A Borrajongó

Nagy fehérek 2011-ből

2016. január 20. 06:00 - drbarta

Az év első kóstolóján nagy volt rajtam a teher. Az évzáró kóstolónk ugyanis félelmetesen elvárás alatt teljesített, így most feltétlen valami komolyat szerettem volna az asztalra tenni. Nehogy még a végén szétszéledjen a klub "na ide se jövök többet" alapon. :)

A tematika nem bonyolult, 2011-es évjáratú nagy fehérek a készletemből. Stílus, fajta, borvidék nem számít, csak jó legyen. Hogy miért pont 2011-es? Leginkább azért, mert ebből volt a legnagyobb választék itthon. Illetve, hogy ésszerű választ is adjak magamnak, mostanában rájöttem, hogy általában nagynak szánt borok esetén az 5 év körüli borok a legkevésbé kockázatosak. Ennyi idő alatt biztosan levetik fiatalkori rakoncátlanságukat, alkotóiknak össze kell, hogy álljanak, nem lehet kifogás, hogy túl fiatal, nézzük majd meg ekkor meg akkor, ugyanakkor egy komoly borból ennyi idő alatt még nem szabd, hogy eltűnjenek a gyümölcsök és ha már meg is jelenik némi palackbuké még nem szabadna, hogy full tercier legyen az egész, ami ugye vagy jól sül el, vagy nem, és ami miatt az idősebb borok kóstolása lehet kétesélyes.

img_0587.jpg

Annak érdekében, hogy a sor biztos jó legyen zömmel olyan borokat igyekeztem válogatni, melyeket már kóstoltam, szerettem és legalább egykoron úgy gondoltam, hogy van értelme eltenni belőlük néhány évre.

Íme a kóstolónk (vakon nyomtuk): 

Guffens-Heynen: Macon-Pierreclos Le Chavigne 2011

Burgundia, Maconnais, chardonnay a körzet egyik legjobb termelőjjétől. 31 Euro, Les Passionnés du Vin. Ugyanerrről a területről már kóstoltuk egy picivel drágább válogatásukat és nagy sikere volt. Arról a kóstolóról és a pincéről több info itt.  

Kortalan, érleltebb hangulatú fehér húsú gyümölcsök, jó adag minőségi pörkölési aroma, mély tartalom ígérete. Szájban sem hazudtol meg. Testessége nem glicerinben meg alkoholban nyilvánul meg, hanem tömörségben, izmosságban. Konzisztenciája finoman krémes, ízében kellően telt és nagyvonalú, hogy csontszárazsága, lendüleletes savai ellenére se csapjon szikárságba. A korty második fele is szépen fejlődik, némi sima tapintatú cseresség is hozzáadódik miközben végig összeszedett, egyensúlyos. Remek életerő, semmiféle tercier hangulat, érződik jócskán tartalék a további évekre. Klasszis burgundi chardonnay, erős 7 ponttal indít, visszakóstoláskor viszont szerkezetet tekintve oktatott néhányat az első körben 8 pontra tett borok közül is, helye van a dobogón.

Bott: Tokaji Furmint Csontos 2011

A Bott Pince ugye nem szorul bemutatásra. A Csontos dűlő meg overall még mindig a kedvencem az egyre bővülő portfólióból. Ha jól emlékszem két és fél éve kóstoltam utoljára itt. 4500 Ft. volt anno.

Határozott palackbuké, mézesség. Érződik, hogy jó érett lehetett az alapanyag, bár gyümölcsössége már meglehetősen átalakult. Szájban telt, ízletesen fűszeres, kifejezetten krémes korty. Benne van a szépen palackérett borok finoman omlós konziszteniciája, amit én nagyon tudok kedvelni, pláne ha mellette minden részlet ilyen kifogástalanul le van kerekedve. Ízben végig kitöltött, szerkezetileg viszont az előző bor masszív tömörsége után érezhetően lazább-lágyabb közepű, ami egyébként jól összehangolható a maga érett-omlós stílusával. Összességében most ez így nagyon kellemes, de azért többet fogott rajta az idő, mint amennyit előzetesen számítottam, ha nem tudom az évjáratot, akkor némiképp idősebb borra számítottam volna. 6+

Balassa: Mézes-Mály Villő 2011

Az előbb linkelt kóstolón ő is szerepelt, nekem nem csak akkor, hanem az adott évből általában is ez volt a kedvenc magyar fehér borom. 10 ezer Ft.

Rendkívül buja illat, nagyon érett, nagyon fűszeres, mézes, egészen elbódító. Szájban is ilyen, nagy test, nagy élvezet. Egészen elképesztően mélyek, intenzívek az ízei, vastagon krémes a konzisztencia, csupa kényeztetés. Savból is jutott annyi, amennyi szépen elviszi a hátán a roppant beltartalmat, nagyon hosszú a lecsengés. Az első korty azonnal csont nélkül 8 pontért kiáltott, de a második körben, a sor többi kiemelkedő bora közé helyzve azért kiütköztek bizonyos dolgok, melyek végett lehet reálisabb lenne rá egy erős 7-es. Nem feltétlen hiányosságok, mert ebből a borból nem hiányzik semmi, inkább megállapítottuk, hogy vannak olyan borok a sorban melyek kisebb test mellett is tömörebb, izmosabb, megbonthatatlanabb szerkezetűek, fókuszáltabb, egységesebb, semmint hömpölygős kortylefolyásúak, perfektebb egyensúllyal. Ez utóbbiak miatt egy tisztességes borkritikus feltehetőleg azonnal középszerre minősítené az egész bort (pláne, ha felmerül a gyanúja, hogy némi túlérett/botritiszes szőlő is kerülhetett az alapanyagba, brrrr!! :)). Én sajnos meglehetős amatőr szemlélettel képtelen vagyok elvonatkoztatni, hogy ez a bor zsigerből lenyűgöz és szó ami szó, nem sokat fogott rajta eddig az idő, feltehetőleg még jó ideig tartani tudja a formáját. 

Konyári: Szárhegy 2011

Ajándékba kaptam és mivel nem is volt rossz anno, meg hát az évjárat is stimmelt gondoltam elfér ebben a sorban is. Furmintfan is mostanában kóstolta. 4 ezer Ft. körül lehetett. 

Kis petrolosság, de mellette még fiatalosabb a gyümölcs, fűszerek, kis mézesség. Első nekifutásra rieslingnek néztem (be). Szájban közepes testű, arányosan kitöltött, finoman krémes, mégis csontszáraz érzetű, jó savval, lendülettel, közepesnél valamivel hosszabb lecsengéssel. Mindez szépen egyben van és feltehetőleg még lesz is jó darabig. Az előző bor után érezhetően sokkal kevesebb a beltartalma, nehéz is volt azonnal pontokra fordítani ezt a deficitet (előszőr 6.5 köré gondoltam), visszakóstolásnál azonban a hasonló fajsúlyú társak mellé rakva kiderült, hogy tulajdonképpen nem csak a Balassa után visszafogottabb, de az első körben hat pontra tett borok is némiképp fölé nőnek, a hét pontosak meg nagyon. 5.5 -6

Prager: Grüner Veltliner Smaragd Stockkultur Achleiten 2011

Egyik nagy kedvenc Wachau-ból. 75 éves bakművelésű tőkék a hírhedt Achleiten tetején. Ez volt az utolsó évjárat, ami úgy istenigazából le tudott nyűgőzni, pl. legutóbb itt, az ezutániak inkább csak hozták a kötelezőt. 35 Euro volt.

Ez most megint valami brutális cucc. Csupa érett, vastag egzotikus gyümölcs, avokádó, kényeztető tejszínes krémesség, mély ásványos tartalom. Robbanás-szerű intenzitás, kis co2-s bizsergés, masszív, tömör struktúra, lüktető savak mentén kibontakozó gazdagság. Nagyon hosszú, elképesztően jó, visszakóstolásnál se maradt semmiféle kétely, belekötnivaló, nálam nyerte az estét. 8

Veyder-Malberg: Wachau Riesling Bruck 2011

Na ezt a bort még nem kóstoltam. A termelő ismert név, de nem igazán fősodor-béli, inkább különcnek számít, árképzése mindenesetre túlszárnyalja FX Pichlert. Nem használja a Vinea Wachau Federspiel/Smaragd kategóriáit, szerinte a minőség nem függ össze az analitikával. Nincs mögötte több generációnyi borász-dinasztia, viszont van kellő eltökéltség, szenvedély. Wachau nyugati szélén a legmagasabb, leghűvösebb fekvésekben vett meg régi, elhagyatott szőlőket, melyet senki nem volt már hajlandó művelni. Ezeket emberfeletti munkával hozta rendbe, újította fel a teraszokat. Wachauban szinte egyedülálló módon nem épített ki öntözési lehetőséget. Bio-dinamikus szemlélet, alacsonyabb alkoholok mellett képzeli el a legmagasabb minőséget, a botritiszt mindenképp kerüli.   35 Euro, Gute Weine Lobenberg, a szortiment közepéről válogattam.

Petrolosság, frissnek ható citrusos-barackos gyümölgyösség, kőporos ásványosság. Szájban az előző bortól könnyedebb, visszafogottabb, de azért ez is elég koncentrált darab. Letisztult világú korty, friss és eleven gyümölcsösséggel, szemrevaló tömörséggel, szerkezeti súllyal, gerinces, de kiválóan illeszkedő savval, szép hosszú lecsengéssel. 7

Gizella: Szilvölgy Hárs 2011

Egyik társunk járult hozzá a sorhoz ezzel a borral. Szoktuk szeretni, pl. itt kóstoltuk korábban.

Érett, de már kortalanná formálódott gyümölcs, palackbuké, füstösnek tűnő hordó. Szájban is elég jó anyag, közepesen tömör, jó tartású savakkal, kicsit olyan, mintha a kelleténél jobban rajta lenne a fa. Szerkezetileg abszolút intakt, szépen áll az egész, de ízben mégis inkább semlegesebb, fiatalon jellemző bája, színességge már nem igazán érhető tetten. 6-

Reinhold & Cornelia Schneider:  Rulander R Auslese 2011

Badeni kis kézműves pince, szürkebarát fajta, itt már ittuk és szerettük ezt a bort. A pincéről is bővebben ugyanott. 27.50 Euro Gute Weine Lobenberg.

Ismét egy brutál anyag ígérete. Nagyon érett, de mégis kicsattanóan élénk gyümölcs, rengeteg fűszer, sok és véletlenül se diszkrét hordó. Szájban nagy testű, valószínűtlenül intenzív ízű, tömény és véget nem érő. Érdekes, ahogy az egymással általában nem társuló jegyek találkoznak. Aszaltas gyümölcsök, mézesség, érezhetően komoly fahatás krémességgel, rengeteg hordófűszerrel, ellenben  a bor arculátához képest meglepően sok, kifejezetten citrusos-lime-os savak, állaguk is olyan harsogó, mintha friss tartályos riesling lenne, amire még rájátszik egy adag co2-s sercegés is. Az első korty mindenestre letaglózó élmény, az ember csak hümmög, hogy ez már megint nyolc pont b+ , aztán a visszakóstolásnál a már említett ellentétes pólusok nem feltétlen kiegészítik egymást, inkább már némi disszonancia érzetet keltenek, így nálam végül lecsúszott az első körben még kiérdemelt dobogóról. Attól persze még vitathatatlan karakter. 7

Heymann-Löwenstein: Riesling Uhlen Roth-Lay 2011

Sokszor emlegetett egyik kedvenc moseli pincém csúcsrieslingje. Érdekes módon nemrég nyílt itthon a 2013-as és nem hagyott különösebben mély nyomot, ellenben a 2007-es nyolc pontot kapott itt négy évesen, a 2009-es pedig szintén nyócat öt évesen itt. Ezek szerint a 2011-essel nem is tehettem volna jobbat, minthogy épp most nyissam fel.

Gyönyörő szép illat, érett, friss nagyon színes gyümölcsösség, nagyon-nagyon diszkrét mézes-vajkaramellés érettség, illetve átjárja az egészet a mosel rieslingek tipikus ásványos fűszeressége. Szájban közepes testű, sziporkázóan íntenzív, erre a maradékcukor is rájátszik. Szerkezete kifejezetten tömör, de mégis benne van a moseliek légiessége is. Vibráló savai kifogástalanul besimulnak az összképbe. Nagyon szép bor ez. Nincs benne dráma, nem szakítja le az állunkat, mint több más nagyágyú a sorban, de lezser eleganciájával, kétségtelen bájával, meg egyáltalán hibátlanságával nálam végül feljött a második helyre. 7.5 -8

Jó volt. :)

 

 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr278280284

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

furmintfan · http://borrajongo.blog.hu/ 2016.01.21. 09:55:18

Jó kis sor, szép lassan én is rányitok a 2011-es tokaji szárazakra.