A Borrajongó

Tegnap ittam – Weninger Merlot 2015

2018. szeptember 13. 06:00 - ungert

Úgy tűnik, hogy eredeti terveimhez képest elkésni kényszerültem. Történt ugyanis, hogy hónapokkal ezelőtt kosárba emeltem a Balfon tevékenykedő Franz Weninger akkor még aktuális merlot-ját abból a célból, hogy folytatom a tavaly decemberben megkezdett, eképpen az aktuálisan érdekesnek tűnő kettőezer-tizenötös pinceévjárat szondázását. A palack aztán hánykolódott erre-arra, a lényeg, hogy többszöri megutaztatása és odébbhelyezése ellenére sem távolodott el belőle a dugó. Most, hogy egy tizenhárom munkaórás, finoman szólva is széthajtott nap után – ténylegesen tegnap fogyasztva – szembejött, észrevettem, hogy évjáratváltás történt. Ez bár csökkenti bejegyzésem közszolgálat-jellegét, mit sem változtat azon a tényen, hogy továbbra is kíváncsi vagyok a tizenötös pinceteljesítményre. Így hát ennek igyekeztem utánajárni egy személyesen beragadt merlot szűkebb keretei között. És hát az van, hogy most sem csalódtam különösebben.

4f96ad42-e2ff-4712-bbb2-19ac349937c1.JPEG

Még akkor sem, ha észszerű keretek között nem ezt a bort illene kinyitni a munka- és tanulás utáni koncentrálóképtelenség keretei között. Egyrészt ugyanis nyitottságot, másrészt pedig odafigyelést igényel. Színe sötét, már-már hajlik a fekete felé, ráadásul kaliberéhez mérten sűrű és nehéz is. Orrban kétségkívül megjelenik egy intenzívebb, de szubjektív módon még elfogadható animalitás, mögötte pedig ott vannak a zöldfűszerek, ráadásul egy, inkább a syrah-ra emlékeztető borsosság is. Közízlés- és merlot-szereotípia-szerűen nem fajtaazonos, ellenben kellően színes és eképpen érdekes is.

A korty nagyjából analóg a fenti benyomásokkal, eképpen jelentősen extrémebb, vadabb és tájidegenebb, mint a műfaj hazai, az úgynevezett átlagfogyasztót kiszolgáló alapvetései. A tizennégyes szesz kissé kilóg ugyan, de vitán felül van mellette erdei gyümölcs, szilva, fahéj és sok-sok egyéb fűszer is. Hosszú, gazdag és sokszínű, lecsengése tiszta és hosszú, tanninja intenzívebb, de összességében mégsem nélkülözi azokat a szélsőségeket, amelyekhez szükség van nem kevés toleranciára, túl az alapokon.

Egy kevés levegőztetés és némi manuális pohárcentrifuga után átmegy némi illatot érintő öntisztuláson, de az úgynevezett átlagos hazai merlot-képtől távol marad. A fentiek alapján úgy vélem, hogy az öt pont nem túlzás, de a magasabb pontszámhoz nagyobb egyensúlyra és kevesebb bizonytalanságra lenne szükség. Ennek ellenére is érdekes és rendhagyó élmény volt. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy megvásárolnám-e újra. (kifutott évjárat, a friss – kettőezer-tizenhatos – széria palackja 2950 Ft, Bortársaság)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr3614235725

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.