A Borrajongó

Tegnap ittam – Villa Vino Rača Dunaj 2015

2017. január 16. 06:00 - ungert

A magunkfajta módon kicsi, nemzetközi borviszonylatokban visszafogott jelentőséggel bíró szőlő- és borművelő országok nemzeti igénye a borpiaci identitáskeresés. Kell egy szőlő, sőt, szükséges legalább egy bor is, ami jól körülhatárolhatóan mondható egyedinek, ami képes kapaszkodóként szolgálni a kozmopolita fajták világdömpingjében. Nem meglepő, hogy ez a trend közel sem magyar sajátosság, a reflexek éppígy működnek az északszomszéd Szlovákiában is. A Dunaj – ékes magyarsággal csak Duna – rövidebb múlttal, de annál nagyobb megbecsüléssel bír arrafelé, eképpen próbál szlováknemzeti ellenpólusként betartani a nemzetközi trendeknek. Ebben a tekintetben pedig célszerű objektíven vizsgálódni: itt egy alig húszéves szőlőfajta, amelyet muscat bouchet, kékoportó és St. Laurent keresztezésével Dorota Pospíšilová hozott tető alá Pozsonyban. Szélesebb tapasztalati háttér nélkül állítom, hogy miként az alma a fától, úgy a fürt sem esik túlzottan távol a tőkétől.

img_0867.JPG

A Dunaj éppen olyan, mint amilyenné a szülők nevelték: egyedi, ellentmondásos, meg sem próbálja leverni magáról muskotályos őseinek láncát. És bár nyilvánvaló, hogy a nemzeti borönazonosságnak nem szükségszerű finomnak is lennie, azért fogyasztói szempontból én mégiscsak élnék hasonlóan galád, öncélú igényeimmel. Mindezeket összedobva a Villa Vino Rača Dunaja egyszerre volt érdekes és felejthető, ami az összbenyomást illeti. A Pozsonyhoz tartozó Récsén (Rača) tevékenykedő termelő letisztult weboldaláról tudom, hogy a bor alapanyagát a Nyitrai Borvidékről, konkrétabban a Sempte-környéki (Šintava) a rózsaszín hegy (Ružová hora) megnevezésű dűlőről szedték 4750 kg/ha hozam mellett. Az eredmény pedig egy közízlési nézőpontból vizsgálódva ellentmondásos, nehezen értelmezhető de annál jobban indokolható lett. Az illat nem az érett gyümölcsökről, sokkal inkább a virágos-fűszeres, enyhén pacsulis jegyekről igyekszik szólni. A korty kissé vékony, csersav tekintetében elnagyolt. Közepesnél nem hosszabb, és bár a szájat tisztán hagyja, nem kifejezetten kívánja magára a következő kortyot. A kétnapos ismerkedés alatt többször volt olyan érzésem, mintha egy viszonylag jobban sikerült Turánt ittam volna. Abból pedig se túlkínálat, se túlbuzgó hazai érdeklődés sincsen. Látókörtágító 4 pont, nem lettem fajtarajongó. (7,39 €, Coop Slovensko)

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr512119719

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Közeleg a végítélet 2017.01.29. 11:13:55

Mit üzen a web?Heti alkoholos hírek, költemények. Ki mondja meg, mikor van vége? Ha minden vég egy új kezdet, akkor bőven van itt keresnivalónk, például a hírek közt, és pont ez a Heti sajtó lényege. Hétszentség'17/3 2017. 01. 16. A skót Edin...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

loading 2017.01.16. 13:15:14

Szerintem minden "királynő" mellé kell udvarhölgy. Ez nyugodtan lehetne a turán. Itthon sok "ítész" nem kedveli, én igen. Ugyanakkor külföldi barátaim gyakran kérnek arra, hogy hozzak nekik vagy ha itt vannak, mondjam el hol lehet kapni turán borokat.
Persze itt inkább Csernyik, Losonci, Szecskő, Nyolcas pince stílus/minőség a szint.
Több lehetőséget látok benne, mint mondjuk a kadarkában.
süti beállítások módosítása