Sok bevezetőt nincs mit írni. Összejött néhány témába vágó borocska, majd miután kipattant a fejemből a kóstoló gondolata még szereztünk hozzá néhányat, hogy sor legyen.
A tematika tehát épp annyi, mint a címben szerepel, évjárat-megkötés nincs, 2009-től egészen 2015-ig találni fogunk borokat. Annyit próbáltam még megtenni, hogy nagyjából azonos polcról válogattam, kb. 25-35 Euro környékéről több-kevesebb sikerrel.
Vakon kóstoltunk:
Alois Lageder Cor Römigberg Cabernet Sauvignon 2010
Akov írt már részletesen a talán legnívósabbnak tartott dél-tiroli pincéről. Ez a bor a szortimentjük legerősebb vonalának tagja, tehát legjobb területeikről bio-dinamikus művelésből származik az alapanyag. 32 Euro, Karl-Kerler.
Enyhén barnás szín. Nem túl intenzív illatában aszaltas-beszáradt irányba fordultak a gyümölcsök. Szájban is előrehaladottabb a bor, ízei üresednek, tanninja, szerkezete még van, csak minek. Visszakóstolásnál kevésbé tűnik öregnek, másnapra meg szinte kortalan lett, mintha a szellőzés révén fokozatosan levetné a ringrozsdát, tulajdonképpen a maga mértéktartó módján egy egész tisztességes szerkezet kontúrjai rajzolódnak ki. Csak íze nem akar az Istennek se lenni, így fölöslegesen száríttatjuk vele a szánkat. Leleplezéskor nagy csalódás, bár tulajdonképpen mégsem, mert eddig ettől a pincétől még nem sikerült jót inni. Kétlem, hogy a jövőben valaha adok pénzt akármelyik borukra.
Ch. Cantemerle: Haut-Medoc 2009
Nagyon régi, a 12.-ik századig visszavezethető a birtok történelme. Több száz évig a Villeneuve család tulajdonában volt, ma egy befektető csoporté. 5éme GCC. Érdekesség, hogy először kihagyták az 1855-ös klasszifikációból, de azon nagyon kevés Chateau-k egyike, melyeket pár hónappal később mégis bevettek. Remek évjárat, a bordói borok esetén egyébként elég szigorú Parkernél 92-94 pontig jutott, ami ebben az árkategóriában tényleg nem jellemző. 37.50, Karl-Kerler.
Érett fekete ribizli, eszpresszós-toastos hordó, késöbb szellőzve, melegedve egyre komplexedő fűszeresség, cédrusossággal, köménnyel, szegfűborssal. Kortalan. Szájban arányos, csontszáraz. Semmi túlzás, annyi íz, nagyvonalúság, amennyi kellően kitöti, de nem megy szilárd, fölöslegmentes stílusa rovására. A tannin kemény, de nem tapadós, hanem struktúrát adó. A korty második felére is végig tömör, fókuszált marad, az összkép egységesebb, mint bármelyik másik bornál a sorban. A sok maszkulinabb jelző ellenére sima felszinű, jóivású. Kell némi figyelem és kontextus, ahhoz, hogy bordói klasszis mivolta kirajzolódjon, de ha ezt beláttuk, akkor ahhoz képest az ára nagyon is rendben van. 7.
Roches Neuves : Saumur-Champigny Franc de Pied 2015
A kilecvenes évek elején alapította a birtokot a Bordeaux-ból idetelepülő Thierry Germain. Bio-dinamikus szemlélet, loire-i viszonylatban elég borsos árú borok. Sajátgyökerű tőkékről származó válogatás. 32 Euro, Les Passionnés du Vin.
Primer gyümölcsös illat, cabernet-hez szokatlan módon piros bogyósokkal, cseresznye, hecsedli, piros ribizli, mentás, szegfűszeges fűszerekkel. Szájban tiszta, élénk, vidám, zamatos. Alig közepes testű, szinte légies. Jó inni, savai játékosak, a nem túl sok tannin is fiatalosan maszíroz. Hosszra, intenzitásra is közepes, ami rendben van, csak harmad ennyibe kéne kerüljön. Szűk 6.
Gere-Weninger Cab. Franc 2013
Bortársaság, 7350 Ft.
Dél-pannon nagybor stílus, de annak a jobbik fajtájából. Remek minőségű érett, enyhén lekváros sötét bogyós gyümölcsök, jó adag direkt hordó kapucsínóval, punccsal, tejszínes-vaníliával. Szájban nagy testű, elég intenzív, textúrája krémes-bársonyos, a tanninok, savak abszolút érettek. Tiszta és profi, de fajtajelleget nem sokat ad, illetve a kétségtelen koncentráció mellett nem igazán fókuszált, kissé magas alkohollal. Összességében örömteli, amit tud azt jól tudja, körbenézve itt láttam a legelégedettebb arcokat. 6
Konyári: Alfa és Omega 2009
Konyáriék csúcsbora, 20 ezer Ft.-jával kilóg a sorból, de már oly régóta keressük a számára megfelelő kontextust…
Dél-pannon nagybor stílus a legrosszabb fajtából. Kevesebb gyümölcs, az is elég likőrös, sok-sok hordó, sötét fűszerek, némi gumisság, odakozmáltság. Szájban nagy testű, tohonya, annyira lendülettelen, az ízek is belevesznek a hömpölygésbe. Az meg külön elképesztő, hogy egy ennyire szétfolyós, tartás nélküli bor, hogy tud mégis ennyire bántóan adsztringens lenni. Karikatúra-szerű.
Jásdi: Ranolder Vörös 2011
Cabernet franc a Siralomvágó dűlő fél hektárjáról. A pincénél vettem, 7-8 ezer Ft. körül rémlik az ára.
Fekete bogyós csümölcsök, nem sok hordó, furcsa vegetalitás, néha mintha muskátlisba is csapna. Szájban szintén van valami szokatlan csavar az ízében, nehéz eldönteni, hogy valami nem okés, vagy ki fog belőle sülni valami perverz, ha ráhangolódunk. Arányai rendben vannak, kezdetben ehhez mérten kellően teltnek tűnik ízben, szellőzve idejekorán üresedik, marad a szárítás, meg a zöldes funky. Kb. fél éve kóstoltam, nem volt óriási dolog, de teljesen rendben volt. Talán a háromnegyedéig átázott dugó már nem szuperált túl jól….
Takler: Regnum 2011
Ajándékba kaptam, Taklerék egyik csúcs bora, a bordói fajtákon kívül van benne kékfrankos és syrah is. 10 900 Ft. Bortársaság.
Dél-pannon nagybor stílus ismét. Elég nagy és koncentrált gyümölcs, zöldpaprikás pikánsság, rusztikusabb hordó, időnként kis gumisság, földesség is belevegyül. Szájban telt idomú, telt ízű, savval, lendülettel, bársonyosan sűrű állaggal. A Gerével összehasonlítva karakteresebb és erőteljesebb, de kevésbé letisztult és harmonikus. Olyan mintha sok különböző alapanyag gondoskodna róla, hogy semmi ne maradjon ki belőle, de mégse áll igazán össze. Ettől függetlenül azért nem rossz, jobb pillanataiban nem sajnáltam a 6-ot.
