A Borrajongó

Csapás a múltból - Marqués de Murrieta Ygay Gran Reserva 1978

2019. május 27. 06:00 - furmintfan

Ki hol szilveszterezett 1978-ban? :) Én még sehol, létezésem lehetősége még talán terv szinten sem szökkent szárba, de ez a bor már akkor is ott formálódott a Castillo Ygay pincéjében, hogy aztán közel 41 év elteltével is képes legyen lenyűgözni fogyasztóját. Pedig amikor szombat reggel kimásztam az ágyból, még nem sejtettem, hogy aznap egy olyan borral fogok randevúzni, amely nem csak idősebb, mint én, de még szinte ereje teljében is van. Mióta Tar Ferenc megnyitotta a Carpe Diem-et, a finewines.hu borai mellett egyre gyakrabban és egyre bátrabban keresgél szerte a világban és dob be különlegességeket az aktuális borlapra vagy a hétvégi extra kínálatba. Előző héten történetesen néhány érettebb vörösbor lépett porondra, többek között ez a több, mint 40 éves csoda is. A múltkori, közel 23 éves osztrák zöldveltelini után újabb csapás a múltból...

marquesdemurrietaygaygranreserva1978.jpg

A Bodegas Marqués de Murrieta persze nem kispályás versenyző, hanem az egyik legrégebbi és az egyik legismertebb rioja-i borászat. A pincészet alapítója, a perui születésű Luciano de Murrieta y Garcia-Lemoine még Bordeaux-ból hozta magával a borkészítés fortélyait. Első borát 1852-ben készítette el, a jelenleg is a birtok központjául szolgáló Ygay birtokra az 1870-es évek végén költözött, amelyet ma 300 hektár szőlő vesz körül. 1983-ban a Cebrián-Sagarriga család vette át a pincészetet, jelenlegi tulajdonosa Vicente Dalmau Cebrián. A család 2007-től felújította az Ygay kastélyt, amely 2014-ben nyitotta meg újra kapuit, ahol megszemlélhető a régi pince és az 1852-ig visszatekintő borgyűjtemény is, amelyben biztosan akadnak még ehhez hasonló kincsek.

Marqués de Murrieta Ygay Gran Reserva 1978
Már a színe is meghökkentő, szép rubin, nem fakult ki, nem barnul. Az illat elsőre igazi fűszerkavalkád, nem harsogó, de egészen intenzív formában. Tömjén, füstölő, keleti fűszerek, idővel pici vér, porrá aszalt gyümölcsök, aszalt meggy tűnik fel még. Szájban tökéletes egyensúly alakult ki, a közepes test remek savakra támaszkodik, kiváló fahatás keretezi, a tannin selymes, szépen támogat, masszíroz, az alkohol nem lóg ki, épp csak jelzésértékkel melegít, szóval minden alkotóelem a helyén van és pont annyit kapunk belőlük, amennyit kell. A legdurvább, hogy a korty még tartogat gyümölcsöket is, leginkább a már említett aszalt meggy formájában, de talán a savak játékának is köszönhetően van benne egy vérnarancsos motívum is. A kellemes fűszerességet itt is megkapjuk, némi szárított gyógynövény kíséretében, a háttérben feltűnik még egy halvány vasas-véres vonás is. Nem kirobbanóan intenzív, nem hengerel le, cserébe hosszan fenntartja a figyelmet, perzisztens és kiegyensúlyozott. Nem lehet panasz a lecsengés hosszára sem, majdnem a metrómegállóig elkísért. Kortalan jelenség, egészen elképesztő bor, nagy élmény. 7p/8p

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr7414862232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

torroblau 2019.05.27. 11:20:10

majdnem adtál rá egy 8-ast... :)))

furmintfan · http://borrajongo.blog.hu/ 2019.05.27. 11:33:59

@torroblau: :) Nem könnyű (legalábbis nekem) ezeket az érett borokat pontozni, összehasonlítási alapom jóformán nincs, a fiatal borokkal meg nehéz összemérni.

Daeril 2019.05.28. 10:21:17

@furmintfan: Az érlelési potenciált már nem kell figyelembe venni legalább :D

furmintfan · http://borrajongo.blog.hu/ 2019.05.28. 10:42:39

@Daeril: Na igen. :D Egyébként érzésem szerint volt még ebben a borba bőven tartalék.