Az egész világot - így természetesen Magyarországot is - letaroló rosé divathullám egyik érdekes hazai leágazása a "komoly rosé". Szerencsére a tutti-fruttis tucatborok mellett egyre több valóban élvezetes magyar rosé is a polcokra kerül, de emellett az utóbbi néhány évben számos magyar borászat elkezdett kísérletezni egy komolyabb, testesebb rosé-stílussal. Későbbi szüretet, seprőfelkeverést, hordós erjesztést/érlelést vagy ezek kombinációját egyaránt bevetnek a kívánt eredmény elérése érdekében, az eddigi tapasztalataim alapján azonban többször sikerül átesni a ló túloldalára, mint megtalálni a kellő egyensúlyt, gyakran gyümölcstelen, rusztikus, hordóba és magas alkoholba fojtott borok kerülnek a palackba, az élvezeti értékhez - vagy éppen annak hiányához - képest túlzó áron.

A Vylyan jelenlegi és korábbi főborásza Tóth Sándor és Ipacs-Szabó István közösen alkotta meg a pincészet új, komoly rosé-ját, amely szerencsére a jól elsült kísérletek közé tartozik és meglepődnék, ha nem lenne folytatása.

Vylyan Rozé Variáció 2020
89% syrah és 11% kékfrankos házasítása a Mandolás-dűlőről.
A kézzel szüretelt szőlőt kíméletesen préselték, a mustot ülepítés után hűtve erjesztették. Erjedést követően a bor kén nélkül seprőn maradt 5 hónapig és ezzel párhuzamosan a tétel 30%-át sokadik töltésű magyar tölgyfahordóba fejtették. A hordós és a tartályos érlelés során heti rendszerességgel felkeverték a seprőt. A bor házasítás után, minimális derítést követően került burgundi palackba, üvegdugóval.
A szín az átlagnál mélyebb árnyalatokban játszik, és az illat is többet kínál. Málna, eper és őszibarack, némi virágosság tűnik fel, sőt, első nap még almás aromákat is érezni véltem. Kóstolva kerek, aránylag laza szövésű, nem különösebben testes, de a műfaji átlagnál azért egy fokkal komolyabb anyag. A hordót nem érezni, a seprőfelkeverés sem viszi el túl krémes irányba a bort. Ízében málna, meggy, leheletnyi édesség, finom fanyarság, majd a végén kis kesernye, utóbbiért részben talán a 13,5% alkohol is felelhet.
Az irány nem rossz, első blikkre sikerült megtalálni a középutat és összekötni a beltartalmat az eleganciával, de azért látszódnak apróbb repedések. A kesernye - számomra - több az ideálisnál, a lecsengést a kelleténél jobban beárnyékolja, és végül az alkohol (13,5%) is kikönyököl. (A Gérard Bertrand Source of Joy Rosé mellett kóstoltam, ami egy jóval masszívabb anyag, inkább egy komoly fehérborra emlékeztet.) Összességében a Vylyan stílusgyakorlata is bejött, ráadásul több borászat már az alapszériás rosé boráért is elkér ennyi pénzt. Stabil 5 pont nálam. (2490 Ft - pincétől, Pannon Borbolt)