Októberben egy olaszországi út során San Marino-ba is elvetődtem és a főváros bejárása közben a helyi borok megkóstolására is maradt idő. Bár San Marino ezer szállal kötődik Olaszországhoz, és ez alól a borászati hagyományok sem képeznek kivételt, úgy gondoltam, érdekességképpen a miniállam is megérdemel egy fejezetet a sorozatban.
San Marino
San Marino egy mindössze 61 négyzetkilométeres állam Olaszország közepén, a Föld ötödik legkisebb területű országa, egyben a leghosszabb ideje működő független köztársaság. A hagyomány szerint San Marino-t 301-ben alapították, innen számolják függetlenségüket a Római Birodalomtól, majd 1291-ben egy pápai bulla garantálta függetlenségüket a Pápai Államtól. A nagyjából 34000 fős lakosságú állam fővárosa, Cittá di San Marino a 739 méter magas Monte Titano tetején található, 2008 óta az UNESCO Világörökség listáján is szerepel.
A városállam és a bor kapcsolatának első írásos bizonyítéka egy 1253-ból származó, San Marino területén található szőlőültetvényt érintő szerződés. A köztársaság 1775-ben összeállított első termőföldnyilvántartása az egyes területeken termelt szőlőfajtákat is rögzítette. A középkorban San Marino borai főleg a velencei kereskedők révén jutottak el távolabbi országokba és a 19. században nemzetközi versenyeken is eredményesen szerepeltek.
Az Emilia-Romagna és Marche határán elhelyezkedő ország gasztronómiája, így természetesen borászata is erős olasz hatásokat mutat. Nem meglepő, hogy az itt termesztett szőlőfajták között is leginkább olyanokat találunk, amelyek a környező olasz vidékekre jellemzőek, mint például a sangiovese. Előbbi a legnagyobb területen ültetett kékszőlő fajta, míg fehérben a biancale - Olaszországban ismert nevén bianchello - vezet, amely könnyed aromatikus borokat ad. Fontos még megemlíteni az Olaszországból szintén ismerős ribolla-t, valamint moscato-t, amelyből habzóborok és édes borok is készülnek.
Cantina San Marino
1959-ben alakult meg a pincészet elődje, a Vinicola Titano, majd 1979-ben két szövetkezet részvételével a több, mint száz szőlőtermesztőt tömörítő Consorzio Vini Tipici di San Marino, amelyből 2019-ben létrejött a Cantina San Marino. A pincészet jelenleg 120 hektáron dolgozik, az ültetvények 50-450 méter magasságban helyezkednek el, mészkőben gazdag talajon. A régóta itt termesztett sangiovese, biancale, ribolla, moscato mellett a nemzetköziek közül chardonnay, pinot nero (pinot noir), cabernet sauvignon és merlot a legfontosabb szőlőfajták. A csendes borok mellett habzóborok, grappa, valamint a moscato-ból édes bor is palackba kerül.
Cantina San Marino Roncale di San Marino 2024
100% ribolla, acéltartályban erjedt és érlelődött. Az illat kicsit neutrális, halványan virágokat, akácvirágot, fehér húsú gyümölcsöket és citrusokat idéz. Kóstolva egy szikár, csontszáraz bort kapunk, legfeljebb közepes testtel, jó savakkal, egyenes kortylefutással. Nem egy harsány bor, az ízintenzitás nagyjából közepes, némi citrus, fehér húsú gyümölcs, zöldalma, egy kis herbális jegy jellemzi, ezeket végig finom fanyarság kíséri. 6p-
Cantina San Marino Brugneto di San Marino 2022
100% sangiovese, 12 hónapig francia tölgyfahordókban, majd további 6 hónapig palackban érlelődött. Érett piros gyümölcsök, meggy, cseresznye, egy pici édesfűszer jelentkezik illatban. A közepesnél éppen csak karcsúbb testet élénk savak vezetik, a tannin mennyiségre közepesnél kevesebb, bársonyos, jól integrált, az alkohol sem lóg ki, csak egy kis melegséget kölcsönöz. Ízvilágát az illathoz hasonlóan piros gyümölcsök - cseresznye, meggy, málna -, és egy hintésnyi édesfűszer határozza meg. 6p
