból.

Bőven beléptünk már a márciusba, de még egy utolsó írás erejéig visszatekintünk az idei Furmint Februárra. Egy év kihagyás után idén ismét ott voltam a Furmint Február Nagykóstolón, a Hagyományok Házában, amely méltó zárása volt az eseménysorozatnak. A szakmának fenntartott kora délutáni idősávra nem tudtam odaérni, csak a nagyközönségnek is nyitva állóra, és már délután 5-kor is népes közönség sorakozott az asztalok előtt. A rendelkezésemre álló idő - szűk 4 óra - alatt 18 pincészetnél kóstoltam és a végére maradt standoknál már előfordult, hogy hiányos is volt a készlet, elfogyott némelyik bor. Persze még így is rengeteg bor és komoly merítés jutott nekem is a hazai furmintokból.

Chardonnay, Chile, kb. alsó középkategória. Általában ez a profi módon elkészített, de nem túl érdekes, csúnyább kifejezéssel arctalan borok temetője, tehát bulibornak jó vagy 1-1 pohárral elmegy kategória. Nem ebből a szegmensből származnak a kedvenceim, de néha elcsábulok és megnézem, mi a helyzet ezen a fronton. Innen szép nyerni, ahogy mondani szokás.
A Montes és a Bodega Volcanes de Chile borászatoktól választottam egy-egy 2023-as Reserva Chardonnay-t.

A budapesti Time Out Market is csatlakozott a Furmint Február eseménysorozatához, a borbárban a hónap első felében több furmintot is poharaztak, majd a hónap végén egy izgalmasnak ígérkező furmint kóstolót is tartottak. Ezen az estén a Time Out Market saját szortimentjének furmintjai a Winelovers tagjai által kiválasztott furmintokkal mérkőztek meg egy vakkóstoló keretében. A Time Out Market-et a borklub állandó házigazdája, Borsos Gergely képviselte, a Winelovers részéről Ádám Bogi és Bálint László kísérte el a borokat.
 

A most következő borpár tágan értelmezve akár a dűlőpárokról szóló sorozatban is helyet kaphatott volna, de ki is lógnának a sorból, mert ha úgy teszik, két hegyborról van szó. A Szászi Pince legfontosabb fajtája a kezdetektől fogva az olaszrizling, amelyből több tételt is lepalackoznak. A "csúcsmodell" a Kabócás a 2000-es évek közepén egyenesen hazai fehérboros ikonná vált. A stabil alapokat a Badacsony, a Szent Görgy-hegy és Szigliget dűlőiből készült olaszrizlingek képezik. A meleg, aszályos 2024-es évből kóstoltam össze a Badacsonyi és a Szent György-hegyi Olaszrizlinget. A pincénél hagyományosan a Szent György-hegyi tétel van magasabbra pozícionálva, és tapasztalataim szerint nálam is ez a nyerő. Lássuk, hogy a 2024-es évjárat esetében is maradt-e a papírforma.

Több, mint 10 éve nem jártam a Borjour Magnumon, a nagy sétáló kóstolókból az utóbbi évekre már csak a Furmint Február maradt meg állandó programnak. Idén azonban kedvet kaptam hozzá, hogy lemaradásokat pótoljak, esetleg új kincsekre leljek, úgyhogy februárban ellátogattam a Kongresszusi Központban megrendezett kóstolóra.