Miközben megszokott életünk tartópillérei éppen napról-napra rogynak meg, és próbálunk alkalmazkodni a bezártsághoz az ehhez kapcsoló hétköznapi nehézségekkel és kihívásokkal együtt, van néhány dolog, ami változatlannak látszik. Továbbra is kitartóan keressük például azokat a belépőszintű hazai vöröseket, amelyek nem nagyságukkal, sokkal inkább közérthető gyümölcsösségükkel követelnek helyet maguknak egyre szürkébb hétköznapjaink asztalán.
Konyáriék emlékezetem szerint kifejezetten ügyesen űzik ezt a műfajt, a Szerecsen nevű alapházasításukról én legalábbis kellemes emlékeket őrzök. Most pedig itt ez a Fecske, ami az árazása alapján hasonló babérokra igyekszik törni. Az elsőkörös tapasztalataink alapján ráadásul úgy tűnik, hogy mindezt sikeresen teszi.
Konyári Fecske (Vörös) 2018
A Fecske ugyanis méltó módon képes a Szerecsen utódjává válni, amennyiben ezt tekintjük kitűzött célnak. Nem bonyolult, nem nehézkes, viszont ügyesen hozza azt a szilvás, erdei gyümölcsös direkt karaktert, amit az ilyen boroktól többnyire el szoktam várni. A korty egyensúlyos, még úgy is, hogy a tannin egy kissé nagyobb szerepet kap az ilyen, gyümölcsökre hangolt alapvörösek átlagához képest. Könnyen iható, jólesik belőle az első, a második, sőt, a harmadik pohár is.
A kétezres vörösborokkal szemben támasztott elvárásokat bőven teljesíti. A legjobban talán egy szabadtéri borozás keretei között működne, de erre úgy néz ki, hogy még várni kell. Stabil 5 pont, ráadásul árában is van. (1990 Ft, Bortársaság)
Ahogy januárban a Corriente-t, most is ugyanazt ittuk egymástól külön-külön, ki-ki saját otthonában, aztán összedobtuk a négykezest. :) A Konyári Fecske kékfrankos és merlot házasítása, tulajdonképpen tekinthetjük úgy is, hogy a borászat korábbi évjáratokban Szerecsen néven futó tételének folytatása. Fiatalos, bíbor árnyalatok, édesfűszeres, érett gyümölcsös illat, szilvával és meggyel. Kóstolva lendületes, a vártnál tartalmasabb, közepesnél valamivel könnyedebb test, élénk savak, fogós tannin, enyhén melegítő alkohol jellemzik a szerkezetet. Ízében is visszaidézi a szilvás, meggyes gyümölcsös vonalat, határozott fahéjas, szegfűszeges fűszerességgel, a hordó pörkölési aromáival kísérve. Én ugyan egy fokkal gyümölcsösebbre hangolva, visszafogottabb pörkölési aromákkal, kevesebb tanninnal valószínűleg jobban szeretném, ilyen téren szerintem történt egy kis aránytévesztés, de lehet, hogy sokan pont fordítva gondolják. Összességében véve egy jól elkészített bort kapunk baráti áron, kerti grillpartikhoz ideális lesz majd, ha eljutunk odáig, addig is hétköznapi vacsorabornak soha rosszabbat. 5p (furmintfan)