A Borrajongó

Egy Hét Alföld – Előszó

2016. november 07. 06:00 - ungert

Kozmetikázhatatlan tény, hogy az Alföld a múlt zavaros huszonhat éve alatt sem tudott az újmagyar borrevolúció bizonytalan alapokra épült várának ékes bástyájává lenni. A szerteágazó indokrendszer visszafejtése helyett inkább tapasztalati alapokon osztom meg a tényt, miszerint műértő körökben az Alföld-hátrány nem fikció, sokkal inkább létező sztereotípia, amely rendszerint a homoki borok előzetes megmagyarázkodását, mentegetését eredményezi. Miképpen a legtöbb előítélet-rendszer, nyilván ez is alapul bizonyos valóság-tényeken, de számtalan termelő és sok, sőt, egyre több bor mutatja, hogy a homoki bortermelés sem fekete-fehér. Bár nem vagyok tudományos alapokon elhelyezkedő szakértője a borvidék-témának, az "Alföld"-fogalom kapcsán elsősorban a mennyiségi szemlélet, az oxigénmentes körülmények között, irányított módon érő-erjedő könnyű fehérborok és rozék kerülnek a mindenféle képzeletbeli tekintetek elé, melyek jobb esetben képesek ügyesen, hovatovább szórakoztatóan kiszolgálni az honi-magyar folyóigényeket. Egy-egy vörös kivétellel. Inkább kérdés, mintsem állítás, miszerint akad-e kiút a jelen homoki borainak korlátaiból, vagy a borvidéki adottságokból felhúzott üvegplafon átüthetetlen. Mi mindenesetre – mintegy összcsapatilag – arra vállalkoztunk, hogy egy hétig figyelemközéppontba tereljük az Alföld-témát, ezzel adva teret azoknak a boroknak és termelőknek, melyekről egyébként sokszor méltatlanul, hovatovább indokolatlanul hallgat a szak- és szakbarbár-sajtó.

puszta2.jpg

Ha általános elvárásokat kompetencia és bátorság hiányában nem is tudok megfogalmazni, arról azért kristálytiszta képem van, hogy milyen Alföldet szeretnék. Az én Alföldem szélsebesen hagyja maga mögött a múlt előítéleteit, és adottságai, korlátai mentén építi fel tradíciótisztelő, de modern jövőjét. Nem törekszik olyan csúcsminőség foggal-körömmel történő előállítására, melyre adottságok hiányában racionális lehetőség nincsen. Az én Alföldem tiszta, egyenes, ropogós borokat állít elő viszonylagosan nagy mennyiségben, technológiai bakiktól és pincetrükköktől mentesen. És nem, a fajélesztő nem tartozik ilyesfajta trükkök közé. Az én Alföldem nem kisebb küldetést teljesít, minthogy elérhető áron olyan borokat pakoljon le a hétköznap-asztalokra, melyek végre mentesek az alsópolc-kompromisszumoktól. Olyan borvidékeket szeretnék, ahol a termelők együtt, összefogva próbálják meg felépíteni a lokálarculatot, ahol alapvető kérdésekben tud működni a mindenki érdekét szolgáló együttkommunikálás. Tájékozottság és vérmérséklet függvényében eldönthető, hogy az ideálparaméterek közül melyik és hogyan áll a homoki borvidékek viszonylatában. Ezúttal semelyik oldal hangadószerepét sem kívánom magamnak, éppen elég, ha előszóként, némi irodalomkutatáson [1] alapozva felvázolom a Kunsági és Hajós-Bajai borvidékünk jellemzőit (Csongrádtól ezúton is elnézést kérünk a nélkülözésért). A többiről pedig – szubjektív szemüvegeinken keresztül – úgyis beszélnek a hét borai.

Kunsági Borvidék

kunsag.PNG

A Kunsági borvidék [1]

A borvidék tulajdonképpen a Duna-Tisza közének sokszínű területét integrálja összesen mintegy 11 000 hektáron. A terület közös múltja a szőlővel egészen az Árpád-korig nyúlik vissza, melyre bizonyíték egy 1075-ös apátsági alapítólevél, melyben I. Géza egy Alpáron elhelyezkedő (szőlő)területet ajándékozott a Garamszentbenedeki apátság számára. Meglepő, de kezdetben a Csepel-sziget játszott kiemelkedő szerepet a szőlőtermelés tekintetében, mely a háborúk miatti elnéptelenedés miatt egészen a török kiűzéséig (1699) elvesztette szőlő- és bor-viszonylatban betöltött pozícióját. A vidék szerepét később jelentősen erősítette a világméretű szőlőgyökértetű-invázió, mivel az közismerten nem kedvelte a Kunság magas kvarctartalmú homokos talaját. A telepítési láz okán 1883-ban állami támogatással létrejött az alföldi szőlőkultúra központjának számító, Kecskemét mellett elhelyezkedő Miklóstelep, amely borvidék-központi szerepén túl kiemelkedő szerepet játszott a filoxéra elleni küzdelemben is.

Az ugrásszerű, de folyamatos fejlődésnek köszönhetően a borvidék a huszadik század Magyarországának kiemelkedő területe lett, és ez a központi szerep magával hozta a vidék infrastrukturális, oktatási és ipari fejlődését is. Talán kevesen tudják, de a homoki szőlő-úttörő egy bizonyos B. Tóth Ferenc volt, amely egyszerű-nagyszerű parasztember létére ilyen minőségében hazánkban elsőként kapott szobrot 1937-ben. Ekkor a dűlőszemlélet még Alföldön is kiemelt szereppel bírt. Csak egy példa: Kecskeméten a korabeli feljegyzések kiváló adottságú dűlőként tartották számon az Öreg högy, Kőrösi-hegy, Vacsi-hegy, Mária-hegy, Budai-hegy és Szarkás megnevezésű területeket.

A borvidék fejlődési bioritmusát a második világháborút követő időszak rombolta porig. A kényszerített államosítás, a szövetkezeti rendszer, a termelési elvárások és a mezőgazdaság iparosítása jelentősen megváltoztatta a borvidék fajtaszerkezetét, amely foggal-körömmel igyekezett kiszolgálni az ipari szőlőtermelés gigászi, minőségi helyett mennyiségi igényeit. A rendszerváltás nem hozott érdemi javulást: az állami területek szegmentálódtak, a borvidék pedig többnyire hamisítási botrányaival került be a sajtóba. És bár az Európai Unióhoz történt csatlakozás után jelentős területcsökkenés vette kezdetét, az Unió forrásai érdemi modernizációra, fejlődésre adtak lehetőséget a pincetechnológia vonatkozásában, mely fejlődés mind a mai napig tart. A régió versenyképessége jelenleg két lábon áll: egyrészt nagyobb volumenben kísérleteznek klasszikus helyi fajtákból szűrt (többnyire fehér)borok előállításával, valamint elindult a kistermelők felkarolása is a tradicionális szőlőfajták előtérbe kerülésével.

A talajszerkezet – a borvidék méreteiből adódóan – sokszínű, változatos. A tengerszint feletti magasság 150 méter alatti, a legjellemzőbb a lösz, a homok, az agyag és kavics. A homoktalaj legfontosabb tulajdonsága, hogy gyorsan melegszik, sugárzás-visszaverő képessége jó, ásványianyag-tartalma alacsonyabb és víztartóképesség tekintetében is gyengébb más talajokhoz képest. A terület kontinentális éghajlatú, a csapadék eloszlása nem egyenletes, így borvidéki viszonylatban nem ritka az aszály sem. A napi és az éves hőingás jelentős, az éves napsugárzás pedig az országos átlag feletti.

A borvidék eredetvédelmi alappillére a Duna-Tisza közi oltalom alatt álló földrajzi jelzés, melynek szűkebb, ún. hozamkorlátozott változata az úgynevezett Dunai jelzés. Ezen túl természetesen használatban vannak borvidéki megjelölések valamint településnevek is a címkék tekintetében. Érdekesség, hogy a Kunság lehetővé teszi a ceglédberceli Arany-hegy, valamint a Ceglédet és Ceglédbercelt határoló Fischer-part önálló dűlőként történő megjelenését is.

A Kunság viharos múltja és botrányoktól sem mentes rendszerváltás-korától mára sikerült eljutni odáig, hogy a vidék inkább a sikereiről, eredményeiről és befektetéseiről, mintsem régi problémáitól hangos. A borvidék megújulása ugyanakkor nem lezárult folyamat, hanem egy permanens átalakulás, melynek napról-napra mi is szem-, fül- orr- és szájtanúi vagyunk.

Hajós-Bajai Borvidék

hb.PNG

A Hajós-Bajai borvidék [1]

Térképtekintetben is egyértelmű: Kunság méreteihez képest a Hajós-Bajai szomszéd-borvidék emberi léptékkel is átlátható, felfogható. Teljes területe 15 000 hektár, melyből – 2011-es adat alapján – mintegy 1960 hektáron található szőlő. A borvidék tizenhat települése név szerint: Baja, Bátmonostor, Borota, Császártöltés, Csátalja, Csávoly, Dávod, Dusnok, Érsekcsanád, Érsekhalma, Hajós, Nagybaracska, Nemesnádudvar, Rém, Sükösd és Vaskút. Köztudott, bár számomra némileg újszerű információ volt, hogy a borvidék jelentős német gyökerekkel rendelkezik. A villányi és tolnai sztorik mellett ugyanis a déli sarokban is jöttek, láttak majd győztek a svábok.

A borvidéken már a középkorban is voltak szőlőültetvények, éppen ezért a birtokos kalocsai érsek úgy döntött, hogy feltámasztja a lokál-hagyományokat és kiváló, szakmunkás németeket telepített be a környékre Bussen és Tittelhoff községekből 1722-ben. A klasszikus német precizitás és szorgalom következtében pedig 1728-ban már állt is a helyi templom, 1732-re pedig szimplán megötszörözték önmagukat, lakosságilag. Ekkor persze még szó sem volt pincefaluról és rendezett vendéglátásról, a szőlőterületek is máshol helyezkedtek el a jelenlegi állapothoz képest. 

A ma ismert pincefalut a 19. század elején kezdték el építeni, a pincék száma 1851-ben már elérte a 363-at. A török hódoltság idején a Baja kiemelkedő szerepet játszott kikötő- és erődítményszempontból, hogy aztán az ideiglenesen hazánkban állomásozó török csapatok eltávozása után a tőlük menekülő bosnyákok telepedjenek meg itt. Később szerbek és németek színesítették tovább a környéket. Ismert, hogy Császártöltést a németek alapították, de Vaskút is jelentős szerepet játszott, ahová először 1756-ban kerültek német családok. Itt kapott újult erőt a borászat és szerzett belföldi hírnevezet a vaskúti kadarka az 1954-1957 között épített Vaskúti Borkombinátnak köszönhetően, mely az országos ágazat egyik legfontosabb üzeme volt a maga idejében.

A svábokon túl fontos megemlíteni, hogy Dusnok például egyike a két dalmát falunak, emelett pedig Rém kezdetben tisztán szerb lakossággal rendelkezett. A borvidéki lendületet természetesen ezúttal is a második világháború és annak következményei fékezték az akkori kitelepítéseknek, deportálásoknak köszönhetően. A hajósi pincesort csak sokkal később, a nyolcvanas években kezdték felújítani és megfelelő módon turizmusra optimalizálni, hogy aztán 1982-től már Orbán Napi Borünnepet is tartsanak emitt.

8549d78467155495d307780ffea526df.png

A borvidék szoros kapcsolatban áll a Kunsággal, az ugyanis több irányból is határolja. A legélesebb földrajzi határvonal minden bizonnyal a bajai Duna-folyás lehet, ugyanakkor több ízben fordult elő, hogy a két borvidék határán elhelyezkedő települések hol az egyik, hol a másik adminisztratív lokálközösséget erősítették. A szomszédi viszonyból következik, hogy Hajós-Baja mind klíma, mind talajszerkezet, mind  a borok tekintetében jelentős rokonságot mutat a Kunsággal kapcsolatban ismertetett jellemzőkkel. A talaj löszös-agyagos homokos, mérsékelten csapadékos vidék kiváló napfényellátottsággal és tizenhatos középhőmérséklettel.

A borvidéki szőlők jórészt a német falvak környékén, Hajóson, Nemesnádudvaron és Császártöltésen helyezkednek el. A tőkék kitettsége kevésbé, a talajszerkezet és a vízellátottság annál inkább játszik szerepet a szőlő életében és az abból készülő bor karakterében. Hajós-Baja borvidékileg és napjainkban nem ismer és nem határoz meg klasszikus dűlőket, ugyanakkor a palackcímkéken lehetőség van a településmegnevezések használatára.

Tény, hogy Kunság szomszédságában nehéz önálló arculatot találni a borvidéknek és egyedi karakterré formálni annak minden előnyével és hátrányával együtt. A nemzetközi gyökerek, a turizmus szempontjából kiemelkedő fontosságú pincefalu és a bor-gasztronómia ugyanakkor megfelelő, hovatovább izgalmas kitörési pont lehet a helyieknek. Arról nem is beszélve, hogy a homoki vörösborok struktúrája kiváló lehetőséget biztosít a helyi klasszikus fűszeres-magyaros ételek, főként a sokszor emlegetett halászlé kísérésére is.

Irodalom:

[1] Bányai G. B., Ercsey D., Mészáros G., Tompa I. Nagy Magyar Boratlasz. BORIGO kiadvány, Mounter&Pitman Kft., 2012.

Az első fotót innen, a másodikat innen, a harmadikat pedig eminnen vettem kölcsön. A borvidéki térképeket az irodalomjegyzékben feltüntetett kiadványból metszettem.

Délben jelentkezünk koncepcióhetünk első alkoholban gazdag bejegyzésével.

20 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr5611915351

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Unger Tamás: Egy Hét Alföld 2016.11.07. 07:13:01

Az én Alföldem tiszta, egyenes, ropogós borokat állít elő viszonylagosan nagy mennyiségben, technológiai bakiktól és pincetrükköktől mentesen.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zoli 2016.11.07. 07:15:03

Egy dolgot nagyon sokan elvitatnak az Alföldtől. Összes bortermő vidékünk közül ők vannak leginkább tisztában önmagukkal, a helyükkel, illetve ők reagálták le legjobban kereslet-kínálat nézőpontjából a piaci igényeket. Ezzel a többi borvidék - illetve Mo. en bloc - sokkal inkább adós.
Nyilván egy borbloggert nem az irsai rozék hozzák lázba, de halkan megemlítendő, hogy egyelőre ezek a borok teszik a legtöbbet az általános magyar borkultúráért.
Pincetrükk a fajélesztő? Ez afféle first world problem az ő nézőpontjukból. Alacsony hőmérsékleten, biztonságosan, gyorsan így megy ez, nem értem miért pont ezen a szegmensen kellene ilyesmit számonkérni.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2016.11.07. 08:39:15

Meg tudná nekem fogalmazni valaki, hogy miért akarna bárki "ropogós" bort inni? A magam részéről nem bánnám, ha a mindennap sült hasaalja szalonnát, császárhúst vagy velős pacalt kellene ennem, de ha történetesen NEM olyan ételt eszünk, ami csak krómkénsavban oldódik, ezért nem kell rásegítenünk a gyomoravtermelésre - szóval ebben az esetben miért inna bárki olyan bort, ami lukat éget a hasfalába?

loading 2016.11.07. 10:45:11

@ungert : magad írod, hogy van egy fix kép az alföldi borokról és "kiútként" egy másik fix képet határozol meg. Mennyiben viszi előre ezt a régiót ez? Szerintem ugyanolyan skatulya, legfeljebb mások, köztük számodra, kedvesebb.
@RAMBO: nézd, már kezdem érteni miért kedveltek és felülreprezentáltak a német és az osztrák rizlingek manapság: kóros gyomorsavhiány néhány bloggernél.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2016.11.07. 11:13:04

Ez egy hasznos vállalkozásnak ígérkezik, előre is köszönet. Ettől függetlenül nem tudom megállni szó - mi több, megjegyzés, hovatovább reflexió, sőt, személyes rezonanciám részletekbe menő, ám nem teljes körű, de mégis kellően, s talán nem túlzóan szignifikáns kifejtése - nélkül, hogy kedves Tamás, ne vedd bántásnak, de k. jót tenne a szövegeidnek, ha a "publikálás" gomb megnyomása előtt minden 15 szónál hosszabb mondatodból legalább hármat kihúznál.
Bocs.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2016.11.07. 11:19:08

@zoli:
Pont azt írja, hogy a fajélesztőt ott ne tekintsük problémának...

@loading:
:DDD

zoli 2016.11.07. 12:43:30

@Hepci: valóban, benéztem, bocs a szerzőtől.

@RAMBO: rogogós = friss, gyümölcsös, lendületes, nem pedig vadsavanyú, gondolom én.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2016.11.07. 12:43:38

@RAMBO: Az én értő jószándékom azt súgja, hogy a "ropogós bor" alatt itt jól iható, kényelmes és egyszerű borokat értünk. Olyanokat amiket gondolkodás nélkül bontunk ki csak úgy és poharazzuk be vacsora mellé és az estimese vagy egy ultiparti közben.

@zoli: Szerintem ungert is azt írja, hogy a fajélesztő az nem tartozik a pincetrükkök közé.

Amúgy jó lenne valamikor egy konszenzusos alapnyilatozatot a fajélesztők tekintetében. Mindenki akinek egy csöpp esze van az pontosan tudja, hogy egy bizonyos volumen felett és egy adott stílust célként kitűzve nem lehet gazdaságosan, konzisztens minőségben bort készíteni irányított erjesztés nélkül. Ahogy az érem másik oldala pedig az, hogy ezen utóbbi volumen alatt és amikor a termelő egy magasabb árszegmenset céloz meg akkor fel lehet építeni egy olyan kubatúrát ahol pedig nincsen szükség az irányított erjesztésre.

emoss 2016.11.07. 13:03:04

Nagyon tetszik a témaválasztás, várom a kóstolt borokat!
A "ropogós" nekem teljesen átjön és csatlakozom Hepci hsz-hoz is, szintén bocs.

dagadtos 2016.11.07. 14:16:51

@loading: Nagyon hosszú évek óta nyomod ezt a dolgot, mert a savhiányos borokat szereted. Én tökre megértem ezt, csak közben a német meg osztrák rizlingek elég jól mennek a nemzetközi piacon, és elég nagy a presztízsük is. (Oké, a németek közül pár nekem is sok savban, főleg mióta ráálltak a teljesen száraz borokra, ami szerintem hiba.) Na de Neked még a Szepsy borok is észvesztően savasak voltak egy időben, ami egy vicc. Megsúgom amúgy, hogy a smaragdok jó részében már-már kevés a sav a testhez és az alkoholhoz képest. Nekem azért a helyedben gyanús lenne, hogy nem mindenki más a hülye, aki borról ír, és felvetődne bennem, hogy esetleg a saját egyéni ízlésem szélsőséges.

loading 2016.11.07. 18:39:46

@dagadtos: Meglepő és valószínűleg örülnöm kellene, hogy valaki évekre visszamenőleg követi a kommentjeimet. Persze mindig kérdés az, hogy ki.
Két dolog miatt állok bele:
- nem hülyézek le senkit, mert nem egyezik a véleményünk. Te magad lehet, de ne azonosíts ezzel.
- a savak kiemelése, magad írtad, divat. És ilyen nem különbözik a korábbi tannin, új hordó, stb. divattól. Az is nemzetközi trend volt. Szerintem attól nem lesz jobb egy bor, hogy sok sav van benne, vagy szinte csak azt érezni fogyasztásakor. Mint akkor sem, ha más lóg ki belőle.

Éveken át hallgathattam a túlérett szőlő pozitív hatását a borokra. Most a gyümölcsös, jó savú borokat hallom szinte mindenkitől. Na mindegy. Megyek iszok egy savszegény Hungária Grande cuvée-t, azt mondják jó hatással lesz a kiújult lumbágómra.

ungert · http://borrajongo.blog.hu 2016.11.07. 20:21:06

@loading: Én nem érzem ellentmondásosnak, amit írtam. A mostani "fix kép" nincs annyira távol az én "fix képemtől". Csiszolni kell a stíluson és a borvidéknek maga mögött kell hagyni az ilyen-olyan sötét múltat a rossz borokkal együtt, és hagyni a komplikációmentes, tiszta, jól iható, hétköznapi vonalat. De persze mindenkinek lehet saját Alföldje, saját elvárása. Ez csak egy nézőpont, jelen esetben éppen az enyém.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2016.11.08. 08:31:15

@ungert: A kérdés egyébként az, hogy lehet-e gazdaságosan prémium borokat termelni az Alföldön? Most nem arra gondolok, hogy a fogyasztók nagy része előre van programozva és villányiért kiadnak 6-8 rugót, de az alföldinél már kettőnél is húzzák a szájukat.
Hanem arra, hogy lehet-e üzemszerűen, gazdag, izgalmas és egyedi nagy borokat csinálni az Alföldön. A Köpci vonalra gondolok, konkrétan. Mert szerintem simán tudja az Alföld ezt.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2016.11.08. 09:31:58

@BZoltan:
Szerintem egyelőre inkább az a kérdés, hogy lehet-e kettőért kellő haszonnal olyan borokat csinálni, mint az általad említett borász, vagy éppen Kökényék, akiknek a 1300 Ft körüli rajnaija nálam simán partiban van a legdrágább honi darabokkal.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2016.11.08. 09:52:52

@Hepci: Kettőért nem lehet. Ennyiért sehol máshol sem lehet. Már sokszor végigszámoltuk, hogy hogy 600 az áfa, 500 a kereskedő, 200 a csomagolás. A maradék 700 forintból kifizeted a TB-t, SzjA-t, könyvelőt, telefonszámlát és még termelj meg cirka 2kg jó minőségű szőlőt. Úgy, hogy előtte telepítettél, támrendszert építettél, tartályokat és hordókat meg traktort vettél. Úgy, hogy minden befektetésednek legyen egy reális megtérülése, de legalább normális hozama.
Nem, komoly minőségben, ahol rengeteg élőmunkára, képzett, tapasztalt és motivált munkáskezekre van szükséged ott nincsen realitása annak, hogy ebben az árkategóriának egyedi, izgalmas, komoly tartalmú bort csinálj évről évre.
Néha elsülhet a kapanyél, néha lehet szerencséd. Ha ingyé kapod a földet vagy öröklöd a termő ültetvényt. Ha ingyen dolgozik az egész családod (és nem válik el tőled a férjed/feleséged) éveken át... nincsen jégverés, nincsen fagy, nincsen lisztharmar, nincsen rovarkár, nincsen özönvíz vagy szárazság akkor néha... talán-talán. De nem, ilyen nincsen még a mesékben.

Szerintem lehet az Alföldön nagy borokat csinálni, de azoknak is 10-12 eurónál fog indulni a polci ára.

loading 2016.11.08. 10:08:02

@BZoltan: Szerintem is. Ezért nem értek egyet azokkal a véleményekkel, hogy csak is kizárólag a "mindennapok bora" készülhet e borvidéken. Azzal is egyetértek, hogy ez nem az 1000Ft-os kategória, noha szőlőművelési költségek akár alacsonyabbak is lehetnek.

@Hepci: Rajtuk kívül még néhány termelő felsorolható, akiknek borai kifejezetten jók, de az árak moderáltak. Kérdés, hogy a figyelem rájuk vetülése után is marad-e így.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2016.11.08. 11:23:25

@loading: Ugyanakkora területen szerintem egy alföldi gazda költségei sem lesznek jelentősen alacsonyabbak mint egy hegyvidéki gazdának. Manapság már nincs olyan, hogy a lejtőre drágábban találsz kapást mint a laposba :) Régiós szinten vannak bérkülönbségek. Nyugat-Magyarországon esetleg kevesebb hadrafogható kétkezi munkás maradt már mint az Alföldön. De szerintem ha a lehető legjobb eredményt akarod látni akkor az Alföldön is tisztességesenmeg kell fizetni a munkaerőt.

A termőföld ára az ami jelentősen alacsonyabb az Alföldön mint felénk. De ez is inkább régiós különbség. A Balaton környéke nagyon drága. Egy hektár somlói/badacsonyi/balatonfelvidéki szőlő árából akár 4-10 hektár szőlőt is lehet venni akár még Tokaj-Hegyalján is. Hátmég az Alföldön. Talán ez az ami megjelenhet az árban. De szerintem alig van olyan magyar bortermelő aki a termőföld megtérülését beleszámolja az árképzésbe.

ungert · http://borrajongo.blog.hu 2016.11.08. 18:33:55

@BZoltan: Bocsánat a viszonylagosan késői válaszért, nem voltam ma vilgáháló-képes számítógép előtt. Szóval. Én merek hinni benne, hogy lehet. Sőt, van is rá példa. (Tipikusan a komolyabb Lantos-borokat, Köpcöséket és egy-két Kökény és Fia-tételt sorolok ide.) Viszonyt attól tartok, hogy a borvidék nem ezekből a borokból, sokkal inkább az egy lépcsővel egyszerűbb anyagokból fog talpra állni, ha úgy tetszik, abból fogja megtermelni az érdemi bevételt. Ez a szint viszont sok helyen siralmas, ami a tapasztalataimat illeti. Az lenne kifejezetten hasznos, ha ezek a lédig-borok, vagy olcsó palackos anyagok legalább a fintorgásmentes szintet felülmúlják és betöltsék végre azt a szerepüket, amit be kell tölteniük egyébként.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2016.11.08. 20:24:59

@ungert: Nekem az az érzésem, hogy lényegében ugyanez elmondható minden borrégiónkról. Direkt nem borvidéket írok, mert sokkal inkább egy régió az Alföld. Az Alföld problémái pedig lényegében megegyeznek a Balaton vagy akár Tokaj-Hegyalja, de akár Dél-Pannónia problémáival.

Mindenhol a tisztes alapborok hiányoznak. Azok a borok amik az élelmiszerboltok polcairól kockázat nélkül levehetőek.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2016.11.08. 21:17:57

@BZoltan:
Én nem kifejezetten "nagy/egyedi" borra (az egyébként pontosan milyen? - alföldiben nem láttam még olyat, amit annak neveznék) gondoltam, csak jó/élvezetes borra. Kétezer pénz körül pedig számosan számos ilyet állítanak elő számos borvidéken, amik kivétel nélkül mind legalább egy árképző komponensben drágábbak, mint az Alföld.
Hozzáteszem, hogy pár éve a kézművesség és terméskorlátozás egyik ikonikus alakja azt mondta nekem, hogy ha hajlandó lenne "csak" 2 kilóra leritkítani a termést, simán piacra tehetne 1500-1800 forintos jó bort.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2016.11.09. 05:47:33

@Hepci: Az ideális hozam nem egy tankönyvi szám. Területtől és fajtától függ ez. A bűvös sáv az 1-2kg környékén van. Vagyis van olyan termőhely ahol adott fajtával 2kg még belefér, de van olyan fajta és terület ahol ez már túl sok. Nincsen ökölszabály.

A nagy bro fogalmán évekig lehetne beszélgetni. Én azt a bort hívom nagynak ami emlékezetes. Amire akár hetek, hónapok, sőt évek múltáni s emlékszem. Ami különleges élményt ad. Az egyediség egyszerűbb fogalom.