A Borrajongó

Rieslingek 2015-2014

2016. szeptember 29. 06:30 - drbarta

Az úgy volt, hogy a legutóbbi tramini-kóstoló elég felemásra sikeredett. Bár az elzásziak mentették az estét, de a posztban nem emlékeztem meg róla, hogy a showt valójában egy riesling vitte el. A traminik után ugyanis nyíltak egyéb borok is, nehogy bárkiben hiányérzet maradjon, és az a helyzet, hogy egyik új keletű wachaui kedvencemnek, az FJ Gritsch Mauritiushofnak a Vision Wachau névre kersztelt riesling-válogatása akkorát szólt, hogy már senkit nem érdekeltek utána az elzászi traminik se.  Hatalmas, ragyogó gyümölcs, fantasztikus koncentráció, zamatbomba, tűzijáték. Körülbelül, mint egy jól sikerült Hirtzberger Singerriedel, csak feleannyiért. Nem csoda, hogy utána már azt követelte a jónép, hogy mostmár legyen végre egy rendes riesling-kóstoló, ne bohóckodjunk ilyen tramini-félékkel. Üsse kavics, legyen. :)

Sokat agyaltam, hogy is legyen. Legyen benne magyar? Vak legyen? Ha igen, akkor inkább azoknak az árfekvésében kéne válogassam a külföldieket. De akkor valószínűleg nem arról szólna az egész, hogy kapargassuk az állunkat a földről. Évjárat-kóstoló legyen? Vagy hagyjuk a magyarokat és csak überbrutál nagyágyúkat eresszünk egymásnak? Végül úgy döntöttem 15-ös kóstoló lesz, első blokkban magyarok és árban megfelelő külföldiek vegyesen. Vakkóstoló helyett igyekeztem analitika alapján sorba rakni őket, tehát alacsonyabb alkoholtól haladva az egyre magasabb irányába, így feltehetőleg egyre vastagabb borokat várhattunk. Végül pedig ugrunk egy nagyot árban és két drágább bort ütköztetünk össze, majd zárjuk a sort egy mindig jól eső spatlese édessel.

A poszt másik fele a 14-esekről már itthoni kóstolás után született. Nem terveztem eredendően három bort is nyitni azon az estén, csak hát van úgy, hogy valami nagyon fincsire készíti az ember a száját és ha ez nem akar megtörténni, akkor nem adja fel és csakazértis felpukkant valami mást.

De haladjunk csak szép sorban:

 

Bakó Ambrus  Badacsony 023/18 Szőlőskert 2015 : Bortársaság, 4500 Ft. Citrusos-gyurmás-köves karakterét jó adag bántó fülledtség árnyékolja, mely órák múlva, sőt másnapra sem igazán szellőzik ki. Alig közepes testű szikár korty. Ízben diszkrét, csak olyan elégségesen tölti ki tartalommal a szerkezetileg se épp túldimenzionált kabátot és inkább kevesebb, mint több sikerrel tudja ellensúlyozni a magas savakat. Ennek ellenére ez utóbbiakat én eleinte elég jónak találtam, kissé élesek, de szép határozottan, rieslingesen vezetik a kortyot, így a nagyvonalúság teljes hiánya mellett is mondjuk 5 pont körülire mentették a bort. Nem úgy több résztvevőnél, voltak akik szerint egyszerűen bántóan semmilyen és zöldesen savanya az egész, 3 pont. Eleinte megmosolyogtam a szélsőséges véleményeket (akkor is, ha effektíve nekem se tetszett a bor), de mi tagadás a sor utáni visszakóstolásnál az én álláspontom kezdett vészesen közelíteni az övékéhez. Olyan érzésem van, hogy a túlérettségtől való félelem, az elegancia mindenekelőtt álláspont inkább visszájára sült el.

Wagner-Stempel Siefersheim Porphyr 2015: Ismert pince Rheinhessen nyugati részén. Karl-Kerler, 16 Euro. Kristálytiszta illat, sok citrus itt is, sós-köves mineralitás, illetve van egy érintésnyi narancsos-ananászos színezet, amely gyönyörűen megbolondítja. Szájban hasonlóképp alig közepes a test, ez is alapvetően szikár, de mégis jóval több ízt találunk anélkül, hogy bármi zavaró beárnyékolná örömünket. Közepesnél tömörebb szerkezet, penge savak, táncol, vibrál a korty, zöldesség gyanúja nélkül. Elég hosszú, fókuszált, kifogástalanul elegáns. Nem csak a maga nemében perfekt,  sok még elismertebb német termelő sokkalta drágább dűlős bora megírígyelhetné. Eléri a 7 pontot. Érdekes látni, hogy stílus-analitika szempontjából elég hasonló ez a bor az előzőhöz, így konkrétan felfedi annak hiányosságait.

Bott Frigyes 2015:  Bortársaság, 4950 Ft. Érett, vonzó sárga gyümölcsök, kissé talán a túlérettség oldaláról közelítenek, de sebaj. Közepes-plusz test, Ízben viszonylag kitöltött, édeskés, kellemesen lágy korty. A továbbiakban viszont nagyon leül. Várnánk a savakat, de nem jönnek, így kissé lyukas az egésznek a közepe, szétterül a vége. Első körben még találtam benne úgy 5 pontnyi értéket, de csak az íze végett, a visszakóstolásnál viszont kezdeti erényei is jelentéktelenné váltak, úgyhogy passz.

FJ Gritsch Mauritiushof- Riesling Smaragd Setzberg 2015:  Wachau, Spitz. A pincénél vettem 16 Euroért. Elég jól sikerült összerakni a sort, már nem azért mondom, mert én voltam :) , hanem mert a magyar versenyző után ismét egy olyan külföldi következik, amelyik stílusban abszolút passzol hozzá, így lehet mondani tökéletesen alkalmas az árnyalt összehasonlításra. Hasonlóképp érett, vastagabb sárgahúsú gyümölcsöket kinál, picit letisztultabb, definitebb formában.  Hasonlóképp közepesnél kicsit nagyobb test, jó intenzitású, de komoly mélységtől azért mentes ízekkel. Savban lehetne ő is játékosabb, de mégis van belőle annyi, hogy kapunk egy szép, lekerekedett, finom, hiányérzet nélküli bort. Itt kezdődik az élményborozás. Szűk 6 pont.

Graben Gritsch Riesling Smaragd Setzberg 2015: Karl-Kerler, 18.50 Euro. Még egy Gritsch (nem tudom rokonságban vannak-e) még egy riesling ugyanazon dűlőből, évjáratból. Most aztán lehet a nüanszokon csámcsogni. Ez már meglehetősen mélyről jövő anyagot sejtet. Nagyon érett, részben már aszaltas gyümölcsösség, komplex fűszeresség, komolyabb ásványok. Nagy testű korty, kényeztetően vastag ízekkel, remek súlyú szerkezettel, érett, fajsúlyos savakkal. Szép, látványos hossz. Aki a kifejezett törékeny eleganciát keresné benne, az csalódni fog, ez a vaskos, túlérett, feltehetőleg némi botritiszt sem nélkülöző, hedonisztikus oldalról igyekszik megfogni a fogyasztót, de ha már így, akkor pont így kell ezt csinálni. Eléri a 7-est, nagyon jó vétel.

Prager Riesling Smaragd Klaus 2015: Wachauban a pincénél vettem 36 Euro volt. Létezhet rendes riesling kóstoló Klaus nélkül? Na ugye nem :) Itt már lépünk egy jó nagyot felfelé árban is, meg szerencsére minőségben is. Mint amilyennek lennie kell, érett, de nem túlérett citrusos gyümölcsösség, iszonyat ásványosság. Szájban közepesnél nagyobb test, abszolút arányos, ízben viszont a maga relatíve szokványosabb citrusos-sós jellegében is komoly szintet ráver a sorra intenzitást tekintve. Aztán még ezután jön a lényeg. A tömör, sűrű mag, amely oly hosszan bomlik ki, a kifogástalanul érett, mégis kellően feszes és vibráló savak által hasító fókusz. Így kell erődemonstrációt tartani, anélkül, hogy bármit fel kellene áldozni az elegancia oltárán. 8 pont.  Vannak emlékeimben még megdöbbentőbb Klaus-élmények, de nekem a 2011-es óta egyértelműen ez a legjobb.

FJ Gritsch Mauritiushof Riesling Reserve Dürnsteiner Burg 2015: Karl-Kerler, 38.50 Euro. Az előzőekben már említett pincétől ezúttal a legdrágább rieslingjük következett. Kíváncsi voltam hogy szól mondjuk egy Klaus mellett. Masszív, nagyon mélyről jövő illat, vaskos, ismét inkább a nagyon érett oldalról operáló csonthéjas gyümölcsösséggel, fajsúlyos ásványossággal. Szájban telt idomú, intenzív és egyáltalán baromi koncentrált. Egyszerre lüktet, hömpölyög, eszméletlenül hosszú. Az, hogy mégse annyira lenyűgőző élmény az azért van, mert az előző bor után mégis van benne egy kis közhelyesség. Ha lehet ilyet mondani 7.5 pont körüli borra.

Fritz Haag Juffer Sonnenuhr Spatlese 2015: Az egyik legtutibb választás szokott lenni évről évre. Érdekes módon viszont idén egy kicsit gyengébb, mint szokott lenni. Hozza kötelező citrusos-zöldalmás-mézes aromatikát, a jellegzetes palás-köves fűszerezettséget, a pehelysúly melletti zamatosságot, a könnyedség ellenére kétségtelenül tömör szerkezetet, a maradékcukor és elektromosan vibráló savak sajátos egyensúlyát. Csak valahogy még friss az emléke, hogy a 2014-es mennyivel gazdagabb volt. 6+

 

2014

img_2235.jpg

Losonci Bálint Riesling 14:  Bortársaság, 4750 Ft. Jellegzetes, a szigorúbb fajtájú rieslingek illatával nyit. Citrusos-zöldalmás gyümölcsössége tiszta, definit, de valahogy hírből nem nagyvonalúságot, hanem jó savanyú kortyot ígér. Mellette már határozott petrolosság, illetve némi gyurmásság.  Szájban olyan, mint az illat alapján várható. Közepes testű, visszafogottan gyümölcsös, szikár korty, alig közepes szerkezeti tartalommal, magas, inkább éles, mint játékos savakkal, közepes lecsengéssel. Érzem benne a rieslinget, de nem igazán az én borom.

Reichsrat von Buhl-Forster Pechstein GG:  Weinrefugium, 36 Euro. Bármilyen patinás birtok is ez, bármennyire körülrajongott bor is ez, nem tudott több örömet csempészni az estémbe. Az illat itt se túl nagyvonalú, bár az előzőtől némiképp mélyebb, de egy fiatal rieslinghez képest bámulatosan gyümölcstelen, mindössze némi semleges, fakó citrusosság. Szájban ez is szigorú, nem túl jelentős. Túlzottan később se lesz komoly, de azért mintha kezdené egy picit kirúgni magát egy kis szellőzés után, mindegy közepesnél nem sokkal különb. Az előző borhoz képest picit krémesebb a konzisztencia, ásványosabb, viszont semmivel se kevésbé éles és savanyú, íze meg, mint úgy nem sok van. Fogalmam sincs a vinifikációról, nem találok ezzel kapcsolatban semmit, szóval lehet hogy tartályos, és én lövök bődületes öngólt, de érzetre nekem olyan, mintha nem is kicsit látott volna fát. Ami önmagában nem lenne baj, csak nekem olyan mintha valamiféle nagyon oda nem illő toastosság árnyékolná-bágyasztaná le az egészet, de legalábbis a savanya kortyot különösen rossz színben tünteti fel.  Ez ennyi pénzért, de még a töredékéért is édeskevés. Szerintem ez volt az utolsó elvileg komoly pfalzi riesling, amiért pénzt adtam.

Van Volxem Scharzhofberger Pergentsknopp GG: Weinrefugium, 38 Euro. Na, gondoltam egy abszolút tuti, bombasztikus tipp megmenteni az estét. Beleszimatolva egyszerűen nem érződik semmi. Aztán idővel felsejlik némi palás fűszeresség, az előzőeknél egy pöttyet lédusabb citrusosság mellett, de nagyon nehezen lehet ezeket kiszálazni a jóval erőteljesebb fülldtség mögül, mely másnapra nem csökken, hanem zavaróbbá válik. Szájban egyébként egész tűrhető. Semlegesebb, mint szokott lenni, de van intenzitás, közepesnél azért komolyabb szerkezet, hossz. Savban élénk, de nem zavaró. A fő baj, hogy nincs sok íze, illetve az, hogy ez máskor 8 pont szokott lenni, most pedig nagyon-nagyon nem az. 

9 komment
Címkék: riesling

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr3511750989

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

furmintfan · http://borrajongo.blog.hu/ 2016.09.29. 08:43:46

Köszi a posztot. Az első sorból csak a Bottot kóstoltam (a 14-es trióból meg csak a Losoncit), az nekem azért ennél jobban tetszett a pincénél, bár nem volt nemzetközi kontextus, de majd egyszer arra is sort kerítek remélhetőleg. :)
Azt írod, hogy a Klaus-t a pincénél vetted. A látogatásról írsz majd esetleg, vagy akkor nem kóstoltál?

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2016.09.29. 12:26:50

@furmintfan: Nálunk ezek a pincelátogatások nem úgy mennek, mint mondjuk akovéknál :) , véletlen se lehet őket szakmainak nevezni, amiről szép hosszú posztokat lehet kreálni.
Konkrétan így történt:
Egy teljesen más témájú családi kirándulást hazafele fél nap erejéig megszakítottunk Wachauban. Spitzben kerestünk egy jópofa játszóteret, mikor a gyerekek kellően belakták, lezsíroztam az aszonnyal, hogy kapok fél órát, én pedig átpucoltam az FJ Gritsch-hez, ahol van normál nyitvatartási időben történő poharaztatás. Ez idő alatt turbóban lekóstoltam a szortimentet, mindenből kaptam egy fél kortyot, amelyek tetszettek azokból vettem és iszkiri vissza a játszótérre. Ezután mentünk tovább Weissenkirchenbe, ahol elfoglaltuk szállásunkat, amely véletlen módon igen közel volt a PRager pincéhez.:) A kislány és a feleségem rögtön be is iktattak egy délutáni szunyát, én meg a gyerekkel nyomban átloholtam a PRagerhez, ahol viszont nincs rendes nyitvatartás, de persze én élelmes módon már előre leemaileztem, hogy jövök. Ilse Bodenstein fogadott, szívélyesen bekisért a kóstolóterembe és szépen elkezdte mutogatni a borokat. Szerencsére a délutáni pihenő átlagos időtartama lehetőve tett egy jó órás kóstolást, a fiam meg szerencsére értékelte annyira azt, hogy nem kell aludnia, hogy realtíve egész jól viselkedett, hagyta fatert művelődni, még ő is megszagolászta a borokat. A sort végigkóstolva azán kipakolták elém az összes üveget, hogy bátran kóstoljak vissza, amiből szeretnék, nyugodtan szolgáljam ki magam. Benyomások: kifejezetten tetszettek a 15-ös borok, nem az eddigi legmonumentálisabbak, de finomak és abszolút fogyasztásra készek. Érdekes módon nem az örökös favorit Klaus / Stockkultur szólta akkor a legnagyobbat. Rieslingből a wachstum Bodenstein egyértelműen színesebb, szikrázóbb volt, grünerben az alap Achleiten-ben most több örömet leltem, de a wachstum is nyíltabb volt most a Stockkulturnál. Érdekesség van egy új zászlóshajó grünerük, úgy hívják Zwerithaler Kammerl. A Zwerithaler dűlőben eddig is volt területük, most bérelnek egy másik parcellát a Melki Apátságtól, 100+ éves tőkék. Majdnem 2x annyiba kerül az innen származó borocska, mint bármleyik másik top borok, és mondjuk olyan 20%-al komolyabb anyag, mint az egyébként is elég sűrű stockkultur, vagy wb. Jó volt.

furmintfan · http://borrajongo.blog.hu/ 2016.09.29. 13:19:56

@drbarta: Óriási! :D Szerintem ez önálló írásként is remekül megállná a helyét, komolyan mondom, én a helyedben kihoznám. :)
Idén jártam Wachau-ban először, pincelátogatás direkt nem volt betervezve, csak étteremben/borozóban ittam ezt-azt, de az a terv, hogy 2017-ben visszatérek és akkor már 1-2 helyen kóstolni is szeretnék. Természetesen Prager az egyik jelölt. :)
FJ Gritsch nekem is új név, de ezután igyekszem majd rájuk figyelni.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2016.09.29. 15:19:43

Örülök, ha örömed lelted benne :)
Franz Josef Gritsch, Mauritiushof. Feltörekvő, fiatalabb borász. Általában vastagabb, érettebb stílusú borai vannak, úgy hogy nem szokott átesni a ló túloldalára. Többnyire nagy fahordókban érlelődnek a borok. Itt figyeltem fel rájuk először: borrajongo.blog.hu/2012/06/05/vie_vinum_2012_1_wachau
Aztán rájöttem, hogy egyik kedvenc lelőhelyemen, a Karl-KErlernél forgalmazzák a boraikat. Bár nemigen írtam róluk, de addig jártam rájuk, hogy szép lassan egyik személyes kedvencemmé lett :)

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2016.09.30. 20:15:26

@drbarta: Családdal bortúrázni bizony komoly feladat. Én hordom magammal a három gyereket mindenhova és szoktatva vannak a pincelevegőhöz meg a kóstolóhelységekhez.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2016.09.30. 22:41:37

@BZoltan: Hát ja :) Olyannyira, hogy én nem is nevezném egyik kirándulásunkat se bortúrának. Inkább csak úgy alkalmat kerítek, hogy elsunnyogjak egy picit kóstolni :)

Syntax Error · http://vino.syntaxerror.hu/ 2016.11.18. 12:46:33

@drbarta: ez ismerős :) nálunk is így megy, játszótér, elsunnyogás, minden amit írsz. Rendes kóstolás csak olyankor van nagynéha, ha a gyerekek a nagyszülőkkel töltenek pár napot, és el tudunk mászkálni valahova ketten.