A Borrajongó

Tegnap ittam - Villa Tolnay Pinot Noir 2016

2019. január 15. 06:00 - furmintfan

Fanyalgó ínyenc fogyasztók részéről az már szinte közhelyszerű megállapítás, hogy kis hazánk határain belül nem könnyű jó pinot noir-t találni, főleg, ha a mérce Burgundia, esetleg akár valamelyik új-zélandi vagy észak-amerikai pinot-specialista borvidék. Kísérletezni persze mind borászati, mind fogyasztói oldalról lehet, sőt, kell is, és időnként bizony ki lehet fogni ígéretes pinot noir-okat magyar borászatoktól. A kincskeresést magamtól nem feltétlenül a Balaton partjainál kezdeném, de úgy esett, hogy éppen a Badacsonyi borvidék egyik borászata lepett meg egy ígéretes pinot noir-interpretációval.

villatolnaypinotnoir2016.jpg

A köztudottan Burgundia-rajongó Philipp Oser és Nagy László természetesen tisztában vannak vele, hogy a Badacsonyi borvidék nem Burgundia, de a Villa Tolnay-nál a burgundi stílust igyekeznek követni mind a pinot noir, mind a chardonnay készítésénél. Ennek fényében nem csoda, hogy Chambolle-Musigny-ből származó klónokat telepítettek és a termést igyekeznek korán szüretelni, hogy a savak szépen megmaradjanak és hosszú érlelési potenciállal rendelkező borokat készíthessenek.

A 2016-os pinot noir alapanyaga a Csobánc lábánál, egy erdő alatti részen terem, ahol az éjszakai friss levegő lehűti a gyümölcsöt, így a savak könnyebben megmaradnak. A tengeri üledékes talajon termő tőkék apró fürtjei, bogyózás után, visszafogott csömöszölés mellett erjedtek fakádban. A bor 10 hónapig érett medium pörkölésű francia tölgyből készült 225 literes Boutes hordóban és medium pörkölésű 500 literes Stockinger hordóban, majd szűretlenül került lepalackozásra.

Az illat közepes intenzitású, de kifejező, érett málna, frissen összetört málnavelő viszi a prímet, mellette meggy, piros bogyós és erdei gyümölcsök, egészen minimális édesfűszer a háttérben. Idővel feltűnik benne egy kevés csipkebogyó, füstölő, frissen szedett gomba és frissen hullott avar is, de a gyümölcsöké marad a főszerep. A közepesnél valamivel teltebb testet pont kellően élénk, széles savak és szilárd tanninszerkezet keretezi, stabil vázat adva a kerek kortynak, amelynek végén finoman melegít az alkohol. Málna, meggy, savanykás erdei gyümölcsök vezetik ízét is, finom fűszerességgel, picike étcsokival kísérve, leheletnyi sóssággal a finisben. A bontás másnapján még szebb: az íze összetettebbnek, a struktúra simábbnak tűnik. Kíváncsivá tett, hogy egy kis érleléssel hova fejlődik, mert úgy sejtem, még szebb lehet. Nem olcsó bor, de volt annyira meggyőző a jelenlegi formája is, hogy beruházzak egy újabb palackra. 6p (7650 Ft - Bortársaság)


A palackomat Nagy Lászlótól kaptam, köszönet érte!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr6814553730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

loading 2019.01.15. 09:15:14

Valóban annyira jó, mint egy középkategóriás új-zélandi PN, mint az ára?
Nekem a magyar PN-ek közül legutóbb Hernyák 2015-öse jött be nagyon.

furmintfan · http://borrajongo.blog.hu/ 2019.01.15. 10:03:34

@loading: Nem és igen. Ha mondjuk most azonnal kellene meginnom, a jelenlegi áráért nem feltétlenül venném meg újra, de láttam most is benne annyi potenciált, hogy egyet félretegyek legalább 1 évre, mert szerintem szebb lesz.
Azt a Hernyák Pinot-t én is szerettem. :)
süti beállítások módosítása