Amióta a mindennapi káosz túlélésében igyekezve a borral inkább ivási, mintsem kóstolási tapasztalataim vannak, kalibrálnom kellett az igényeimet és a szempontjaimat is. Elmélyedni ritkábban van idő és lehetőség, így a direkt, hosszabb fókusz nélkül is értékelhető gyümölcsösséget előtérbe, míg a komplexitás keresését inkább a háttérbe szorította az élet. Nem magyarázkodom, inkább csak bevezető előszóként kijelentek, hiszen fogyasztóként éppen ez az élethelyzet szüli a borválasztásaimat is.
Az pedig bizonyára nem véletlen, hogy a Ruppert Borház palackjai még így is rendszeresen, sűrűn fordulnak meg a hűtőmben, beltartalmuk pedig a poharamban: a diósviszlói 27 hektár termése ugyanis éppen ezt az életigenlő frissességet, gyümölcsösséget képviselik az alapoktól a szortiment tetejéig. Ehhez a koncepcióhoz igazodik a 2022-es cabernet franc-juk is, amely a pince alapszériás, de jelenleg kifutó tételeként széles körben elérhető volt a boltok polcain. Így jutottam hozzá egyhez én is, ha jól emlékszem, egy online rendeléshez hozzácsapva. Nem bántam meg.
A cél egy hordó- és tanninmentes cabernet franc lehetett, és a gyümölcslé-jelleg szerencsére a végeredményben is visszaköszön. A Villányi Franc kategória alatt aligha találni jobb, szórakoztatóbb és tisztább ivóvöröst: noha színe mélyebb, már az illata is előrejelzi, hogy itt nem a csersavak, sokkal inkább a feketeribizli, az eper és a málna lesz a fókuszban. És így is van. Csúszik, gördül egymás után minden korty, tiszta utóízt hagyva maguk után, amire az alacsonyabb, tizenhárom és feles szesz is rásegít.
Túlragozni nem kell, helyén kezelni érdemes: ilyen egy maníroktól mentes, tiszta, jó arányérzékkel elkészített villányi vörösbor, amely nem gondolkodtatni, inkább örömet okozni szeretne. Hiába mondom, hogy objektív 4 pont, mégis igazságtalanul alacsonynak érzem a nagyjából hatpontos örömfaktor mellett. Ennyi baj legyen. (cca. 3900 Ft, kifutott, új évjárat van)
