A Borrajongó

Szerethető mostohagyermek - Béla és Bandi Pinot Gris 2019

2020. szeptember 07. 06:00 - furmintfan

Ha van fajta a magyar piacon, amelyet valahogy sem a fogyasztók, sem a borászok nagy része nem tudott a szívébe zárni, az a szürkebarát. Talán a rendszerváltás előtti gyenge minőségű, sokszor félédes(ített) tömegborok tehetnek róla, talán más Kárpát-medencei, vagy világfajták előretörése, mindenesetre úgy tűnik, hogy a szürkebarát nem örvend nagy megbecsülésnek. Sok borásztól hallottam, hogy ha "szürkebarát" szerepel a címkén, nagyon nehéz eladni a bort, ezért már itthon is legtöbben inkább a francia pinot gris, esetleg az olasz pinot grigio nevet tüntetik fel a címkén. Kóstolókat vagy borfesztiválokat leszámítva jómagam is csak elvétve találkozok a fajtával, valahogy a baráti kör sem kattant rá a szürkebarátra.
A helyzet viszont az, hogy a Balaton északi partján máig nagyon elterjedt a fajta - ezek szerint csak nem teljesen halott ügy -, így a Balaton-sorozatot nem akartam szürkebarát nélkül befejezni. Talán 10 éve is van már annak, hogy először találkoztam a Béla és Bandi névvel és traktoros címkével ellátott boraikkal. A pontos évszámra (2009? 2010?) és a borok évjáratára (2008? 2009?) már nem emlékszem biztosan, ahogy arra sem, hogy a Balaton vagy a Pinot Gris volt az első bor, amit kóstoltam tőlük, de mindkét tételről kellemes emlékeket őriztem meg. A 2019-es évjáratból állítólag a szürkebarát adta a legjobb bort a Fodor testvérek szőlőiből, így múlt héten a 2019-es Béla és Bandi Pinot Gris-vel nosztalgiáztam egyet.

belaesbandipinotgris2019.jpg

Béla és Bandi Pinot Gris 2019
A vezető motívum az őszibarack a nem különösebben intenzív, de tiszta és kedves illatban. A fehér húsú barack mögött első nap még egy kevés szamóca is feltűnik, utána inkább alma, körte, finom fűszeresség, kevés virág jegyezhető fel. A bor viszonylag laza szövésű, puha tapintású, a gömbölyded savak nem tartanak túl hosszan, de ameddig igen, addig elegendő lökést adnak a kortynak, amelyet némi maradékcukor is gömbölyít, az alkohol pedig csak finoman melegít. Ízben valamivel intenzívebb, a fehér őszibarack dominál, enyhe barackmagos kesernyével. Ezen túl az illatban megismert gyümölcsökön túl egészen minimális vanília sejlik fel, valamint a citrusok részéről az édesebb narancs és a kesernyés grapefruit is belép a képbe, utóbbi főleg a korty vége felé tartva. Kesernyéből kicsit több is jut, mint szeretném, de végül így is tisztán hagyja a szájat a lecsengés. Nem váltja meg a világot, de hétköznapokra bátran ajánlható bor (bár ár-érték arányban vannak jobb versenytársai), erről sem lesznek rossz emlékeim. 5p- (2390 Ft - Bortársaság)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr5716185724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.