A Borrajongó

Tegnap ittam - Homonna Kékfrankos 2017

2019. március 20. 06:00 - furmintfan

Homonna Attila nevét erdőbényei borairól ismerhette meg a borkedvelő közönség és szakma, de nem nagy titok már ilyen körökben, hogy a hiperaktív borász, kis hazánk "driving winemaker"-e egy ideje már a Balaton partján is megvetette a lábát. Néhány éve ő készíti a paloznaki Homola Pincészet borait, és időközben nekilátott saját balatoni kékfrankos-projektjének megvalósításához is, amelynek első kézzel fogható eredménye ez a palack.
Attila bevallása szerint annak, hogy kékfrankossal is dolgozhat, nem kis része volt abban, hogy annak idején elfogadja Homola Szabolcs állásajánlatát, és a Homola kékfrankosok kezdettől fogva szépen is teljesítenek mind a borkedvelők, mind a szakma körében. Homonna Attilát régóta is foglalkoztatja, mire képes a fajta a változatos fekvéseket, talajokat és alapkőzeteket felvonultató borvidéken, megvillantva az egyes termőhelyek, dűlők közötti különbségeket. Most itt van az első saját kékfrankosa is, amelyet az erdőbényei borainál már megszokott szarvasbogaras motívumokkal díszített címke alatt hozott forgalomba, DIAM dugóval zárva. Az első fecskét a tervek szerint követi majd több, más település dűlőiből származó bor, úgyhogy érdemes lesz figyelni a Homonna kékfrankosok útját (istenkáromlás, tudom, de milyen érdekes lenne egy tokaji kékfrankost is látni a sorban), a borvidék és a fajta egymásra találásának egyébként is egyre több szép példáját lehetett látni az utóbbi években.

homonnakekfrankos2017.jpg

Homonna Kékfrankos 2017
Zánkai területről, permi homokkőről érkezett a szőlő, a must spontán, kádon erjedt, majd tartályban és Kádár hordóban, finomseprőn érlelődött, végül szűrés nélkül, kevés kénnel került a palackba.
A stílus nagyrészt követi a Homola Pincészet kékfrankosaitól már megszokott vonalat: viszonylag halvány szín, "északias" stílus, hűvös hangulat, filigrán alkat, könnyed test, visszafogott hordóhasználat. A Homola borokhoz képest alacsonyabb kénszintet lehet sejteni illatban (ezt a borász is megerősítette) - számomra ez leginkább enyhe nedves földes, illetve még inkább arra frissen lehullott gyümölcsös motívumokban érhető tetten, ha ez így valamennyire megfogható -, de ez nem vesz el a bor friss gyümölcsösségéből. Az illat meghatározó jegye kristálytisztán a meggy - a nyitás napján inkább friss meggy, másnap meggybefőtt leve - , mellette-mögötte málna, szamóca, eleinte kevés édesfűszer (talán leginkább szegfűbors), majd egyre inkább gyógynövények és az említett enyhe földesség. A karcsú testet egészen minimális tannin, ideális mennyiségű, fürge sav és alacsony alkohol foglalja keretbe. Piros bogyós gyümölcsök viszik a főszólamot a gördülékeny kortyban is, főleg meggy, másodsorban málna és szamóca, egy kis fűszeres, gyógynövényes körítéssel. Három nap alatt fogyott el a palack tartalma, a harmadik napra észrevehető volt egy kis formahanyatlás, közelebbről a gyümölcsök frissessége terén, de összességben véve kifejezetten szerettem a bort. Az első találkozás mérlege számszerűsítve legyen így mondjuk: 6p- (4950 Ft - Bortársaság)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr6714695540

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.