A két borvidéken tevékenykedő Németh Attila Gábor megnyerő személyisége, valamint stílusprekoncepciókat feszegető borkészítési stílusa miatt még mindig azon hazai borászok közé igyekszik tartozni, akikre látókörtágítási szempontjaink miatt is érdemes odafigyelni.

Nem szeretném elhallgatni ugyanakkor parciális csalódottságomat sem, melyet a korábban klasszisszerűen teljesítő mátrai vörösborok helyére lépett "Föld és Ég" utódok tisztes, de nem kiugró helytállása okozott a számomra az elmúlt években. Azt viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi átlagosan jó bor után éppen Tokaj irányából jön egy olyan fehér, amely képes megmutatni azt elemi erőt és karakteres stílust, amiért érdemes a termelő borait fogyasztani.

A 2013-as betseki hárslevelű sokszínűen extrém, de éppen emiatt válik egyedivé és szerethetővé is. Az persze az ilyen borok esetében mindig kérdés, hogy tudja a sokszor egyensúlyt borító szélsőségességet szufficitesre kompenzálni az emlékezetesség és a határok feszegetése.

Azt gondolom, hogy ez ennél a tokaji hárslevelűnél tankönyvi módon sikerült.

Töltéskor szinte úgy zuhan ki a palackból az aranysárga, kissé olajosnak ható anyag, hogy majdnem kettétöri a poharat. Az illat nem a friss, direkt gyümölcsökről, inkább az érlelésből fakadó petrolos, fűszeres jegyekről szól, amelyek mellett persze megjelenik némi szuperérett barackos, mézes, körtés karakter is.

Szájban széles és sűrű, a savak helyett az illatazonos gyümölcsök vezetik előre. Érzetre kissé vajas és puha, de még éppen van annyi tartása is, amitől nem laposodik el idő előtt. A tizenöt és feles szesz nem éget, inkább csak kellemesen fűt, ami ekkora test és ennyi sav mellett tulajdonképpen tisztességes teljesítmény.

Formabontó és sokszínű tokaji fehérbor született. Aki szereti ezt a stílust, annak csalódásmentes élményben lesz része. 6 pont. (3950 Ft, Bortársaság)