Bock-borokat valószínűleg sűrűbben kóstolunk, mint vásárolunk, aminek megvan a maga oka. A pince két-háromezres alapszériás borai legtöbbször érdektelenek, néhányszor pedig vállalhatatlanul rosszak is. A nyolcezer környékén kínált középkategóriás anyagok már többnyire érdekesek, néha pedig egészen finomak is, az itteni kutakodást ezért többnyire az árcímke, ritkább esetben pedig a rosszabb tapasztalatok korlátozzák. A húsz-harmincezres mazsolaborokat pedig értelemszerűen csak rendezvényeken kóstoljuk, hogy újra és újra megállapítsuk a tőlük vett stílusbeli távolságunkat.

A fentiek alapján tehát meglepő, hogy az úgynevezett alsókategóriás Bock-borok között találni érdekeset. Sőt, finomat és ajánlhatót is. Már ha nem sajnálunk három és félezernyi magyar forintot egy villányi all in-házasításra. A kettőezer-tizennégyes Ermitage ugyanis, ami állítólag a pince évjáratfüggetlenül legnépszerűbb bora, egy kiváló villányi vörös.

Azt persze nem tudom, hogy ez a színvonal az évjárat függvényében egyenletes-e, vagy az aktuális minőség a gyengébb év következtében az alapborokba küldött prémiumterméseknek köszönhető, de ez most a jelenből nézve nem is érdekes.

Az Ermitage aktuális évjárata ugyanis ízes, gyümölcsös és finom. Nem telepszik rá otromba hordó, nem uralja el magas szesz és alaptalan nagyravágyás. Sokrétű, egyensúlyos, tisztességes tanninokkal és lendületes, orrban és szájban is egyaránt domináns meggyes, erdei gyümölcsös karakterrel.

Eltenni nem érdemes, most van fogyasztásra kész állapotban. Bizonyára vannak jobb vételek még borvidéki viszonylatban is, de ettől függetlenül ez a bor nyugodt szívvel ajánlható gyakorlatilag bárkinek. Ajánlom is. Meglepetésszerű 6 pont a jutalma. (3199 Ft, METRO, vagy 3650 Ft, Bortársaság)