A Borrajongó

Tegnap ittuk - Pálffy Törökugrató Rozé 2018

2019. augusztus 29. 06:00 - furmintfan

Lassan véget ér a nyár, de meleg szeptemberi napok és a vénasszonyok nyara még bőven adhatnak alkalmat kerti partikra, szabadtéri programokra, ezeken pedig simán csúszhat még a rosé. Az elmúlt hétvégén mi is nyitottunk néhányat a nagy hőség tiszteletére, a kiürített palackok beltartalmilag legizgalmasabb darabja pedig a köveskáli Pálffy család Törökugrató fantázianévre keresztelt bora volt.
Pálffyék több rosé-t is készítenek, egyet saját területekről, jellemzően pinot noir-ból, egyet pedig egy már évek óta tartó együttműködés eredményeképpen vásárolt szőlőből. Ez utóbbi a Törökugrató, amely 2018-ban organikusan művelt szőlők - cabernet sauvignon, kékfrankos és egy kevés pinot noir - terméséből készült, rövid áztatás után, spontán erjedt, és - szerintünk - nagyon jól sikerült, bár az elején le kell szögezni: messze áll a rosé-sztereotípiáktól, mi is meglepődtünk.

palffytorokugratoroze2018.jpg

Pálffy Törökugrató Rozé 2018
furmintfan: Színre a halványabb, lazacszínű vonalat képviseli. Az illat már nagyon egyedi, rosé-közhelytől kilométeres távolságokra: édes narancsos, másodsorban szamócás, picikét már-már mézes. Kóstolva is folytatódik az eltérés fősodortól, ez talán az egyik legérdekesebb. rosé, amihez 2018-ból szerencsém volt. Savban nem túl acélos a bor, magában ugyan simán megállja a helyét, nem tűnik lustának, aránytalannak, szerkezetileg stabil, de a műfaji átlaghoz mért relatív lágyság és az enyhe édességérzet együttese okán fröccsben egész egyszerűen nem működött (legalábbis nekünk nem). Magában viszont annál inkább értékeltük. Az édes narancsos, szamócás, narancshéjas, a végén egyszerre mézesbe hajló és fanyar ízjegyek nagyon egyedivé teszik a hazai rosé-mezőnyben, szóval kár is lenne felhúzni szódával. 5p (1790 Ft, most akciósan 1350 Ft - Bortársaság)
ungert: Már azt hittem, hogy a napokban megénekelt Jackfall-siker után nincsen feljebb a hazai tizennyolcas rozémezőnyön belül. Aztán gyakorlatilag napokon belül lett, ráadásul onnan jött, ahonnan a legkevésbé vártam: Köveskálról. Színe fakóbb rózsaszín, illatában semmi tutti-frutti, helyette az érdekesebb rozék tiszta epres-málnás karaktere és némi stílusidegen, ámde rendkívül kellemes narancsos-citrusos vonal tűnik fel. A korty nem a döngölő savakról szól, sokkal inkább a már-már silleres, vörösboros irányba hajló gyümölcsösségről és szerkezetről. Rozéhoz képest hosszú, érdekes és sokszínű. Fröccshöz nem ideális (próbáltam), magában viszont óriási meglepetés. Az idei legjobb és egyben legérdekesebb magyar rozé, amit eddig kóstoltam. Aprópénzért. Masszív 5 pont a jutalma.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr6815023764

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.