Peter Matyšák borászata a szlovák főváros közvetlen északkeleti szomszédságában fekvő, húszezernyi lakossal felszerelt Bazin (Pezinok) településén tevékenykedik, ráadásul nevezett szomszédunk azon kevés borászata közé tartozik, akik nemcsak igényes, de informatív webhellyel igyekeznek támogatni a kíváncsibb fogyasztókat. Emitt például még a területeken is körül lehet nézni, interaktívan.

A főként borokkal, de párlatokkal és mentes szőlőlevekkel is foglalkozó családi vállalkozás egyébként széleskörűen ismert és kedvelt a szomszédban, eképpen rendelkeznek akkora kapacitással, hogy a nagyláncok polcaira is jusson egy-két palack az aktuális szortimentből. Ezen az úton szereztem be ezt a kékfrankost is, amellyel a hétvégén úgymond félhivatalosan is lezártam a vizsgaidőszak okozta íráscsendet, hogy kissé bizonytalanul bár, de ezeken a hasábokon is elkezdhessem az újabb évet.

Ez a kékfrankos egyébként a pince kváziprémium-szériájába tartozik, már ha azt nézem, hogy azonos évjáratból elérhető egy olcsóbb, dél-szlovákiai tétel is. Bár technológiai információk hiányában nem tudom, hogy van-e lényegi eltérés a két széria között, az biztos, hogy a bejegyzés témáját alkotó bor alapanyaga a Kis-Kárpátok borvidékéről származik, és csak érzékszervi feltételezések alapján merem állítani, hogy a régisulis-nagyhordós vonalat képviseli.

Színre sötétebb, érettebb anyag, amelyet alátámaszt a kissé egysíkú, de legalább tiszta eperlekváros, konyakmeggyes, erdei gyümölcsös hatásokat produkáló orrpróba is. A korty gyümölcsös, sűrűsége ellenére is akad benne lendület bőven, a minimális hordóhatás pedig ügyesen tuningol az amúgy nem túl sok izgalmat kínáló összképen. Szesze moderált, savai élénkek, egyetlen érdemi negatívuma a kissé buta, érdes tannin, ami sajnos az első kortytól az utolsóig inkább elvesz, mintsem hozzáad az amúgy ígéretes összképből.

Ha az öteurós kategóriára szűkítem a vizsgálatot, nincs ok panaszra. Korrekt, bármikor asztalra tehető és már-már fajtajelleges kékfrankost kapunk a pénzünkért. Ha viszont szélesebb skálán mérjük, akkor hagy maga után némi hiányérzetet. Voltak ötpontos villanásai, de az erős 4 pontot reálisabbnak érzem ehhez a teljesítményhez. (4,79 € a pincénél, a Billában valamivel drágábban kínálják)