A Borrajongó

Tegnap ittam - Kékajtó Kékfrankos 2016

2019. június 24. 06:00 - furmintfan

Mindig öröm látni egy birtok első lépéseit, építkezését, fejlődését, még ha először csak a borosgazda szavain, telefonon és facebook-on látott fényképeken keresztül is. A végén azért persze az a legjobb érzés, ha az ember a kezébe fogja a bort, megissza, elismerően bólint és gratulál a borásznak. Ez a mai is egy ilyen szép kerek történet, ami pontosan így is zárult.
Németh Miklóssal sokszor összefutottam a Drop Shop vagy a Carpe Diem kóstolóin, vagy talán még többször csak szimplán a pultnál, ahogy az aktuális kínálatot szemlézgettük. Nagyjából az egyik első találkozásunk környékén tehetett szert a Kőröshegyen található birtokra, sokat mesélt  róla a maga végtelenül nyugodt, mégis lelkes módján, és persze fotókat is mutatott, azután elkészült a pince facebook-oldala is, azon is lehetett követni a birtok életét. Most pedig végre itt ez a bor is, amire nagyon kíváncsi voltam, és úgy tűnik, megérte rá várni.
Miklós hajdanán egyébként kötöttfogású birkózó volt, utána sokáig a vendéglátásban dolgozott, közben pedig rengeteg bort kóstolt az utóbbi bő 20 év alatt. Párjával 2015-től művelik Kőröshegyen a Borochegy dűlőben található ültetvényeket - oda is költöztek -, közel 4 hektáron, ahonnan 2016-ból olaszrizlinget (megtalálható a Radovin-nél) és kékfrankost palackoztak.
A Borochegyen a szőlők mintegy 200 méterrel a Balaton szintje felett, délnyugati fekvésben helyezkednek el. A talaj meglehetősen heterogén, homokos vályogtól az agyagos vályogig, magas mésztartalommal. Miklósék a szőlőt bio módon, minimális réz és kén használata mellett művelik, a talajt ritkán mozgatják, a sorközöket helyi gyomflóra takarja.
Hagyományos kosaras préssel préselnek, a fehérborok ülepítés után használt hordóban, illetve acéltartályban készülnek el (idővel a hordót talán teljesen el is hagyják majd), a vörösborok kádban erjednek, kézi csömöszölés mellett, majd palackozás előtt hosszan érlelődnek magyar és francia hordókban. Fehérben az olaszrizlingen és a rajnai rizlingen lesz a hangsúly, kék szőlők terén még folyik a kísérletezés, hogy mivel érdemes foglalkozni ezen a területen, a kadarka lesz az egyik kísérleti alany. Akárhogy is zárulnak a kísérletek, azt hiszem, ez a kékfrankos máris bizonyított.

kekajtokekfrankos2016.jpg

Kékajtó Kékfrankos 2016
A bor 2 év francia hordós, fél év acéltartályos érlelés után szűretlenül, derítetlenül került palackba, majd forgalomba hozatal előtt ott is pihent még 2 hónapot.
Az illat intenzív és elég széles spektrumon játszik: érett erdei gyümölcsök, meggy, fekete cseresznye, áfonya, szeder, idővel szilva, továbbá egzotikus fűszerek, rózsabors, szegfűbors, szárított kék virágok, egy kevés szantál, és éppen csak leheletnyi füst. Kóstolva lendületes, dzsúzos, és tartalmas, savai ruganyosak, a hordó a díszítő motívumokban véteti észre magát, a textúrában finomabban érezhető, a tannin bársonyos, támogat és masszíroz, de nem bánt. Van egyféle mediterrán, meleg karaktere a bornak, mégsem túlérett, vagy nehézkes, ha még kicsit kerekedik a palackban, kifejezetten elegáns is lehet. Gazdag és sokrétű: érett meggy, fekete cseresznye, erdei gyümölcsök, szeder, vérnarancs, szegfűbors, fekete bors, pici szegfűszeg és narancshéj, talán egy leheletnyi sósság. Nem olcsó, de szerintem igazolja az árát, ráadásul még simán érlelhetően is tűnik. Magasra tette a lécet az első Kékajtó Kékfrankos. 6p+ (5450 Ft - Bortársaság)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr3014904696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.