A Borrajongó

Tokaji szárazak vs dél-francia fehérek, újabb felvonás

2016. március 22. 06:00 - drbarta

Nem mondom, hogy teljesen az én fejemből pattant volna ki a kóstoló gondolata. De volt egy maroknyi dél-francia fehérborom, annyi nem, hogy önálló kóstolót szervezhessek köré, nosza rakjuk hát párba tokajiakkal, ha már mások is próbálkoztak így. Úgy is hasonlítottunk már száraz tokajiakat rieslingekkel, burgundi chardonnay-val, ki tudja, nem jutunk-e így habitusban némiképp közelebb egymáshoz. Ha meg nem, akkor meg legfeljebb gyökeresen más stílusú borokat fogunk inni, egyiket a másik után, ami még lehet jó, ha a borok jók. :)

Három páros került egymás mellé. Igyekeztem, hogy ezek évjáratban, árban összevethető tételek legyenek, ha már másban nem. :)  Először egy frissebb, közepesebb árfekvésű viognier-hárs párossal kezdtünk, majd jött egy érettebb és inkább prémiumabb szegmensbe tartozó duó, nagyjából ugyanezen fajtákból. Végül pedig egy furmint-hárs házasítás egy szintén több fajtás fehér chateauneuf-fel.

Nem voltam biztos benne, hogy írni fogok a kóstolóról, nem is jegyzeteltem, nem is fotózkodtam, de néhány hét után egy ráérősebb órámon végül papírra vetettem emlékeimet. Lehet azért, mert a fent linkelt, ehhez az eseményhez némiként mintaként szolgáló kóstoló, időközben megjelent a nyílvánosság előtt, és talán érdekes lehet, hogy kisebb-másabb-megfizethetőbb merítéssel nekünk azért nem ugyanúgy alakult a végeredmény.

Íme:

Ch. de Montfaucon: Viognier 2014 : Dél-Rhone-i pincészet, Vin de Pays du Gard. Eddig igen kevés viognier-t kóstoltam, de lehet mondani, hogy eddig mindben közös volt a kissé tutti-fruttis hangulatú trópusi gyümölcsösség, ahogy itt is. Egyébiránt arányos testű, közepesen tartalmas bor felépítésében a szintén elég jellegzetesnek ható lágysággal. Pedig savat is találhatunk tisztességes mennyiségben, de valahogy mégse adnak gerincet, tartást, inkább csak az utóízbe csempésznek némi savanykásabb frissességet. Elmegy. 5-  12 Euro.

Gróf Degenfeld: Terézia Hárslevelű 2014:  Többször jártam már fenn a Terézia-kápolnánál, szép hely, így nagy örömmel láttam, hogy immár a mellette elterülő dűlőről is lehet kapni szelektált tételt. Valahogy ugye romantikusan abban bíznánk, hogy olyan bort kapunk onnan, ami némiképp megidézi a hely emlékét, ha már kivételesen azt ismertük  és szerettük korábban.  Koránál előrehaladottabb illat. Szájban semmi különös ízű, érezhető maradékcukor mellett az évjáratot meghazudtolóan lapos. Semmi jelenléte nincs ennek a bornak. 4250 Ft.

La Péira im Damaisela: Deusyls 2012: Languedoc, Terrasses du Larzac. Viognier-domináns tétel. Édeskés illat kortalan sárga gyümölcsökkel, sok mézességgel, tejszínességgel, sok, egyébként minőségi fával. Szájban is ilyen, nagyobb testű az eddigiektől, hordós-krémes, de itt azért már vannak ízek, textúra, tulajdonképpen a túlzott lágyság, a savak hiánya mellett is élvezetes. 6 pont. 26 Euro volt kedvezményesen, inkább 30 szokott lenni.

Demeter Zoltán: Szerelmi  Hárslevelű 2011:  Igazából ez egy igen jól sikerült párosítás, itt most tényleg hasonló stílusú borokat adott a viognier és a hárslevelű. Itt is vannak trópusi gyümölcsök, de az egész még színesebb, fűszeresebb anélkül, hogy a hordójegyek annyira izoláltan jelentkeznének, mint a francia riválisokban. Vaskos ízek, hasonlóképp sima-krémes konzisztencia, sűrű textúra. Savban és alkoholban is több, lendületesebb, hosszabb, ugyanakkor jobban befűt a vége. Én szeretem ezt a bort, a kilógó alkohol mellett is az egyik kedvenc Szerelmim. 6/7  Nem emlékszem pontos árra, talán 7 és 8 ezer Ft. között lehetett.

Dom. de la Janasse: Chateauneuf du Pape Blanc 2013:  Kortalan sárga gyümölcsös világa, hordós érleltsége-krémessége az előbbi francia tételt idézi, de attól kevésbé édeskés, kevésbé textúrált, savban viszont feszesebb, játékosabb. Jobb egyensúly a végeredmény, mégse élvezetesebb. Minden erénye ellenére kevésnek éreztem tartalmilag 38 Eurós árához mérten. 6

Bott pince: Exczelencziás 2013:  Eleinte zárkózott, de már akkor is komolyabb kraftot ígér az illat, mint bármelyik eddigi bor esetén. Érett körtés, fehér barackos gyümölcsösség, fehér szirmú virágok, klasszis fahasználat, diszkrét, mégis mélyről jövő gyurmás-zsírkrétás ásványos fűszeresség. Szájban telt, de abszolút arányos, izmos testű. Komoly intenzitású ízek, masszív, tömör struktúra, mégis gyümölcsorientált, jóivású, hordó alig érződik, jóféle savak tolják meg remek lendülettel. Ez simán oktatta a mezőnyt. Magabiztos 7 pont.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr888508438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

furmintfan · http://borrajongo.blog.hu/ 2016.03.22. 06:20:49

A 2014-es Teréziáról szomorúan olvasom, amit írtál, a 2013-as kifejezetten jó volt, és a 2012-es sem volt rossz. A 2014-esből is van egy palackom, ezek szerint nem kell várnom a nyitással.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2016.03.22. 19:10:40

Azokat nem kóstoltam, ez most, legalábbis ez a palack, nagyon felejthető volt.