Kunsági rajnai rizling páros következik. Ritkán szerepelnek a blogon kunsági borok, pláne nem rajnai rizlingek. A hazai borvidékek területének ismeretében talán csak elsőre lehet meglepő, hogy éppen itt termesztik a legnagyobb felületen a fajtát. Pár hete bevásárlás közben egy hirtelen ötlettől vezérelve bepakoltam ezt a két palackot is a kosárba, majd nemrég ki is nyíltak.

Gedeon Diófás Riesling 2025
A két bor közül ennek visszafogottabb az illata, körte, alma és egy érdekes enyhén virágos-zöld leveles jegy keveredik benne. Második nap furcsa módon egy kis füstösség is felsejlik az illatban. Szájban élénk, kissé citromosba hajló savakat kapunk, kezdetben egy kis bizsergés is érezhető, a korty kissé savvezérelt. Alma, körte, némi citrus és egy kis vegetális aláfestés jellemzi az ízképet, második napra utóbbiak valamelyest még erősödnek is. 4p

Szentpéteri Rajnai Rizling 2025
Az édeskés illatot a fajélesztőnek köszönhető, némileg mesterkélt aromák határozzák meg: fehér húsú gyümölcsök - körte, alma -, virágok, tutti-frutti, rágógumi. Kóstolva könnyed, a sav lendületes, de nem éles, jó az egyensúly, talán icipici maradékcukor is lehet a borban. A kortylefutás egyenes, rendezett, a lecsengés közepes. Ízben visszatérnek az illatból ismert fehér húsú gyümölcsös, enyhén tutti-fruttis aromák. Második napra kicsit visszafogottabbá válik az illat és a tutti-fruttis vonal is tompul. 5p-

Első nap a Szentpéteri túl mesterkéltnek hatott, így akkor a Gedeon bort a kissé bárdolatlan savak ellenére is valamivel jobbnak találtam. Másnapra fordult a kocka, a Szentpéteri visszafogottabbá vált, az egyensúlya szerintem egyébként is jobb, mint a Gedeoné, amelynek viszont az aromatikája nem kedvező irányba változott.