Tavaly és három éve is tartottunk új-zélandi pinot noir kóstolót, 2018-as, illetve 2016-os tételekkel, idén pedig az ősz beköszöntével ismét előkerült a téma. Ezúttal egy szűkebb sor gyűlt össze Marlborough-ból, a 2019-es évjáratból, öt pincétől. Melléjük bontottuk ki a két, nemrég megénekelt Joblot Premier Cru-t is referenciának, a dúsabb, déliesebb stílusú burgundik jól működtek viszonyítási pontként. Összességében erős mezőny alakult ki, stílusban voltak különbségek, de az öt új-zélandi borból három tétel egyértelműen nagy tetszést aratott a társaságban.

Saint Clair Family Estate Pioneer Block 10 Twin Hills Pinot Noir 2019
Az illat egy kis csavarzáras fülledtséggel nyit, majd megérkeznek a piros gyümölcsök - piros ribizli és vörös áfonya -, némi szárított virággal, zöldfűszerrel, borssal, majd egyre erősödő nedves avaros jegyek is megjelennek. Szájban elég könnyed - a sor legkarcsúbb bora -, lendületes savval és kevés, picikét sprőd tanninnal, középtájon viszont kicsit üres a korty. Ízében piros gyümölcsök dominálnak, de van benne némi ribizliszár, zöldbors és zöldfűszer, picikét alulérettnek tűnik. Önmagában nem rossz bor, de ebben a mezőnyben egyértelmű sereghajtó lett. 6p

Tohu Whenua Awa Single Vineyard Pinot Noir 2019
Színre és illatra is mélyebb az előző bornál, sötét bogyós erdei gyümölcsök, édeskés fűszeresség színezi. Közepes test, jó szerkezet, bársonyos tannin és kerek savak jellemzik. Ízében is a sötét bogyós gyümölcsök dominálnak, keleti fűszerek, fekete cseresznye, vérnarancs kísér, a korty végén kis kesernye. Első körben mindenkinek tetszett, de idővel az aromatika kicsit megkopik és mesterkéltebbnek tűnik, visszakóstoláskor valamivel gyengébben szerepelt. 6p+

Greywacke Pinot Noir 2019
Az illata tiszta, de kevésbé intenzív, mint a többi boré, először érett piros gyümölcsöket - főleg málna - és kék virágokat idéz, majd egy kis pörkölt kávé is megjelenik benne. Kóstolva is mértéktartó és elegáns, dinamikus sav és éppen csak finoman masszírozó tannin övezik a közepesnél picivel karcsúbb testet. Finom szövésű, szép egyensúlyú tétel, stílusában leginkább az Óvilág felé hajló tagja a sornak. Piros gyümölcsök, málna, egy kevés vérnarancs, halványan gyógynövények, fűszerek és étcsokoládé is megjelennek az ízképben. 8p-

Nautilus Estate Pinot Noir 2019
Az illat nagyon vonzó, szuperérett erdei gyümölcsök, málna, szeder uralják, finom édeskés fűszerességgel a háttérben. Gömbölyű és tökéletesen sima, mint egy labda. Kerek, széles sav, puha tannin, selymes textúra fogad, teljesen élmentes a korty. Tartalmas, meleg hangulatot áraszt, lassúbb ritmusban mozog és finoman körbeölel , mégsem lusta. Ízében is visszaidézi az illat édesre érett gyümölcseit és kellemes fűszerességét, a lecsengés is szép hosszú. 8p-

Dog Point Pinot Noir 2019
Érett málna, erdei gyümölcsök, finom fűszeresség vezet illatában, inkább piros bogyósokat idéz. A korty húsos, fókuszált és lendületes, élénk savak vezetik és határozott tannin keretezi, bár visszakóstolásra már selymesebbnek tűnt a tapintása. Málna, szeder, erdei gyümölcsök, sokféle keleti fűszer, némi umamis aléfestés alkotja az ízprofilt, a lencsengés hosszú. Igazi hosszútávfutó lehet, jövőre nézve a legtöbb tartalékot ebben a borban sejtettük. 8p-

A közönségszavazás alapján Nautilus, Greywacke, Dog Point, Tohu és St. Clair lett a végső sorrend, az első három helyezett között nagyon szoros volt a verseny. (Ami a két Joblot-t illeti, a Les Bois Chevaux beelőzte az első három új-zélandit, míg a Servoisine mögéjük szorult, de a másik két kiwi bor előtt végzett.)
A St. Clair kissé alulérettnek tűnt és struktúrában is gyengébb volt a sor többi tagjánál. A Tohu visszakóstolásra kissé megkopott, így lemaradt az élmezőnytől. A Greywacke viszonylagos visszafogottsága és szép egyensúlya már-már burgundi hangulatot keltett. A Nautilus ugyan nem igazán lendületes, de puhasága, tökéletesen sima textúrája mindenkit lenyűgözött, ez a bor kb. most lehet a csúcson. A Dog Point ezzel ellentétben kifejezetten feszes és eleven és még mindig fiatalnak tűnik.