Ciprus borai ritkán szerepeltek eddig a blogon, pedig a régészeti leletek alapján Ciprus az egyik legkorábbi, borkultúrára utaló emlékekkel rendelkező ország. A 20. század végéig a sziget nagy mennyiségű ciprusi "Sherry"-t szállított az Egyesült Királyságba és kétes minőségű borokat a Szovjetunióba. Cipruson alapvetően nagyon száraz az éghajlat, így a szőlőt csak ott lehet termeszteni, ahol elegendő csapadék is van: a hegyek között elterülő zöld völgyekben. A négy legnagyobb ciprusi borászat viszont Limassol és Paphos tengerparti városai mellett épült fel. A leszüretelt szőlőt a nagy hőségben szállították a feldolgozókba, az erjedés sokszor már útközben beindult, ami a borok minőségét is kedvezőtlenül befolyásolta.
Sokáig ez a négy nagy "borgyár" uralta az iparágat olcsó tömegboraival, de az utóbbi időben a ciprusiak is a minőségi bortermelés irányába fordultak.A 20. század végén támogatni kezdték a kisebb borászatok létrejöttét a szőlőtermelő körzetekben, és az 1980-as években megjelentek a kis családi borászatok. Az őshonos szőlőfajták mellett olyan fajtákkal is elkezdtek dolgozni, amelyek a sziget klimatikus adottságai között jól működnek és a nemzetközi piacon is megállják a helyüket.
Aphrodité szigetét a filoxéra pusztítása elkerülte és a 20. század végéig ide szinte el sem értek a nemzetközi fajták, így túlnyomó részben az őshonos fajtákból készülnek borok és erősített borok. A legelterjedtebb xynisteri-ből könnyű fehérborokat és likőrborokat is készítenek, de komolyabb fehéreket is palackoznak a fajtából. A mavro görögül feketét jelent, de valójában ez egy viszonylag sápadt vörösbort adó kékszőlő. A maratheftiko szintén helyi fajta, amelyből egyre érdekesebb vörösborokat zárnak palackba, érdekessége, hogy nem önbeporzó, tehát más, ugyanakkor virágzó fajtával együtt kell ültetni. A Commandaria (amely a Földön a leghosszabb ideje - a 12. századtól - azonos név alatt készített bor) aszalt xynisteri és mavro szemekből készül, likőrszerű, édes bor.
(A ciprusi borról itt olvasható egy jó kis összefoglaló írás Kovács László Cipruson élő sommelier-től.)
(Larnaca tengerpartja a levegőből)
Valószínűleg elég lenne a két kezem, hogy megszámoljam, hány ciprusi bort kóstoltam eddig, ezt a hármat is beleértve. Így aztán arról sem tudok nyilatkozni, hogy a lenti három tétel mennyiben tekinthető tipikusnak, mindenesetre érdekes, hogy kettő is maradékcukros. Árban a rosé abszolút büdzsé kategória, a fehér és a vörös 10 euró környékén vagy kicsivel drágábban szerezhető be.
Kolios Winery Persefoni Xynisteri Medium Dry 2025
Vonzó, egzotikus gyümölcsös illat fogad a pohárban: ananász, őszibarack, sárgadinnye, körte, némi banán. Kóstolva rögtön szembetűnő a maradékcukor jelenléte, de nem válik túlzóvá az édesség, szépen megtámogatja a gyümölcsöket, a sav kerek, jó tartást ad. Ízvilága is behízelgő, az illatból megismert gyümölcsösség köszön vissza: őszibarack, ananász, körte, alma, banán. 6p-
Loel Winery Anthea Rosé Medium Dry 2025
Aránylag sötétebb színű rosé a négy nagy ciprusi pincészet egyikétől. Érett szamóca és más piros gyümölcsök dominálják az aromatikát. Kóstolva laza szövésű, lágy savérzet és enyhe édesség jellemzi, alacsony alkohol és könnyed test mellett. 4p+
Ézousa The Frogs of River Ézousa Red 2024
Maratheftiko, lefkada és mourvédre házasítása. Az érett piros bogyós, erdei gyümölcsös, meggyes illatot és ízvilágot enyhe fűszeres, virágos jegyek szövik át. A test közepes, ehhez bársonyos tannin és kerek savérzet társul, de a korty nem laposodik el, lédús, zamatos, van benne tartás. 5p+
