A Borrajongó

Az olaszrizling – Káli Kövek Rezeda 2018

2019. augusztus 23. 06:00 - ungert

Kétségkívül az olaszrizling az egyik, ha nem éppen a legnagyobb fajtavesztese fogyatkozó szabadidőm által szűkebbre szabott érdeklődési körömnek. Ritkán kóstolom, még annál is ritkábban iszom, így hát azt sem tudom, merre haladunk és hol tartunk azóta, hogy nagyjából öt évvel ezelőtt csalódva szürcsöltük keresztül magunkat életünk talán egyik legrosszabb borsorán. Ennyit a múltról, ugyanis az elmúlt hét napban sikerült három olaszrizlinget is előbb megkóstolnom, majd pedig szabályosan elfogyasztanom, amelyből következik, hogy itt és most elsősorban az elégedettségnek, nem pedig a szürkébbnek tűnő jövő siratásának van helye.

Tetszett ugyanis a szlovák Matyšák tizennyolcasa: magában kevésbé, fröccsben annál inkább, a nyár legjobb viceházmesterei keverődtek ki belőle. Pár nappal később még ennél is elégedettebb és meglepettebb voltam a Szászi-alapolasz aktuális évjáratától: nemcsak fajta-, de fehérviszonylatban is remek bor, esélye sem volt, hogy szódával is kipróbáljuk. Most pedig itt a Káli Kövek aktuális Rezedája. Az előzményekről már többször írtam (emitt talán először), és bár az túlzás, hogy minden évjáratát szükségszerűen megkóstolom, de a tapasztalataim azt diktálják, hogy ha évről-évre így teszek, azzal semmiképpen sem járok rosszul.

rezeda.jpeg

A palack háta alapján tudom, hogy a Rezeda aktuális évjárata négy dűlő válogatott termését hivatott integrálni. A cucc kétharmada fában, a maradék pedig tartályban erjedt ki spontán, hogy aztán hathónapnyi érlelődést követően piacra dobódjon. És hogy milyen? Ha kellően felkészültek és edzettek vagyunk olaszrizlingből, továbbá nem várunk pohárszétfeszítően intenzív aromagazdagságot, akkor tisztességesen szép anyagot kapunk aránylag olcsópénzért. 

Túlhűtve az orrpróba gyakorlatilag semmit sem ad, és hát a helyzet az, hogy fogyasztási hőmérsékletre melegedve sem lennénk egyszerű helyzetben, ha gyümölcs- és fűszerfelsorolást szeretnénk tartani. Visszafogottan citrusos, karakterileg hűvös, adott esetben némi ásványosság is belemagyarázható, de összességében visszafogottsága ellenére is módfelett tiszta, vonzó és a fajtakeretek között teljesen értelmezhető.

A korty rendezett, savai határozottak, gyümölcscsupaszságát intenzív és hosszú sós-fűszeres ízek ellensúlyozzák. Tizenkettes szesze nem lóg ki, a hordó pedig szinte nem is érződik. Már amennyiben a végén feltűnő enyhe cserességet nem írjuk a számlájára.

Kellemes és érdekes, de nyitottságot igénylő bor lett a Rezeda aktuális évjárata. Stabil 5 pont a jutalma, bár a fentiek miatt kétlem, hogy széleskörű népszerűségnek fog örvendeni a szkeptikusabb, kevésbé nyitott fogyasztók között. Ez a bor ugyanis nem nekik szól elsősorban. (2790 Ft, Bortársaság)

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr1115020346

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2019.08.23. 10:55:14

Ez a "szikár" kódex-borokra (pl. Petrányi Szitahegy) szokott hasonlítani.

ungert · http://borrajongo.blog.hu 2019.08.23. 13:09:27

@Hepci: Abban az irányban sajnos nem igazán vagyok járatos.
süti beállítások módosítása