Ha a Szekszárdi borvidék legfontosabb borászatait vesszük számba, nem lehet kihagyni a Sebestyén Pincét. Sebestyén Csaba és Csilla borászata legelőször talán bordeaux-i fajtákból készített házasításaival hívta fel magára a figyelmet, de azóta a nevükhöz fűződik több elegáns, dűlőszelektált bikavér, és a talán a legkifinomultabb stílusú magyar rosé is. Legújabb dobásuk egy házasítás a híres Görögszó dűlőből, Szekszárd két legfontosabb szőlőfajtájából, kékfrankosból és kadarkából.
"A Görögszó a Szekszárdi borvidék egyik legnagyobb múlttal rendelkező és egyúttal ikonikus szőlőhegye. A ma ismert nevét a mintegy három és fél évszázadon át birtokló grábóci (régi nevén Grábolcz) szerb ortodox Szent Mihály Arkangyal monostor és püspökség után kapta. Ugyanis az óegyházi szláv mellett görög nyelven, azaz görögszóval is tartották szent liturgiájukat. S ezért kezdték elnevezni a helybéli magyarok 1586-ban a szőlőterületet a görög nyelven „miséző” rác szerzetesek után Görögszónak." írja a Bortársaság Nagy Kornél történészt idézve, aki számos hazai dűlő történetét felkutatta már.
Fontos megjegyezni, hogy a "használati utasítás" szerint érdemes a bort lehűtve fogyasztani, erre a borászat is felhívja a figyelmet a címkén (és a kereskedő is a honlapon). Először tettem egy próbát a szokásos vörösboros hőmérsékleten, utána inkább lehűtöttem a palackot.
Sebestyén Görögszó Kékfrankos-Kadarka 2024
Tehát kékfrankos és kadarka alkotja a házasítást, az elegáns palack a Szél Rosé palackjának sötét párja. A bor fiatalos, sötét lilás megjelenésű, az illat is friss, leginkább meggyet idéz. A korty karcsú, finom szüvésű és gördülékeny, a tannin érzetre minimális és besimul a kortyba, a sav kifejezetten lendületes. Az ízképet a meggy uralja, a háttérben enyhe meggymagos fanyarságot, csipetnyi borsot, némi sötétebb bogyós erdei gyümölcsöt véltem felfedezni. Dzsúzos, friss, dinamikus bor, a két fajtából inkább a kékfrankos karaktere dominál.
Következik a nem is annyira "apróbetűs" rész, ami a fogyasztási hőmérsékletet illeti. Érdemes megfogadni a borászat tanácsát és behűteni a bort. Sajnos nem használtam palackhőmérőt, de talán nem lövök nagyon mellé, ha azt mondom, 10-12 Celsius fok környékén remekül működött. Normál vörösboros hőmérsékleten kifejezetten savhangsúlyos, szinte egysíkúan savanykás meggyes bor benyomását keltette, lehűtve viszont a helyére került minden részlet és jó volt inni. A pontszám az utóbbi állapotnak szól. 6p (4950 Ft - Bortársaság)
