A Borrajongó

Drop Shop portfólió bemutató 2019

2019. szeptember 27. 06:00 - furmintfan

A Drop Shop portfólióbemutatója igazi paradicsom a borrajongók számára, hiszen itt igen alapos betekintést kaphatnak mi történik a borvilágban határainkon túl, mindezt ráadásul meglehetősen magas színvonalon teljesítő borokon keresztül. Az immár hagyományosnak mondható sétáló kóstolón a magam részéről idén voltam először - tavalyelőtt egy utazás, tavaly egy torokgyulladás akadályozott. A Drop Shop minden bizonnyal a legszélesebb kínálattal rendelkező budapesti borbár, a portfóliókóstolóra pedig még borászokat is meghívnak, így aztán el lehet képzelni, milyen komoly választék jött össze a szeptemberi mustrára (még úgyis, hogy azért a legdrágább kincseket ide nem hozták el).
Magam is meglepődtem, hogy mennyi bort sikerült végül csőrvégre kapnom - ennek érdekében beáldoztam a mesterkurzusokat -, most megpróbálok legalább slágvortokban végigszaladni rajtuk országonként csokorba szedve őket a jobb áttekinthetőség kedvéért.

dropshopportfolio2019_0.jpg

Az idő szűkössége és a kínálat szélessége nyilván azt eredményezte, hogy nem tudtam túl sok időt tölteni 1-1 borral, így aztán a néhány szavas benyomásokat és a zárójeles pontszámokat csak a villámrandi alatt rögzült pillanatfelvétel alapján vetettem oda.

dropshopportfolio2019_9.jpg
Ausztria
Nagyjából abc-sorrendben próbálok haladni az egyes országok között, az Újvilágot egy kalap alá véve. Ausztriával és a fehérekkel kezdem. A Schloss Gobelsburg-nál Steinsetz Grüner Veltliner 2018 kellemes, kerek, gazdagon gyümölcsös, fehér húsúaktól, édes citrusokig és még egy kis trópusi színezet is van benne (7p-). A Gaisberg Riesling 2018 feszesebb, szikárabb, inkább a citrusos, barackos vonalon mozog (7p). A Pichler-Krutzler Klostersatz Grüner Veltliner 2017 édes fehér gyümölcsös, arányos, jól iható (6p), ugyaninnen a Riesling in der Wand 2016 az egyik legizgalmasabb osztrák fehér volt a sorban, narancsos, narancshéjas, kezdődően petrolos aromatikájával (7p). Alzinger-éktől 5 bort is meg lehetett kóstolni. A Dürnstein Grüner Veltliner Federspiel 2018 könnyed, zöldalmás, zöldfűszeres, jól iható, de semmi különös (6p-). A Loibenberg GV Smaragd 2018 már komolyabb szerkezetű, teltebb, citrus- és almafélékkel, kis kesernyével, pici fehérborssal (6p+). A Mühlpoint GV Smaragd 2018 hűvösebb érzetű, vibráló savú, különféle citrusokkal és fehér húsú gyümölcsökkel (7p). A riesling-ek közül a Dürnstein Riesling Federspiel 2018 lágyabb, lazább felépítésű, fehér húsú gyümölcsös, citrusos jegyekkel (6p), a Liebenberg Riesling Smaragd 2018 kecses, elegáns, őszibarackos, almás, citrusos aromákkal (7p). A Prager borokra áttérve a Hinter der Burg Grüner Veltliner Federspiel 2018 az első, puha tapintású, fehér gyümölcsös, zöldfűszeres ízekkel (6p). A Steinriegl Riesling Federspiel két évjárata is kóstolható volt, a 2018-as kicsit talán visszafogottabb, lazább, almás, barackos ízű (6p), a 2017-es jobban tetszett, ez szikárabb, feszesebb, inkább citrusos-zöldalmás vonalon mozog (6p+). A Prager Klaus Riesling Smaragd 2018 még nagyon fiatal, de már most gazdag és elegáns bor benyomását kelti, sok citrusfélével, sárga húsú gyümölcsökkel, finom fűszerességgel (7p+).

dropshopportfolio2019_4.jpg
Anita & Hans Nittnaus kékfrankosai közül már az alap Kalk & Schiefer 2017 is nagyon meggyőző, szépen texturált, tele frissen szedett érett gyümölccsel (6p+). A dűlős kékfrankosok közül a Jungenberg 2016 is nagyon kifinomult, komplex (7p), de az Altenberg 2016 egy fokkal még jobban tetszett, még elegánsabb, még gazdagabb, sokrétű gyümölcsös, fűszeres aromáival (7p). A natúrboros vonalat képviselő Nittnaus Manila Blaufränkisch 2017-tel viszont nem tudtam mit kezdeni, elviszi a brett és az egéríz.
Az Umathum szintén egy komplett standdal érkezett a rendezvényre, bár későn érkezve itt már több borról is lecsúsztam. A Rosa 2018 feszes, leheletnyit még mintha cseres is lenne, diszkrét cseresznyés, szamócás (5p). A Ried Hallebühl Zweigelt 2013 még mindig bitang jó, gazdag és hosszú, a piros és erdei gyümölcsöktől a fűszeres jegyekig, pici füstig mindent felvonultat, miközben hosszú és komoly (7p). A St. Laurent Reserve 2015 ezután aprócska kis visszalépés volt, de ez is remek bor, elegáns, selymes, diszkrét érett gyümölcsösséggel (7p-). A Blaufränkisch 2017 is szép, bársonyos érzetű, sok piros bogyós gyümölccsel (6p).

dropshopportfolio2019_3.jpg
Franciaország
A kóstolót a Philipponnat standjánál nyitottam néhány pezsgővel. A Royale Réserve Brut szép fehér gyümölcsös, enyhén élesztős, pici dióval, fanyar lecsengéssel (6p+). A Réserve Non Dosé feszes, szikár, tiszta, citrusos, almás, elegáns (7p). Rosé-ra átnyergelve a Réserve Rosé Brut visszafogottan szamócás, mandulás, mértéktartó, de tartalmas (6p+). A Blanc de Noirs Extra Brut Premier Cru 2012 krémes, nagyon selymes érzetű, érett gyümölcsök ízével (7p). A Grand Cru Brut 2007 hasonlóan szép textúrát mutat, de érettebb, egy kis avar, gomba, barnuló alma is felsejlik (7p). A Rosé Extra Brut 2008 zárta a sort, egy szépen érett, elegáns, még mindig kellemesen gyümölcsös pezsgő formájában (7p).

dropshopportfolio2019_2.jpg
Domaine Sainte Marie Rosé 2018 kellemes, virágos, őszibarackos, mandarinos, puha érzetű, nagyon itatja magát (5p+). A Domaine de la Mordorée La Dame Rousse Tavel Rosé 2018 visszafogottan piros gyümölcsös, enyhén édeskés érzetű, most fiatalon is megközelíthetőbb, kedvesebb, mint a korábbi évjáratok (6p). A Mordorée boroknál maradva a Lirac Blanc 2018 fehér gyümölcsös, ananászos, cukorkás, szájban széles, a végén finoman fanyar (6p). A Lirac Rouge 2017 érett piros gyümölcsöket idéz, tartalmas, de a tanninja egyelőre elég agresszív (6p). A két Chateaneuf-du-Pape boruk közül a La Dame Voyagense 2016 bársonyos, elegáns, piros gyümölcsök, gyógynövények, fűszerek összjátékéval (6p+), de a La Reine de Bois 2017 még jobban tetszett sötétebb gyümölcseivel, puha textúrájával (7p). A francia sort a Domaine Faury Cote Rotie 2013-mal zártam, ami már mutatott egy kis érettséget, szájban szépen összesimult, érett piros bogyós gyümölcsök ízével (6p+).

dropshopportfolio2019_5.jpg
Olaszország
A Terlan Quartz Sauvignon Blanc 2017 összetett, komoly anyag, zöld gyümölcsöktől érett fehér húsúakig, citrusos, krétás jegyekig sok minden megfér benne (7p). A Feudi di San Gregorio Petracalda Fiano di Avellino 2017 illatban kicsit neutrális, kóstolva kicsit krétás érzetű, őszibarackos, körtés, édes citrusos ízekkel (6p-). A Feudi Cutizzi 2018 inkább citrusos-gyógynövényes-almás jegyeket hordoz, feszes és széles is, de leginkább még fiatal (6p). A Feudi Visione Rosado 2018 egy aglianico-ból készül rosé, elég testes, picit tanninos, visszafogottan meggyes, fűszeres (5p+). A Feudi di San Gregorio Taurasi 2013 szépen érett, szilvás, kicsit likőrös, gyógynövényes, markáns karaktere már kicsit megszelídült a palackban (7p).A De Stefani Soler 2015 már-már enyhén parfümös illatú, intenzíven gyümölcsös, selymes érzetű (6p). A Braida Montebrunna Barbera 2016 ízben intenzívebb, mint illatban, könnyed, lendületes, érett piros gyümölcsös ízvilággal (6p-).
A Collemassari Wines-hoz tartozó négy birtok külön standot kapott, itt is érdemes volt szétnézni.

dropshopportfolio2019_6.jpg
A montalcino-i Tenuta San Giorgio-nál kezdtük a sort. A Ciampoleto Rosso di Montalcino 2016 egy gyümölcshangsúlyos, finoman bőrös, kellemes bor, még picit talán érhet is (6p). Egy lépéssel feljebb az Ugolforte Brunello di Montalcino 2014 inkább modernebb stílusú a Poggio di Sotto borokkal összehasonlítva még egy kicsit magán viseli a hordó édes fűszerességét (7p-). A Poggio di Sotto-tól két Rosso di Montalcino-t lehetett kóstolni. A 2016-os már nagyon szép, piros gyümölcsös, fűszeres, finoman fanyar és szikár (7p). A 2014-es a Brunello-ba szánt alapanyagot is vitte magával, ez még elegánsabb és rétegzettebb, a kóstoló egyik legjobb bora (7p/8p).

dropshopportfolio2019_8.jpg
A ColleMassari Melacce 2017 100% vermentino Montecucco-ból, kellemes almás-körtés ízű, kicsit lágy és laza, finom fanyarsággal (5p). A Montecucco Rosso Riserva 2015 fanyar, érett piros gyümölcsös, tanninjai kicsit harapósak (6p), a Poggio Lombrone Sangiovese Riserva 2015 virágos, piros gyümölcsös, faepres, enyhén balzsamecetes aromatikát hordozó, szép bor (7p)
A Grattamacco Bolgheri Vermentino 2016 illatban picit tompa, ízében viszont szépen jönnek a gyümölcsök (5p). A Bolgheri Rosso 2017 érett erdei gyümölcsös, meggyes, finoman fanyar, már most is iható (6p). A Bolgheri Superiore 2016 modern stílusú, édesfűszeres, tejcsokis, érett meggyes, szilvás, markáns tanninnal, de ez fiatal még (7p). A Bolgheri Superiore 2015 már jobban összeállt, egységesebb, komoly és elegáns (7p).
Az Avignonesi mesterkurzusról kikerült a standra a Desiderio két régebbi évjárata. A Desiderio 2005 koncentrált, málnás, meggyes, picit likőrös, komoly szerkezetet és tannint villant (7p). A Desiderio 2008 elegánsabbnak, kifinomultabbnak és komplexebbnek tűnt (8p-).

Spanyolország
A Bodegas del Palacio de Fefinanes Albarino 2018 illatban ringlós, fehér gyümölcsös, szájban inkább citrusos, zöldalmás, feszes (5p+), a komolyabb III Ano 2016 érettebb, teltebb, krémesebb, enyhén cseres, inkább fehér húsú gyümölcsöket idéz (6p+).
A Lopez de Haro Gran Reserva 2011 jó arányokkal bíró, tartalmas bor, konyakmeggyes, édesfűszeres, kókuszos-vaníliás (6p+), a Selección de 30 Barricas 2010 30 hónapos fahordós érlelésen ment keresztül, és nekem ez már soknak bizonyult, a bor nem tudja legyűrni a fát (6p). A Matsu El Viejo 2016 intenzíven fűszeres, fekete cseresznyés, közepes, de izmos teste jól beépíti a tannint és az alkoholt is (7p-).

Újvilág: Argentína, Ausztrália, Új-Zéland, USA
Először kicsit csapongani fogok Argentína, Ausztrália és az USA borai között. A Hesketh Lost Weekend Chardonnay 2016 hűvös, gyógynövényes, almás, körtés, lazább szerkezetű, jól iható bor (5p). A J. Lohr Arroyo Secco Monterey Chardonnay 2016 szépen hozza a kaliforniai chardonnay-val társított édesfűszeres, vaníliás, vajas, popcorn-os stílust (6p).
A St. John's Road Motley Brunch 2016 grenache, mataro és syrah házasítása, aránylag könnyed, jól iható, meggy- és málnadzsem illatával és ízével, pici gyógynövénnyel és étcsokival (6p). A Claymore Dark Side of the Moon Shiraz 2016 fekete bogyós gyümölcsei a túlérettség határán állnak meg, a közepes testet finomszemcsés tannin övezi, és gyógynövényes aromák is feltűnnek (6p). Az Escorihuela Gascon DON Malbec 2015 koncentráltan gyümölcsös, de nem szörpös, sima, bársonyos érzetű tanninnal és puha tapintású savakkal közrefogva (7p-). A Dry Creek Cabernet Sauvignon 2015 édesre érett fekete bogyós gyümölcsök koncentrált illatával és ízével kényeztet, édesfűszerek kíséretében, tanninja sok, de bársonyos, érett (6p+).
Az új-zélandi borokból szokás szerint igen széles merítés állt rendelkezésre, először lássuk a fehéreket. Az Ata Rangi Sauvignon Blanc 2018 szokás szerint kevésbé harsogó és élénk savú, mint legtöbb új-zélandi "fajtársa", kerekebb a korty, diszkrétebb a citrusos-gyümölcsös vonal (7p-). A Pegasus Bay Sauvignon-Semillon 2015 nagyon intenzív, trópusi gyümölcsös, citrusos, fűszeres, krémes egyszerre, a hordó is érezhető a háttérben (7p). A Neudorf Rosie's Block Chardonnay esetében érett fehér húsú gyümölcsei és fűszerei után a kissé furcsa, kefír ízére emlékeztető lecsengés kicsit lehúzta a pontszámot (5p). A Te Mata Elspeth Chardonnay 2017 még nem ette meg teljesen a hordót, de ígéretes, az érett gyümölcsök és citrusok sem vesznek el benne (6p+).

dropshopportfolio2019_7.jpg
Marlborough-ból két rosé-t is kóstoltam, mindkettő igyekszik Provence felé kacsintgatni stílusában, vakon simán fehérbornak is elmennének. A Black Cottage Pinot Noir Rosé 2018 (5p+) is szép, elegáns, őszibarackos, mandarinos, de a Two Rivers Isle of Beauty Rosé 2018 még rátesz egy lapáttal, illatban fehér virágokat, ízben grapefruit-os is érezni (6p).

dropshopportfolio2019_1.jpg
A Main Divide Pinot Noir 2015 érett erdei gyümölcsös, szilvás, jó példa a fajta testesebb, de arányos új-zélandi interpretációira (6p+). A Pegasus Bay Pinot Noir 2015 telt, meleg érzetű, selymes, finoman krémes, csupa piros bogyós és erdei gyümölcs, vonzó fűszerességgel (7p). A Two Rivers Tributary Pinot Noir 2013 már nem annyira a friss gyümölcsökre támaszkodik, tercier jegyek is megjelennek benne, de szépen érik (6p+). A Te Mata Colareine 2016 a piros bogyós gyümölcsök és zöldfűszerek mellett finomszemcsés tannint és jó arányokat mutat (7p-).
A svájci Hans Herzog is elhozta a fősodortól alaposan elütő stílusban készített marlborough-i borait. A Sauvignon Blanc 2016 sem egy standard sauvignon blanc: enyhén füstös, érett fehér húsú gyümölcsös, szájban telt és picikét cseres (6p). A Mistral 2016 egy viognier, marsanne, roussanne házasítás 60-20-20 arányban, kóstolva kicsikét lágy, déligyümölcsös, őszibarackos, sárgadinnyés jegyekkel (5p+). A Zweigelt 2015 viszont lágy is és kicsit oxidáltnak is tűnt (4p).

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr2915110966

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.