A Borrajongó

A provence-i napfény nyomában - Figuiére rosé duó

2018. július 24. 06:00 - furmintfan

Ha rosé, akkor egyértelműen Provence a borvilág első számú borvidéke: napfény, tenger, filmsztárok, yachtok, luxus, és folyamatosan emelkedő export. A borvidéken készül fehér- és vörösbor is, de a termelés legnagyobb részét a rosé teszi ki, amely főleg az Amerikai Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban örvend nagy népszerűségnek, bár Franciaországban is növekszik a fogyasztás. Az elmúlt 10 év alatt az említett két ország által importált provence-i rosé mennyisége a sokszorosára nőtt. Az eladásokat már nem csupán 1-1 váratlan tavaszi-nyári hőhullám tudja megdobni, újabban az év végi ünnepek környékén is egyre kelendőbb portéka a rosé.
A rosé-láznak számos oka lehet: rosé-t már nem csak nők és nem csupán nyáron isznak, egyre inkább elfogadott komoly borként is, a gasztronómiában remekül alkalmazható és a közösségi média korában akár a rosé-kedvelők sztárok is hatással lehetnek rajongóik alkoholfogyasztási szokásaira.
Provence maga ideális terep a szőlőtermeléshez: sok a napsütés, az éghajlat alapvetően meleg és száraz, délen a tenger temperáló hatása érvényesül, az állandóan fújó misztrál pedig gondoskodik a tiszta égboltról. A borvidék egyébként meglehetősen nagy kiterjedésű, így a különböző mikroklímák és kőzetek (csillámpala, kvarc, mészkő, agyag) jelenléte különböző karakterű borokat is eredményezhet. Nem utolsó sorban a táj szépsége is hozzájárulhatott a brand sikeréhez.
Szóval a provence-i rosé virágkorát éli, és bár az itthon elérhető kínálat elég gyérnek mondható, azért lehet szemezgetni mind az (ottani mércével) olcsóbb, mind a drágább borokból. Én most Combard család tulajdonában álló Figuiére birtok itthon debütáló boraival tettem próbát.
 

figuiere_vignoble-3-1024x683.jpg

(A Figuiére birtok egy szelete, a képet innen kölcsönöztem)

Alain Combard a 70-es években még Chablis-ban borászkodott, ahol Michel Laroche-sal a borvidék egyik vezető pincészetét hozták létre. Alain Combard a 90-es években új kihívás után nézett, és 1993-ban talált rá Saint-André de Figuière birtokra. A birtok irányítását időközben Alain gyermekei, Magali, Délphine és Francois vették át.
A Toulon és St. Tropez között félúton elterülő birtokon 1979 óta kizárólag organikus szőlőműveléssel folyik, többek között mourvédre, syrah, grenache, cinsault, vermentino, sémillon és ugni blanc fajtákkal, jelenleg kb. 85 hektárnyi beültetett területen. A Földközi-tenger közelsége és folyamatos szél kedvezően befolyásolja a klímát, északról pedig egy fennsík védi az ültetvényeket. Az alapkőzet csillámpala, kvarcos foltokkal.
A birtokon fehér-, rosé- és vörösbor egyaránt készül, több kategóriában. Ez konkrétan öt borcsaládot jelent: Saint André, Signature, Premiere, Confidentielle és Atmosphere, utóbbi egy palackban erjesztett rosé pezsgőt takar.
 figuiererosek2017.jpg

Magyarországon jelenleg a belépő rosé és a legfelső kategória alatti premium rosé kapható, én is ezeket kóstoltam meg.

 figuierelesaintandrerose2017.jpg

Figuiére Le Saint André Rosé 2017 IGP Mediterranée
Cabernet, syrah, cinsault és grenache, a saját termést vásárolt szőlővel egészítik ki.
Az illat nem mentes teljesen a közhelyesebb édes piros bogyós gyümölcsös vonásoktól, de ezzel együtt is sokkal kifinomultabb, mint a rosék túlnyomó többségénél. Őszibarack, barackvirág, szamóca, idővel egy enyhe gyógynövényes fuvallat is felüti a fejét. A korty karcsú, kiegyensúlyozott, csilingelő savai mellett a minimális édességet kellemes barackmagos fanyarság ellensúlyozza. Éretlenségnek nyoma sincs, lédús gyümölcsökből viszont kapunk bőven: fehér húsú őszibarack, mandarin, szamóca és cseresznye formájában, egy kis grapefruit-tal és citrushéjjal megdobva, ami tovább fokozza a frissítő élményt. Kellemes, frissítő élmény, remek belépő a provence-i rosék világába. Drágább, mint a magyar mezőnyjátékosok, de annyival jobb is, szóval egy próbát megér. 5p+ (3150 Ft - Bortársaság)

 figuierepremiererose2017.jpg

Figuiére Premiére Rosé 2017 Cotes de Provence AOP
Itt már semmit nem bíztak a véletlenre... Kizárólag a palás, fehér kvarcos altalajon növekvő saját ültetvények terméséből készül, a felhasznált fajták: mourvedre, cinsault és grenache. Bogyózás után kíméletes préselés, majd erjesztés és érlelés acéltartályban. A bor 2016 óta külön a pincészet premium tételeinek tervezett palackba kerül letöltésre.
Az előző bor után az illat visszafogottabb, ugyanakkor mélyebb, krémesebb, rétegzettebb bort ígér. Őszibarack, ananász, mandarin, virágok, szamóca és egy kis krémes jegy elegyedik benne, és végig mértéktartó marad. Kóstolva lágyan, selymesen indul, a provence-i rosék jellemző finoman kesernyés jegyei csak később jelentkeznek, a korty kiegyensúlyozott, nem túl intenzív, de hosszú. Tiszta lédús gyümölcs, őszibarack, mandarin, egzotikus gyümölcsös villanásokkal, citrushéjjal, fehérborssal díszítve, épp csak egy leheletnyi fanyarsággal. Nagyon elegáns, cizellált, finom szövésű bor, sokkal inkább mérhető fehérborokhoz, mintsem rosékhoz és így nézve már az árat is könnyebb lehet magunknak megmagyarázni. 6p+ (5900 Ft - Bortársaság)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr8814119517

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.