A Borrajongó

Városrészivás – VI. Óbudai Bornapok

2018. október 30. 06:00 - ungert

Kissé lemaradásban vagyunk önmagunkkal, hiszen a szeptember huszonegyedike és huszonharmadika között megrendezett, sorrendben a hatodik Óbudai Bornapokról már jóval korábban illett volna beszámolnunk. Pedig a rendezvény a maga műfajában fontos szerepet tölt be a budapesti boréletben, hiszen nemcsak lezárja a nyári szezont, de egyszerre mozgatja meg az eltökélt borfogyasztókat, valamint kultúr- és koncertkörítései révén a borszempontból inkább csak lelkes érdeklődőnek számító amatőröket is. És hát engem is, ami módfelett meglepő ahhoz képest, hogy képzeletbeli rendezvénynaptáramban a közelmúltat tekintve az évente két-háromszori mozilátogatásaim is sűrűbben követik egymást, mint az ilyesfajta boros rendezvények. Most viszont én is poharat ragadtam, így a rendezvény utolsó napján furmintfannal közösen bevettük Óbudát, hogy megszondázzunk néhány standot, jól.img_8426.jpg

Bár a rendezvény a szervezést és lebonyolítást illetően általában magasfokú profizmusról és alapos átgondoltságról tett tanúbizonyságot – elég csak a végtelen mennyiségű mobil-illemhelyre és a csúcsidőben is jó közérzetet biztosító rendezettségre gondolni –, a nyitófotón látható poharak szorulnak némi magyarázatra. Én ugyan felkészült bozbuzernyákként saját pohárral érkeztem, de aki azt gondolta, hogy a helyszínen bérelhető kóstolópohárral tökéletesen ki fogja tudni szolgálni kóstolóigényeit, annak a súlyosabbnál is súlyosabban kellett csalódnia. Ez a pohárforma és -méret ugyanis még arra sem alkalmas, hogy egy tisztességes asztali rizlingfröccsöt a maga nem túl magas protokollrendszere mellett magába döntsön az egyszeri fogyasztó, nemhogy tényleges borkóstolást hajtson vele végre standról-standra haladva. Tulajdonképpen kóstolni alkalmatlan, vedelni pedig nem elég nagy. Mi ugyan áthidaltuk ezt a problémát – furmintfan Szentpéteriéktől kapott pultalatti kölcsönpoharat, amit ezúton is köszönünk –, de bízunk benne, hogy ha valamiben, akkor ebben lesz előrelépés jövőre.

Most pedig nézzük, mit és hogyan kóstoltunk a zárónap estébe hajló délutánján. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak részleges-négykezes következik, én ugyanis a másnapi munka és a negyed ötös napindításom miatt idejekorán úgy döntöttem, hogy a távozás mezejére lépek. Ki is maradt egy csokorra való fontos dolog, melyekről közös bejegyzésünk végén már kizárólag furmintfan beszámolóját olvashatjátok.

obuda02.jpg

furmintfan: A (számunkra) ismeretlen/kevésbé ismert borászatok felfedezését a kiskőrösi székhelyű Szentpéteri Borpincével kezdtük. A Cserszegi Fűszeres 2017 olyan, amilyennek lennie kell, friss, szőlős, zöldalmás, picikét híg (4p-). A Generosa 2017 egy fokkal tartalmasabb, zamatosabb, több és érettebb gyümölcsös karakterrel (4p). A Rajnai Rizling Válogatás 2017 újabb apró lépcső felfelé, fehér húsú gyümölcsös, citrusos, egyenes, de nem túl bonyolult bor (5p-). A Chardonnay Válogatás 2017 már látott hordót is, fűszeres, édes gyümölcsös, pici banánnal, citrusokkal, testben talán többet vártam (5p). A Néró Rosé Válogatás epres, szedres, finoman fűszeres, pici tutti-frutti is feltűnik azért, de összességében kellemes (4p). A Kékfrankos Rosé 2017 visszafogottabb, de elegánsabb, cseresznyés, szamócás jegyekkel (4p+). A Néró Siller Válogatás 2018 hasonló, de tartalmasabb és intenzívebb mint a 17-es rosé (5p-). A Néró 2017 már vörösbor, csak tartályban járt, meggyes, cseresznyés, epres, pici fűszerrel, kis kesernyével, jó savakkal, a karcsú testhez képest kicsit talán sok alkohollal (5p). A Kadarka 2016 már 6 hónap fahordós érlelést kapott, zöldfűszeres, savanykás gyümölcsös, némi kapros tökfőzelékes csavarral, és szájban hordoz van egy kis zöldességet, emellett kicsit vékony és savhangsúlyos (4p-).

A Szentpéteri Borpince nekem eddig teljesen kimaradt, pedig a kóstolt borok alapján simán hozzák a borvidék minőségi termelőinek átlagát. Sőt. A cserszegi ropogós, de nem tolakodó, magában és fröccsben is jól működhet. A generosa ennél sűrűbb és tartalmasabb, de nem ugorja túl önmaga stílusát és kategóriáját. A tizenhetes rajnai korrekt, de ennél izgalmasabb a hordózott chardonnay, amely bár nem túl sűrű, de visszafogott hordóhatással és fajtajellegével kifejezetten kellemes. Sillerben inkáb a néró, míg rozéban inkább a kékfrankos tetszett jobban: előbbi intenzív és gazdag, kifejezetten érdekes bor, utóbbi pedig visszafogottabb és természetazonosabb hatást nyújt. A vörös néró felejthető, míg a hordózott kadarka kifejezetten nyers és durva, így a pince inkább fehérben, rozéban és sillerben tűnik megbízható választásnak. A vörösekre még ráfér némi csiszolás.

obuda03.jpg

furmintfan: A Káli Kövektől most csak két borral tettünk próbát. A Szentantalfa Rajnai Rizling 2017 fehér és zöld gyümölcsöket, körtét, őszibarackot, citrusokat mutat, és kicsit rusztikussá teszi a sav (5p-). A Sauvignon Blanc 2017 vékony, savas, zöldalmás, zöld gyümölcsös, citrusos, zöld villanásokkal (4p).

A Káli Kövek borai általában jól szerepelnek nálam, de ezúttal a kóstolt két bor közül egyik sem tetszett kifejezetten. A rajnai csupasz és durván savas, a sauvignon blanc pedig zabolázatlanul nyersnek és vékonynak tűnt.

obuda04.jpg

furmintfan: A hercegkúti Espák Pincészet kevésbé van még benne a hegyaljai mainstream-ben, épp ezért nem hagyhattuk ki őket sem. A Furmint 2016 fehér húsú gyümölcsös, körtés, szőlős, finoman fűszeres, picit vékonyabb, lazább kiadású alap furmint (5p-). A Furmint Supreme 2016 már komolyabb, érett almás, halványan mézes, sok fűszerrel és hordóval, amely kicsit rá is ül a borra (5p). A Hárslevelű 2017 félszáraz, érett körtés, őszibarackos, virágos, hársmézes, zamatos, fajtajelleges bor, kellemes savakkal (5p+). A Noémi Cuvée 2017 60% sárgamuskotály, 30% furmint és 10% hárslevelű házasítása, természetesen elsősorban muskotályos karakterű: virágos, szőlős, keleti fűszeres, licsis, feszes savú, könnyed bor (5p). A Késői Szüretelésű Sárgamuskotály 2016 sárgabarackos, ananászos, töppedt szőlős, trópusi gyümölcsös, leheletnyit cseres, de összességében véve igen kellemes bor (6p). Az M&G Selection Késői Hárslevelű 2013 hűvös, laza, elegáns kivitelő, édes körtés, őszibarackos, ananászos, enyhén édességhangsúlyos (6p-). A 6 Puttonyos Aszú 2013 mély, már mutat egy kis érettséget pici gomba és dohány formájában, mellette sárgabarackos, narancslekváros, sűrű anyag (7p).

A tesztelt pincék közül Espákék bizonyultak a legjobbaknak az eddig általam ismeretlen szekcióból. Az alapfurmint kellemes és vidám, kifejezetten jó inni. Nemkevésbé élményszerű prémiumtársa, amely már felmutat némi komolyságot is amellett, hogy lendületből is jól fogyasztható. A hárslevelű kifejezetten finom és vidám, míg a Noémi Cuvée inkább a virágos-muskotályos jegyek kedvelőit tudja visszakézből lenyűgözni. Ettől izgalmasabb a későn szedett tizenhatos sárgamuskotály, amely már villant némi komolyságot és eleganciát is. Az édes hárs még egy lépés felfelé ízben és intenzitásban egyaránt, az aszú pedig bár inkább régisulis, mégis elegáns és kellemes anyag (pontszámilag a hetes tartomány teteje).

furmintfan:Kikelet Pince régi ismerős, Berecz Stéphanie-ék standjánál az új száraz borok megkóstolását követően egy nagyobb vargabetű leírása után sikerült még egyszer visszatérni az édesekért. A Hárslevelű Pezsgő Brut 2016 őszibarackos, körtés, csak nagyon halványan élesztős, apró, kissé gyorsan eltűnő bubikkal; nekem jobban bejött, mint a 2013-as előd (5p+). A Furmint 2017 gazdagon gyümölcsös, édes citrusos, őszibarackos, körtés, szépen fűszerezett, elegáns és zamatos bor (6p). A Hárslevelű 2016 fehér húsú gyümölcsös, zöldalmás, zöldfűszeres, citrusos lime-os aromatikára és feszes savakra épít (6p). A Váti Hárslevelű 2017 kicsit zártan kezd, fűszeres, citrusos, zöldalmás, finoman krémes, még biztosan kell neki az idő (6p). A Váti Dry Magnum 2016 remek formában van, szerkezetileg minden helyén, citrusok (lime, grapefruit), fehér húsú gyümölcsök (körte, alma) és vonzó fűszeresség díszíti (7p). A 3 Grácia Édes Grácia 2016 sárga húsú őszibarackot, érett citrusokat, ananászt, grapefruit-ot mutat, jól iható, könnyed édes bor (5p). A Kikelet Szamorodni 2012 gazdag édes fűszerességgel, sárgabarackkal, ananásszal, finom krémességgel operál, de egy kicsit több lendület jót tenne neki (6p+). A 2013-as Aszú ellenállhatatlanul vonzó és elegáns, könnyed, filigrán, nem túl koncentrált, de sokrétű, temérdek trópusi és sárga húsú gyümölccsel, mandarinnal, sárgabarackkal, narancsolajjal, vaníliával és fehér csokival (8p-).

A Kikelet-standnál ezúttal csak két bort kóstoltam: a Váti Dry Magnum (2016) talán még soha nem tetszett jobban. Gazdag, fűszeres és gyümölcsös, komplex bor, mégis nagyon jó inni. Nem sok neki a stabil hét pont. A hárslevelűből készült pezsgő a maga műfajában tisztességes alkotás: kissé szikár ugyan, de frissítő és lendületes.

furmintfan: Külföldi borokat a Fill The WineBox csapata kínált a fesztiválon, itt is kóstoltunk néhány bort. Az Alves de Sousa Branco de Gaivosa 2016 kicsit neutrális, fehér gyümölcsös, enyhén fűszeres, kissé lágy savakkal (5p). A Brown Brothers Shiraz 2015 erdei gyümölcsös, szedres, áfonyás, finoman édesfűszeres-gyógynövényes, szájban kissé szörpös és rövidke (5p). A Tre Pini Primitivo Reserva Gioa della Colle 2014 sűrű és sötét, fekete gyümölcsös, csokis, masszív, szinte szirupos állagú, a magas alkohol (17%) aztán elborítja és kesernyésbe is fordítja a végét. Összességében nem lenne rossz, de a szesz pusztít a végén (6p-). Az Alves de Sousa White Port kellemes, diós, sárga húsú gyümölcsös, sárgabarackos, finoman krémes, jó koncentrációt mutat, de lehetne kicsit intenzívebb (6p).

Nemzetközi kilépőként a Fill the Winebox standját választottuk. A kezdésként kapott Alves de Sousa Branco de Gaivosa nekem savak és így lendület híján kevésbé tetszett, míg a Brown Brothers Shiraz a maga friss gyümölcsösségével kifejezetten kedvemre való volt. A végén kóstolt Alves de Sousa White Port intenzív ízeivel és lehengerlő sűrűségével méltó bejefezésnek bizonyult.

furmintfan: A somlói Fekete Pincétől most csak egy bort néztem meg: az Olaszrizling-Juhfark 2016 visszafogottan gyümölcsös, érett citrusos, van benne egy kis pisztácia és marcipán, arányos, de nem emlékezetes (5p+).

obuda09.jpg

A Csernyik Pince standjánál két bor akadt horogra. Az Olaszrizling 2016 pici fülledtséggel nyit, szellőzéssel kellemes virágos, fűszeres, fehér húsú gyümölcsös, zöldalmás bor tárul elénk. Könnyed, arányos, kellemes (5p). A Merlot 2016 könnyed, jól iható, fanyar gyümölcsös, piros bogyósokkal és erdei gyümölcsökkel, meggyel, pici földességgel (5p).

A Dénes Hegybirtok egy fehéret és egy vöröset néztünk meg. A Furmint 2013 érett sárga és fehér húsú gyümölcsöket, körtét, őszibarackot, minimális trópusi gyümölcsöt villant, széles testű, szépen érik (6p). A Vörös Kakas 2016 egy könnyed, savanykás piros bogyósokat és zöldfűszereket felvonultató vörösbor, nagyrészt kékfrankosból (5p).

obuda10.jpg

A számomra eddig csak hallomásból, névről ismerős badacsonyi Büttner Borászat is az újonnan felfedezni való pincék közé tartozott. A Piros Tramini 2017 szőlős, zöldalmás, zöldfűszeres, könnyű és laza (4p). A Vulcanus 2016 kissé neutrális, zöldalmás, citrusos, nedves köves, feszes, élénk savú, de a teste is megvan mellé (5p). Az Úrréti 2016 a hárslevelű és a piros tramini keresztezésével nemesített fajta bora, érett fehér gyümölcsös, halványan fűszeres, citrusos, enyhén sós (4p+). A Kékfrankos 2016 savanykás piros gyümölcsös, erdei gyümölcsös, vékony testű, kevés finomszemcsés tanninnal (5p).

A Dorogi Testvérek standjánál én egy 2012-es Fordítást kóstoltam, amely tiszta sárgabarackos, őszibarackos, selymes tapintású, bár kicsit lágy (6p).

obuda11.jpg

Villányt a Jackfall Bormanufaktúra képviselte, náluk néhány komolyabb vörösbort kaptunk csőrvégre. A Cabernet Franc 2012 már mutat egy kis érettséget, konyakmeggyes, édes gyümölcsös, finoman avaros, dohányos, tanninja érett (6p). A Syrah 2009 illatban érettebb, kóstolva fiatalosabb, fekete cseresznye, meggy, erdei gyümölcsök kis csoki, illatban még pici gomba színezi, savai picit lágyak, a korty szép kerek (6p). A Grand 2008 a két cabernet és merlot házasítása, érett gyümölcsös - meggy, erdei gyümölcsök - pici konyakmeggyel, étcsokival, zöldfűszerrel és dohánnyal, jó formában van (6p+). A Gesztenyés Portugieser 2009 szép érettséget mutat, van még benne sok érett piros gyümölcs (málna, szamóca, cseresznye) (6p).

obuda13.jpg

Mintegy zárásként még a Konyári-standot is bevettük, de itt már csak ímmel-ámmal jegyzeteltem. A Loliense 2017 fehér házasítás fehér húsú gyümölcsös, zöldalmával, zöld őszibarackkal, zöldfűszerekkel, korrekt, de semmi extra (5p). A Cabernet Sauvignon-Syrah 2013 érett erdei gyümölcsös, meggyes, szedres, arányos, de szájban van egy pici nyers húzása a kortynak (5p+). A Piritye Kékfrankos 2015 tetszett most a legjobban, sűrű szövésű, finom, puha tapintású, sok fekete bogyós gyümölccsel, áfonyával, fekete ribizlivel (6p+). A Páva 2012 hozza a szokásos nagyboros ambíciókat, nagy test, emelkedett alkohol, sok hordó, érett fekete bogyós gyümölcsök. (6p+).

A pult mögött álló lelkes tulajdonosoknak, borászoknak és alkalmazottaknak ezúton is köszönjük munkájukat. A bejegyzés nyitófotóját a rendezvény hivatalos weboldaláról vettem kölcsön.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr4014315093

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.