Luka Enikő boraival úgy vagyok, mint az igazán jó merlot-val: sajnos ritkán iszom, de olyankor nagyon szeretem. A Madárlátta Merlot éppen a két halmaz metszetét képviseli és nem is okozott csalódást. Nem kóstolok eleget ahhoz, hogy megmondjam a tutit a soproni bor helyzetéről, de  a kevés személyes tapasztalat alapján egyetértek alföldi merlot-val, hogy a borvidékről jó ideje Luka Enikő borai tűnnek számomra is a legbiztosabb választásnak. A borok meglehetősen frissen piacra kerülnek és gyorsan el is fogynak, úgyhogy a rajongóknak célszerű gyorsan betárazni a kedvencekből. Az már egy tavalyelőtti kóstolón is feltűnt, hogy az utóbbi években finomodott a borok stílusa, most már viszonylag fiatalon is fogyaszthatóak, nem kell feltétlenül éveket várni, hogy a palackban összeálljon a szerkezet, besimuljon a tannin. Minden bizonnyal szépen is érnek ezek a tételek, de ebben sajnos kevés tapasztalatom van, általában mire észbe kapok, már lekések az utolsó palackokról. A 2023-as Madárlátta Merlot is eltűnt már a polcokról (a pince honlapja szerint egyébként is ez a legnépszerűbb boruk), az egyik utolsó palackra csaptam le. Nincs mit tenni, meg kell várni a következő évjáratot. Abból majd jobban felkészülök.

Luka Pincészet Madárlátta Merlot 2023
Érett meggy, málna, csokoládé, konyakmeggy keveredik illatában, idővel még szilva, egy csipet dohány, némi gyógynövény és cseppentésnyi balzsamecet is felfedezhető. A test erős közepes, a korty meleg hangulatot áraszt, érett, finomszemcsés tannin, kellően élénk sav, finoman melegítő alkohol alkotja a struktúrát. Első kóstolásra még kicsit fiatalnak, rakoncátlannak tűnt, második napra az a kevés ránc is kisimult a szerkezetben. Ízvilágát is az érett gyümölcsök uralják, leginkább meggy, másodsorban szilva és málna, a háttérben diszkrét csokoládés, édesfűszeres aromák kísérnek. Tartalmas, kompakt, határozott szerkezetű bor, mégsem esik felesleges túlzásokba. Három nap alatt ürült ki a palack, napról napra jobban szerettem. 7p