A 2021-es évjáratból készült el először ifj. Márkvárt János Sauli Kadarkája, ami árában és minőségében új szintet célzott meg a hazai kadarka kínálatban. Az aktuális 2023-as évjárat már egyenesen a szekszárdi és villányi zászlóshajó vörösborok árát súrolja, ami fajtatiszta kadarkák esetében eléggé extrém. A 2021-es kimaradt az életelemből, a 2022-es évjáratot a Gourmet Fesztiválon futólag kóstoltam (nem volt időm elmélyülni, de akkor nem hagyott bennem mély nyomot), a 2023-asból a kezdeti bevezető áron vettem egy palackot. Még így is szívtam a fogam az ár láttán, de győzött a kíváncsiság, egy hűvösebb hétvégén pedig a kóstolás ideje is eljött.
Az alapanyag a Szekszárd északi részén a Saul-völgyben található 0,4 hektáros ültetvényről érkezik, ahol közel 100 éves, bakművelésű kadarka tőkék teremnek. A tőkék között meghagyták a természetes gyomflórát, a növényvédelem organikus.
A szeptember 6-án szüretelt, bogyózott szőlő kevés egész fürttel együtt nyitott kádba került, az erjedés spontán indult. Finom csömöszölés mellett 16 nap telt el a préselésig, majd a halvány színlé egy használt harmadéves és egy első töltésű Kádár Hungary hordóban érett a következő szüretig. A két hordó tartalma ekkor házasítva, szűrés és derítés nélkül került szekszárdi palackokba.
Még a konkrét jegyzet előtt lelövöm a poént. A 2023-as Sauli Kadarka szerintem egy remek bor, ha azonban a kadarka - általam ismert -fajtajellegét akarom rajta számon kérni, akkor egy kicsit bajban vagyok. Egyetlen általam kóstolt kadarkára sem hasonlít.
A megfelelő kontextus érdekében két másik 2023-as, szintén hordóban érlelt szekszárdi kadarkát is megkóstoltam a Sauli mellett, de a kóstolás után az összehasonlításnak nem sok értelmét láttam. A Sauli mintha nem is ugyanabból a fajtából készült volna, mint a másik két kadarka. (Az a két bor a szerdai posztban szerepel majd.) Ha vakon kapom, előbb tippelek kékfrankosra vagy pinot noir-ra, mint kadarkára. Ahogy kóstolgattam, bennem leginkább egy nagyon finoman extrahált (és aránylag kevésbé savas), elegáns osztrák kékfrankos képe rajzolódott ki.
Nem tudom, hogy a különbségek milyen mértékben írhatóak az öreg tőkék, a borkészítés, illetve a hordók közötti különbség számlájára, valószínűleg mindegyik szerepet játszik, de ami már első szippantásra is egészen más kategóriába helyezte a Márkvárt bort, az a hordó. A 2021-es kiadás még biztosan két használt Kádár hordóban érlelődött, a 2023-as egyik fele viszont új, a másik fele harmadtöltésű hordóban járt. A 2022-esről már nem találtam információt, de amikor futólag kóstoltam, nekem nem tűnt fel az új hordó, lehet, hogy 2023-ra változott a recept. Bennem azért végig ott motoszkált, hogy mennyit nyerünk és veszítünk az új hordó jelenlétével. Ha legalább az új hordós részt használt hordósra (vagy famentes edényre) cserélnénk, valószínűleg közelebb jutnánk a Sauli terroir-jának igazi esszenciájához; kérdés, hogy akkor is ennyire elválna-e ez a bor a többi kadarkától. Majd idővel talán kiderül, hogy egy új kadarka-stílus úttörőjével van-e dolgunk.
Ifj. Márkvárt János Sauli Kadarka 2023
A bor sötétebb színű, mint általában a kadarkáktól megszoktuk. Az illat kifejezetten vonzó, málna, édes meggynektár, egy kis narancs és édesfűszer sorakozik fel benne, utóbbi kiváló minőségű hordót sejtet. Kóstolva a megszokott kadarka átlagnál sűrűbb, mélyebb és teltebb, ennek fényében meglepő és egyben örömteli, hogy az alkohol mindössze 12%-nál megáll. A húsos kortyot kellemesen masszírozó, vékony filmrétegben felrakodó tannin és kellően dinamikus, ugyanakkor finom sav keretezi. Ízvilága is gazdagon gyümölcsös: málna, eper, meggylé, vérnarancs, finom édes fűszeresség érezhető. A hordó lenyomata határozottan érezhető a piros gyümölcsöket, plusz réteggel gazdagítva a bort. A korty gördülékeny és gazdag, szerintem a bor érlelésre is alkalmas lehet, érdekes lenne megnézni, hogy változik a palackban. 7p (10500 Ft - Bortársaság)
