A Borrajongó

Mitiszol? 2018 beszámoló

2018. december 15. 14:35 - furmintfan

Rég jártam már Mitiszol? fesztiválon, utoljára 2014-ben, tehát több év kimaradt, és valójában idén is csak az utolsó előtti pillanatban dőlt el, hogy megyek. A rendezvénynek egy ideje már a Millenáris ad helyet, mintha a külföldi kiállítók száma is megnőtt volna utolsó fesztiválozásom óta. A hangsúly azonban ugyanúgy a természethű borokon van. Nem is szaporítom a szót, következzen egy beszámoló amolyan távirati stílusban.

mitiszol2018_14.jpg

Külföldi borokkal kezdtem, a három újvilági borászat tételeit felvonultató közös standnál, ahol számomra eddig ismeretlen pincék borai szerepeltek. 

 mitiszol2018_01.jpg

A Marlborough-t képviselő Te Whare Ra (TWR) borai tetszettek, hozták a marlboroughi borok stabil szintjét, talán a megszokottnál kevesebb harsánysággal. A Riesling 2016 gyógynövényes, kezdődően petrolos, almás jegyeket mutat, feszes savak, citrusos ízjegyek, egyenes gerinc mellett. A Sauvignon Blanc 2017 penge savakkal operál, aromatikáját egres, tv paprika, citrusok, lime és némi fehér húsú gyümölcs határozza meg. A Pinot Noir 2016 vonzó piros bogyós és erdei gyümölcsös karakterű, finoman fűszeres, lendületes, arányos bor. 
 mitiszol2018_02.jpg

A Dél-Ausztráliából érkezett Jauma harsány címkékkel és - legalábbis számomra - perverzebb borokkal "támadott". A Grenache 2016 érezhetően "minimálkénes", földes, ibolyás, meggyes, erdei gyümölcsös, szájban feszes és szinte pezseg, lila és kék virágos, földes, erdei gyümölcsös asszociációkat ébreszt. Sajnos nem az én stílusom. A Syrah 2016 visszafogottabb, de ugyanúgy megvan a földes, ibolyás karakter, szedres, erdei gyümölcsös, egzotikus fűszeres jegyek mellett. Ez jobban bejött. 
 mitiszol2018_03.jpg

Oregon-ból a Kelley Fox Winery 3 pinot-ját lehetett kóstolni. Az Ahurani Pinot Noir 2016 nagyon gyümölcsös, málnás, erdei gyümölcsös, elegáns, légies, bársonyosan texturált, szép bor, a trióból ezt szerettem a leginkább. A Momtazi Pinot Noir 2015 érettebb erdei gyümölcsös, finoman kék virágos és fűszeres, teltebb, érettebb, kicsit több és tapadósabb a tannin és az alkohol és mintha egy pici illót is éreztem volna. A Maresh Pinot Noir 2014 is inkább a második borra hasonlít, érett, már dzsemesbe hajló állagú piros bogyós és erdei gyümölcsöket mutat.
 mitiszol2018_04.jpg

Spanyol vizekre átevezve a rioja-i Bodega Hacienda Grimon 3 bora következett. A Tinto Joven 2017 friss gyümölcsös, rózsás, virágos, fiatalos, dzsúzos vörös, könnyű, gördülékeny, bár savai már-már citromosba hajlanak. A Crianza 2016 fekete cseresznyés, édes gyümölcsös, meggyes, pici édesfűszer is kíséri, itt is lehet sejteni az alacsonyabb kénszintet. A Reserva 2014 a kategóriához képest kissé vékony, édesfűszeres, vaníliás, érett gyümölcsös, meggyes, korrekt, csak többet vártam.
 mitiszol2018_06.jpg

A magyar standoknál folytattam a kóstolást, elsőre biztosra mentem a Bott Pincénél, a pult mögött és a pulton is régi jó ismerősök fogadtak. Az Előhegy 2017 karcsúbb, elegáns, zöldalmás, zöldfűszeres, citrusos vonalon mozog , a Határi 2017 húsosabb, tömörebb, sárga húsú gyümölcsök, mandarin jellemzik az aromatikát. A Bott-rytis 2016 zamatos, tartalmas késői szüret, körtés, őszibarackos, édes citrusos, enyhén vaníliás jegyekkel.

mitiszol2018_05.jpg

A Badacsonyi borvidék legkísérletezőbb kedvű borászánál, Bencze Istvánnál folytattam a bevetést. A Kék Bakator 2017 egész fürtösen került francia amphorába, ként nem kapott. Narancsos, citrusos, sárga húsú gyümölcsös ízjegyek, penge savakkal, némi oxidációra utaló jeggyel, kis CO2-vel. A Neptun Chenin Blanc 2017 szintén amphorás, az erjedés a bogyókban ment végbe. Ez jobban tetszett, egyszerre picit krémes és cseres, sárga húsú gyümölcsös, sárga almás, sárga szilvás, enyhén almahéjas, fűszeres bor. A Riesling 2017 szokás szerint remek, elegáns, csiszolt, sima felszínű, őszibarackkal és édes citrusokkal. A Pinot Noir 2017 könnyed, picikét még tapadós felületű, meggyes, málnás, szamócás, zöldfűszeres bor, szerettem.

mitiszol2018_07.jpg

Ezután egy kis Mátra következett, először Karner Gábornál és Karner Fanninál nyitva a sort. A Karner Szőlőkert utca 2. olaszrizling, két évjáratból (2015, 2016) részben frissen préselve, részben héjon erjesztve. Olajos, telt, bársonyos felületű, gazdag bor, az elején leheletnyit szúrós az illat, de szépen nyílik, sárga húsú gyümölcsökkel, alma- és barackfélékkel, egyedi motívumokkal. A pincészet fő profilját képező kékfrankosokra átnyergelve a Tavasszal a Föld Kékfrankos 2016 hűvösebb, könnyedebb, meggyes, erdei gyümölcsös, kék virágos, talán egy minimális illót is éreztem. A Vitézek Földje Kékfrankos 2013 koncentráltabb, teltebb, inkább fekete bogyósok, josta, földes jegyek, kék virágok dominálnak benne.

mitiszol2018_08.jpg

Az ígéretes újhullámos mátrai pincék egyik oszlopos tagja, a Kékhegy Pince következett. Az Ami Úrrá Tesz 2017 az Úrrátesziből szüretelt tramini és cserszegi fűszeres házasítása, az illatos fajták jegyeit ízléses formában közvetíti, fehér húsú őszibarackkal, nyári almával, jó struktúrával megtámogatva. A Zöldveltelini 2017 4 napot ázott héjon, picit érezni az alkoholt és a cserességet, egyébként puha tapintású savak, krémes korty, kissé neutrális fehér húsú gyümölcsösség fogad. A Zweigelt 2017 (TM) még tartályminta, de ígéretes bor, gyümölcsös, zamatos, üde. A Blauburger 2017 talán az első önálló fajtabor blauburgerből, ami tetszett, telt, széles, selymes tapintású, érett fekete bogyós gyümölcsökkel, fekete ribizlivel, szederrel.

mitiszol2018_09.jpg

A Somlói Apátsági Pincészetnél Balogh Zoltán épp akkor indult egy kis kóstolókörútra, amikor odaértünk, így beszélgetni nem tudtunk, de kóstolni igen. A Juhfark 2016 széles savakra épít, édes barackos, sárga húsú gyümölcsös, zöldfűszeres, a végén pici kesernyével. A Hárslevelű 2016 pici cserességet sárga húsú gyümölcsöket, sárgabarackot mutat és mintha némi kezdeti oxidációt is éreztem volna, a Juhfarknál érzetre biztosan előrébb tart. A Furmint 2015 tetszett most a legjobban a sorból, kerek, telt, sokrétű érett gyümölcsösséggel. A Tramini 2017 orrban meglepően visszafogott, szájban édes fehér gyümölcsös és kicsit édeskésnek hat, lehetne több tartása a maradékcukor mellett.

mitiszol2018_10.jpg 

Ismét Badacsony, Szászi Birtok. A Szászi Szigligeti Olaszrizling 2017  arányos felépítésű, mézzel, sárga húsú gyümölcsökkel, édes almával. A Szászi Pinot Gris 2017 citrusokat, sárga húsú őszibarackot, mutat és jól megmaradtak a savai is. A Szászi Badacsonyi Olaszrizling 2013 szépen érett, már tercier jegyeket is mutat - gombakrémleves, szalma - a sárga húsú gyümölcsök mellett, a korty olajos, puha és vaskos. Kifejezetten tetszett Szászi Késői Szüretelésű Zeusz 2017 is, amelyben a barackleváros, trópusi gyümölcsös motívumok mellett fura módon fekete ribizlidzsemet is "hallucináltam" (6p-). A Szászi Pinot Noir 2017 illatában piros bogyós gyümölcsös, enyhén édesfűszeres, szájban kevésbé vonzó, kicsit cseres, meggyes, enyhén kesernyés.

mitiszol2018_11.jpg

Szecskő Tamás három vörösborból hozott még lepalackozatlan mintákat. A Szecskő Pinot Noir 2017 (TM) érdekes bor, jelenleg nehéz volt hova tenni. Picit még érdes, rusztikus, húsos, erdei gyümölcsös, zöldfűszeres, földes motívumokkal. A Szecskő Cabernet Franc 2017 (TM) tetszett a legjobban a három minta közül. Kék virágok, meggy, fekete bogyósok, josta, selymes textúra. A Szecskő Turán 2017 (TM) kék bogyós gyümölcsös, kék virágos, bár van benne egy kis funky is. Hozzáteszem, én alapvetően sem vagyok a fajta nagy rajongója.
 mitiszol2018_12.jpg

A borozást a Szólónál zártam, innen már sok bort kóstoltam korábban, de nem bántam az ismétlést. A Sentimento 2017 kecses, édes barackos, mandarinos, édes citrusos, fehér virágos jegyekkel kényeztet (6p+). A Parlando 2017 egyszerre krémes és még enyhén cseres, körte, őszibarack, leheletnyi édesség jellemzi (6p+). A Puro 2016 díszítőjegyei inkább a sárga húsú gyümölcsök felé húznak, a korty széles, krémes, talán a vártnál kicsit rövidebben véget ér (6p). A Thesis 2017 tömör, penge savak feszítik, citrus, lime, friss őszibarack és körte érezhető ízében (7p-). Ez volt a sorból a kedvencem (megint). A Pétillant Naturel 2018 elég markáns buborékokkal nyit, némi cseresség is érezhető, ízében alma, körte, pici almahéj. (6p).

mitiszol2018_13.jpg

Érdemes még néhány szót ejteni a sör- és gin-kínálatról, ha már ezekbe is belekóstoltam. Az Etyeki Sörmanufaktúra söreivel találkoztam már korábban is, és kedveltem is a söröket, főleg az Ambrózia Belga Búzát. Most a Fruit Punch névre keresztelt trópusi gyümölcsös IPA volt számomra újdonság, valóban nagyon intenzív, trópusi gyümölcsös, finoman kesernyés sör. A BCN Gin kicsit édeskésebb, aromásabb mediterrán gin, szintén nagy kedvencem egy ideje. A gin alapját helyi fajtákból (carinena, garnacha) készült szőlőpárlat adja, a hagyományos borókás, citrushéjas fűszerezés mellett füge, fenyőhajtások és rozmaring is növeli a komplexitását.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr914439482

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.