A Borrajongó

Balatoni nyár 2018: Pálffy Pince Káli Tramini 2016

2018. július 31. 06:00 - drbarta

Tulajdonképpen szívesen beszállnék furmintfan Balatoni nyár-sorozatába. Ha azt vesszük én is elég sokat járok mostanában arra, olykor iszok ezt-azt. Csak az a helyzet, hogy én már ezt nem blogger szemmel teszem, így nincs jegyzetelés, lelki szemeim előtt nem látok posztokat, így senki ne várjon adekvát helyzetjelentéseket, tényleg csak egy-két emlékezetesebb borról írnék, az érdektelenebbek merüljenek a feledés homályába.

Szóval, legutóbbi túránk alkalmából eljutottunk a Pálffy pincéhez. Szépen helyet foglaltunk a képen látható fa alatti zugban és hajrá. Nagyjából végig kóstoltuk a szortimentet. Az alap olaszok kifejezetten jók voltak az árukért, jó érzéssel innám őket bármikor, pláne a Hét tőről-t. A top dűlősek, a furmint, a rosék, meg a vörösek inkább felejthetőek voltak. Ami semmibe nem passzol az a tramini. Talán a pincénél se szántak neki komolyabb szerepet, én mégis gyakorlatilag csak arra emlékszem.

dscf3296.JPG

A tramini nehéz műfaj. Csinálnak belőle érdektelen technobort, viszont ha érettebben gondolják, akkor meg szétéghet az összes sava, nem könnyű elkapni, hogy pont jó legyen. Ez valahogy nem olyan fajta, ami mindenre alkalmas. Én még nem ittam jó kvaterkázós traminit. Ha egy tramini arra lett hivatott, akkor kár, hogy nem olaszrizlingből van. Szóval valahogy úgy vagyok, ha valaki traminire adja a fejét, akkor üssön meg egy szintet.

És ez megüti. Buja rózsás illatok, nem csak a parfümösség érződik, hanem az is, hogy lesz itt test és olajosság is. És lőn. Finoman krémes, ugyanakkor abszolút arányos test, kellemes súly, ízek. Jellegzetesen tramini, ugyanakkor benne van a balatoni sósság is. Sava éppen annyi van, amennyi kell, kiemeli az ízeket, add némi frisseséget, de nem rondít bele a kényeztetően sima olajosságba. Pont amilyennek, kell, hogy legyen.  Nem kell azt gondolni, hogy ez bármifée klasszis. Nekem a rendszerünk szerint egy jó 6 pont, még az is lehet, hogy össze lehetne állítani elzászi csodákból egy olyan sort, ami bebizonyítaná, hogy annyi sincs, de mégis emlékezetes élmény, ahogy az utóbbi évek legjobb traminije itthonról.  Valahogy úgy érzem, innen kéne, hogy induljon a műfaj. Ez alatt a szint alatt el kell felejteni a fajtát. 

Kb. 3 ezer Ft. volt, egyetlen fillérjét se sajnálom, venném akármikor. Azóta kb. 3x találkoztam vele újra, és továbbra is bérelt helye van az évvégi toplistámon.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr5514151757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.