A Borrajongó

Tegnap ittam - Weninger Frettner 2009

2015. december 07. 06:00 - furmintfan

Na jó, volt annak bő egy hónapja is, de úgy gondoltam, hogy ez a bor megérdemel egy posztot a mostanában kissé elhanyagolt "Tegnap ittam" szekcióban. Már csak azért is, mert korábban többen is nagyon szerettük a blog szerzői közül, olyannyira, hogy ungert és én a 2013-as magyar toplistánkra is felvettük. Ahogy visszaolvastam a korábbi jegyzeteket, magam is meglepődtem, hogy cirka egy év alatt mennyi írás született róla, akár nálunk, akár máshol (1., 2., 3., 4.).
Ami a Weninger borokat illeti úgy általánosságban, azt hiszem nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a 2000-es évek során komoly rajongótáborra, de legalábbis elismerésre tettek szert jó egyensúlyú, remekül érlelhető tételeik, majd mióta a birtok átállt a biodinamikus gazdálkodásra, a borok arca is megváltozott valamelyest, ezzel már jobban megosztva a borkedvelőket. Egyesek továbbra is lelkes Weninger-fanatikusok maradtak, míg mások nehezen tudják értelmezni az újabb évjáratokból kikerülő borokat (ahogy az itt a poszt egyik bekezdése és a kommentek összevetésével is nyilvánvaló).
Magamat valahova középre sorolnám: ittam a frissebb évjáratokból is remek borokat, de akadt néhány tétel, amelyekért a borász munkásságának maximális tisztelete mellett sem tudtam őszintén rajongani, és az is előfordult, hogy egy fiatalon általam nagyon kedvelt bor az idő múlásával lezajlott változások miatt esett ki a pikszisből, és itt nem elöregedésről van szó. A szóban forgó 2009-es Frettner viszont egyértelműen azok közé tartozik, amelyeket kezdettől fogva nagyon szerettem. Olyannyira, hogy egyben szerintem az egyik legszebb cabernet franc, amit életemben kóstoltam, még ha nem is állítanám, hogy így képzelem el a cabernet franc archetípusát.
Mivel az utolsó palackom nyakát tekertem ki október vége felé, könnyen lehet, hogy utoljára volt szerencsém megkóstolni. Ezzel a bejegyzéssel búcsúzom az egyik nagy kedvenctől.

weningerfrettner2009.jpg

A termőhely és a borkészítés ismertetése erejéig "átadom a szót" ifj. Franz Weningernek, pontosabban kölcsönveszem a borászat honlapján található ismertetőt.
"A 8 hektáros Frettner dűlő egy tölgyes szomszédságában található, és kiváló löszös talajjal rendelkezik. Itt, az Alpokalja és a Fertő-tó között az ősi kőzetrétegekből erősen mállott, vastag, humuszban és mészkőben gazdag barna talajok alakultak ki. A közeli erdő jóvoltából állandóan szellő jár a dűlőben, a legnagyobb forróságban is hűvösen tartva a szőlőt.
Tíz éve termesztjük, és tapasztalataink szerint megállapíthatjuk, e fajta jól érzi magát ezen a talajon.
Kézi szüretelésű, a feldolgozás gravitációs eljárással történt, természetes erjedés fa tartályban ment végbe. Három hét elteltével a bor hordóba került (nem pumpáltuk). A malolaktikus fermentáció a természetes klímájú pincében zajlott le. A kén-használat mindig Franz R. Weninger személyes döntésén nyugszik, szerinte mindegyik bor maga tudja, mennyi kénre van szüksége. Szűretlen és derítetlen bor."

Ennyit a háttérről, nézzük, mit mutatott a bor most, 6 éves korában.

weningerfrettner2009x.jpg

A színe semmit sem változott: elképesztően sötét, szinte átláthatatlanul éjfekete maggal. Talán hülyén hangzik, de valahogy ez a "feketeség" belengi az egész bor hangulatát a megjelenéstől a lecsengés végéig. A mély illatból először fekete föld és grafit illata tűnik ki, majd porrá aszalt gyümölcsös, szilvás, meggyes jegyek következnek. Idővel egy kis füstösség is megjelenik, a halványan megjelenő gyümölcsök pedig átadják a helyüket egyfajta érdekes füstölős, szantálos, egyedi fűszerességnek és egy pici kávélikőrnek. Szájban nagyon egyben van, eléggé (de nem különösebben) tömör, mégsem túl szikár, van szélessége, de nem terül szét. A selymes textúrájú, dinamikus savak a kortyba simulva teszik a dolgukat, éppen a megfelelő tartást és lendületet biztosítva. A bársonyos, nagyon finom szemcséjű, szépen integrált tannin is remekül beilleszkedik a bor szövetébe. Feketeribizli, szeder, grafit, föld és feketebors tűnnek fel először szájban, majd kávélikőrös, étcsokis, szilvás, leheletnyit vasas aromák érkeznek és végül enyhén füstös, földes jegyekkel, némi érett erdei gyümölcsös színezettel, hosszan búcsúzik a korty.
Most sem okozott csalódást, még mindig remek bor. 7p

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr58137656

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zoli 2015.12.07. 09:25:51

"A kén-használat mindig Franz R. Weninger személyes döntésén nyugszik, szerinte mindegyik bor maga tudja, mennyi kénre van szüksége. Szűretlen és derítetlen bor."
Most akkor ki tudja? A Franzi vagy a bor?

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2015.12.07. 11:07:20

@zoli: Ez egy szófordulat. Azt jelenti, hogy nem egy recept szerint kénez, hanem esetenként az adott bor profiljához illeszti a kénezést. Ahogy egyébként teszi ezt minden éppeszű borász.