Hosszú idő óta ismét egy rosé akadt horogra a tegnap ittam-sorozatban, még ha közben a rosé-témát nem is hanyagoltuk el teljesen. A Bella Róza több szempontból is rendhagyó darab: spontán erjedt, hordós, inkább egy komolyabb gasztrobor, mintsem egy szimpla kvaterkázós fröccsalap, mondhatni premium rosé és ezt tükrözi az ára is.
2016 óta másodjára készült el ez a komolyabb rosé válogatás Figuláéknál, az ungert által itt kóstolt alap mellett. Több év kísérletezés után született meg a döntés, hogy a bor cabernet sauvignon-ból készüljön, mégpedig a balatonszőlősi és pécselyi mészben gazdag talajon termő tőkék terméséből. A Bella Róza saját élesztővel erjedt, tartályban és hordóban érlelődött kb. fél évig.
Figula Bella Róza Rosé 2017
Az ár mellett a megjelenés is komolyabb anyagra enged következtetni. A válogatott alapanyag mustja fahordóban, spontán erjedt, majd tartályban és hordóban érlelődött. Küllemre közepes rózsaszínes-lazacos árnyalatban játszik, apró buborékok is feltűnnek a pohárban, textúrája enyhén olajos, lassan csordogál le a pohár falán.
Az illat meglehetősen halk, visszafogott, de azért sejtetni engedi mind a hordó, mind a seprő szerepét, mellette piros bogyós gyümölcsökkel, málnával, szamócával, halvány fűszerességgel. Egy idő után feltűnnek virágok is, majd egy időre megint bezárkózik az illat. Feszes savak vezetik a közepesnél valamivel keskenyebb testet, a korty magjában némi krémesség is érezhető, picit kerekít a boron a hordó is, ami egyébként nem érezteti hatását a kelleténél jobban. Aromái diszkrétek, visszafogottak, nem tolakodóak. Citrusok, piros bogyós gyümölcsök, meggy, narancs, grapefruit, leheletnyi fűszerpaprika, vaníliakrém és édesfűszer fedezhető fel ízében, eleinte az élénk savak is ráerősítenek a citrusos vonalra. Másnap kellemesebb az összhatás, kisimultabb, selymesebb, gömbölyűbb érzetet kelt, a citrusos vonal és a sav kicsit visszahúzódik, több teret hagy a többi gyümölcsnek, fűszernek és a krémes textúrának.
Strukturáltabb és kevésbé populárisra hangolt, mint egy átlag (hazai) rosé, többet is markol, ugyanakkor egy provence-i roséhoz sem tudnám igazán hasonlítani, sem szerkezet, sem díszítőjegyek szempontjából.
Talán meglepő módon a 2016-os (amit 2 héttel korábban kóstoltam, a pince több borával együtt, poszt hamarosan) egy kicsivel jobban tetszett, az bőkezűbb, gazdagabb volt. Könnyen lehet persze, hogy az idő a 2017-esnek is dolgozik, figyelembe véve, hogy mintaként a 2016-ost sem találtam igazán meggyőzőnek.
Meg lehet próbálkozni az elfektetésével, jelenlegi állapotából és a 2016-os előd mostani formájából kiindulva nem fog összeesni, sőt még a javára is válhat az érlelés. Első nap a plusz lemaradt volna, de a 2. és 3. nap alapján: 5p+ (3950 Ft - Bortársaság)
