A Borrajongó

Dél-Afrika megmérettetik I.- A vörösek

2015. november 11. 06:00 - drbarta

Octopus kolléga addig és addig írogatja a posztjait dél-afrikai borokról, hogy előbb-utóbb megcsinálja a kedvet hozzájuk. Azért nem 100%-ig fehér folt a terület, hiszen a szegedi borfesztiválon már többször is elvitte a show-t a hazai működtetésű "Dél-Afrika borai" kereskedés szortimentje. Szóval már volt sejtésem arról, hogy vannak ott nagyon is komoly borok, de a blogger kolléga kedvenc beszerzési forrása a Wein-Deko egészen új távlatokat nyit széles kínálatával a téma iránt érdeklődőknek.

elgin.jpgA képen Dél-Afrika egyik leghűvösebb termőhelye Elgin látható. Forrás: www.southafrica.net

Egyszercsak rászántam magam és én is rendeltem az említett kereskedésből egy szép adag bort, már csak komponálni kellett nekik valamiféle témát. Én ugye mindig is szerettem hasonlítgatni, és ugye, ha épp felfedezünk valami újat, akkor legjobb megnézni, hogy mit tud az adott stílus legklassszikusabbjaival párban? Szóval, veszünk négy dél-afrikai vöröset, különböző fajtákat, stílusokat és borvidékeket képviselve és mindegyik mellé rakunk megfelelő, tipikus óvilági kontextust. És mi lehetne klasszikusabb párosítás egy syrah-grenache-mourvédre cuvée-nek, mint mondjuk egy jó dél-rhone-i GSM-cuvée, egy grániton-palán termett syrah-nak egy árban (és geológiailag is) megfelelő észak-rhone-i versenyző, pl. egy st. joseph? Vagy épp egy hűvösebb klímás pinot noirnak egy azonos súlycsoport-béli vörös burgundi, illetve egy komolyabb barrique cabernet sauvignonnak pedigrés borvidékről és termelőtől egy jellegzetes bal parti cru classé bordói? Igyekeztem, hogy korban se legyenek nagy különbségek, max. 1 év ide vagy oda.

Még annyit a technikai lebonyolításról, hogy mivel voltak olyan borok a sorban, melyek korábbi találkozások során meghálálták a szellőztetést, a kóstoló tervezett napján (csütörtökön) délben kidugóztam a borokat és kaptak egy dupla dekantálást, azaz kancsóba kitölteni, majd vissza őket az üvegbe és így várták az estét. Délután viszont a kislányom lebetegedett, így utolsó pillanatban elmaradt az esti szeánsz. Másnapra rendeződtünk nagyvonalakban családilag, viszont a társaságot csak hétfőre sikerült ismét összecsődíteni, tehát ötödik napja nyitott palackokkal tarthattam meg a kóstolót. Én persze nem tudtam meg nem is akartam addig várni, így a második napja nyitott palackokból végigkóstoltam egyszer a sort, aztán két napra rá, vasárnap is csentem belőlük ismét néhány cent erejéig. A kóstolójegyzetek zömét az első kóstolás alkalmával kreáltam, de mindenütt jelezni fogom, hogy miként változtak a borok a napok során, illetve ha nem is feltétlen változtak, de támadtak újabb gondolataim velük kapcsán, akkor azokat is megosztom.

Íme a sor, fogadjátok szeretettel:

1. páros : Grenache-syrah-mourvédre (GSM)

img_0388.jpg 

Fable Mountain: Night Sky 2012

Coastal region, Tulbagh, Swartland közvetlen határánál. Nem kifejezetten a minőségi bortermelésről híres vidék, de szép lassan kezd felzárkózni ismertebb, innovatívabb szomszédjhoz. A Fable Mountain birtokot (korábbi nebén Tulbagh Mountain Vineyards)  2000-ben alapították, majd egy jó évtized alatt igen ismert név lett. A borászat beindítása, első sikereinek szakmai háttere, organikus és biodinamikus szemléletének megalapozása a mai kóstolón szintén szereplő Chris Mullineux nevéhez fűződik. A borászat szakmai irányítása azóta már a harmadik éráját éli, jelenleg egy házaspár Paul Nicholls és Rebecca Tanner kezében van. Paul dél-afrikai származású, Stellenboschban végzett szőlész-borász. Gyakorlatát szerte a világban szerezte, Ausztrália, Franciaország, Barolo (épp a blogon is többször emlegetett Vajráéknál). Rebecca ausztrál származású, ott is végzett. Flying winemaker volt Olaszországban, Franciaországban, Chilében és Cypruson. Ausztráliába visszatérve elismert guruktól tanulta a bio-dinamikát, majd immár Stellenboschban ugyancsak bio-dinamikából Master of Philosophy fokozatot szerez. 2010-ben a birtok tulajdonost is cserélt, Charles Banks, a borok világában ismert üzletember vette meg. 32 hektár terület, kifejezetten rhone-fajtákkal foglalkoznak. 4-500 m tengerszint feletti magasság, meredek hegyoldalak, őskövületes-palás talaj. Jelen borunk 60% syrah, 25% grenache, 15% mourvedre. A grenache egy része vásárolt alapanyag Swartland-ból. Két éves érlelés 500l-es fahordókban melyek 20%-a új. 24 Euro

Kifejezetten kedves illat szuperérett szilva, szeder, a rendkívül diszkrét hordó beleolvad a finom fűszerezettségbe. Elég nagy test, telt ízek, érett, harapható gyümölcsösség, mely talán minimálisan lekváros irányba mozdult, de tiszta és abszolút nincs híján frissességnek sem. Közepesnél nagyobb struktúra, érett, puha tanninok, meggyőző hosszúság, egész picit melegítő alkohol. Nagyon jó kezdés, örömbor a javából. Abszolút tetten érhető volt benne a rhone-fajták jellegzetssége, tulajdonképpen simán beleolvadna egy Dél-Rhone kóstolóba. A három alkalom alatt nem mutatott semmilyen szórást, stabilan hozta mindig a formáját.  6.5 - 7

 

Ch. de St. Cosme: Gigondas 2013

Erről birtokról már sokszor írtunk, legrészletesebben akov itt. Dióhéjban, a konkrét helyszínen már a rómaiak korában is szőlőtermesztés folyt, a jelenleg is tulajdonos család több, mint 400 éve birtokolja a területet. Az elképesztően impozánsnak ható történelem ellenére a jelenleg irányító Louis Barroul érája alatt lett igazán világhírű az addig inkább folyóborokat előállító pincészet. 15 hektár, 60 év fölött az átlagos kora a tőkéknek. Bio-dinamikus szemlélet, Demeter és Ecocert tanúsítványok, bár egyik se szerepel a palackon, nekik nem reklám a természetesség, hanem magától értetődő, hogy méreg soha nem érte szőleiket. Ez a bor ugye az alap Gigondas, 25 különböző parcella termése együtt feldolgozva. Lehetett volna évjáratazonos Gigondas-t is választanom ehhez a párosításhoz, de azért döntöttem emellett, merthogy a 2013 grenache szempontból gyengébb, atipikusabb év volt, így ennek a cuvée-nek az összetevőinek aránya, vinifikációja is közelebb van a dél-afrikai riváliséhoz. Konkrétan:50% grenache, 15% syrah, 30% mourvedre, 5% cinsault, érlelést tekintve pedig kivételesen újhordót is látott 15% erejéig. Finewines.hu

Hát ez meg még rádob egy lapáttal. Nem intenzívebb, de mégis megkapóbb mind a gyümölcsök natúrabb-frissebb málnás-szedres jellege, mind a a nagyon jellegzetes mediterrán zöldfűszerek sokasága (az ún. garrigue). Szájban is egy picit meggyőzőbb, az illat igéretéhez híven több benne a frissesség. Anélkül, hogy nagyobb lenne a kabátja szilárdabb, strukturáltabb, fókuszáltabb, mégis kifejezetten sima, az alkohol is kifogástalanul besimul. Minden szinten fölé nő egy nüansszal a tényleg remek előző bornak. Erős 7 pont.

Az első kóstolás után két nappal jelentősen zárkózottabb és keményebb lett, így további egy nap elteltével kissé vegyes érzelmekkel teli várakozással töltöttem ki a társaságnak a kóstoló napján. Fölösleges volt az ijedtség, remek formát mutatott, de nem úgy, mint az első nap. A gyümölcs kicsit hátrébb vonult, de nem veszített szépségéből, a "garrigue" viszont még inkább kibomlott. A dél-afrikai riválishoz képest kevésbé hedonistának, de továbbra is részletekben gazdagabbnak bizonyult az illat. Szájban az első naphoz képest keményebb volt, jó kis masszív tanninokkal, továbbra is feszes savérzettel. Ekkor nem jutott volna eszembe leírni az első napi "kifejezetten sima" jelzőt, inkább amúgy kellemesen, férfiasan maszírozta belülről szájat, ami nekem még bőven belefért,  a társaságot viszont megosztotta, egyesek zavaróan adsztringensnek találták. A 7 pont mehet továbbra is, de nem mindenki értett egyet vele.

 

2.párosítás (Syrah-k)

img_0389.jpg

Mullineux Syrah 2013

Chris Mullineux Stellenboschban először könyvelést tanult, majd beleszeretve a borok világába a második végzettsége már borász lett. Rögtön meg is kapta mélyvíznek az előbb említett borászat szakmai irányítását. 5 élménydús év után váltott, megfordult egyéb ismert dél-afrikai borászatoknál is, majd Franciaországban gyűjtött tapasztalatokat Cote-Rotie, Languedoc, Bandolban található top borászatoknál. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével. Andrea San Franciscoban nőtt fel borkedvelő családban, majd lett szakképzett szőlész-borász. Jónéhány szüreten részt vett a Napa völgyében, Stellenboschban, illetve Chateauneuf du Pape-ban is. Ez utóbbi utazás során ismerte meg leendő férjét.Végül a szívük Dél-Afrikába húzta vissza őket, 2007-ben üzlettársaikkal együtt megalapították saját pincészetüket. Számukra nem volt kérdés, hogy a legtöbb felfedezéssel kecsegtető, mintegy forradalmát élő Swartland-ot fogják választani. Riebeek-Kasteel-ban van a központjuk, de nem ragadtak le egyetlen terroirnál, hanem másutt is bérelnek területeket, összesen 7 hektáron 21 parcellát. Természetességre törekvés, minimalista beavatkozás, egy kevés kénen kívül semmit nem adnak, vagy vesznek el a borból. A jelen syrah gránitos és palás terroirokról származik. Az alapanyag felát egészfürtösen dolgozták fel. 11 hónapig érlelődött francia tölgyfahordókban melyek 15%-a új. Derítés, szűrés nélkül palackozták. 28 Euro.

Jaj, ez is milyen kedves illatú. Nagyon érett sötét bogyós gyümölcsök, egészen pici lekvárosság, megkapó fűszeresség, melynek stílusa inkább emlékeztetett burgundira, vagy dél-rhone-ira, mint észak-rhone-ira (sáfrány, édesgyökér, garrigue, mintsem feketebors, bacon, tinta, ibolya), de kétségtelenül nagyon jól áll neki. Szájban közepesnél picit nagyobb a test, telt, intenzív, tiszta ízek. Komoly szerkezet, szilárd tanninok, sűrű, ásványos mag, érzékeinket szépen megragadóan fejlődő korty, miközben bármiféle erőlködés-szag nélkül itatja magát. Ez is egy magabiztos 7 pont, fel kell kötnie a gatyát az Ogier St. Joseph-nek. 

A további napokon nem veszített semmit értékeiből, sőt, a kóstoló napján mutatta a legszebb formáját. Valami egészen varázslatosan szeduktív volt az illat akkora fűszerkészlettel, amelyből egyszerrre építkezhetne egy dél-rhone-i, észak-rhone-i és egy burgundi klasszis vörös, ezúttal lekvárosságot sem éreztem, a gyümölcs friss volt, a legtökéletesebb érettségben.  Kifogástalanul elegáns bor, tele x-faktorral. Ekkor már kevés volt neki a 7, legyen 7/8

 

Dom. Ogier: St. Joseph 2012

A borász relatíve új arc Cote Rotie sztárjai között. Az alapító édesapa, Michel egészen 1987-ig nem készített saját bort, hanem eladta a termést a körzet top termelőjének, Guigalnak. Fia Stephane, Beaune-ban végzett borász, dél-afrikai gyakorlat után 2000-ben vette át a családi birtokot. Az ő nevéhez fűződik a pince modernizálása, így a borok stílusának mai arcára való finomítása. Általában nem hiperkoncentrált, hanem csiszoltabb, kiműveltebb, selymesebb eleganciával felvértezett borokkal forrott össze a nevük. St. Joseph ugye nem számít egy kifejezetten menő syrah körzetnek, de nekem már több alkalommal is annyira jó tapasztalatom volt innen származó borokkal, ráadásul annyira megfizethető áron, hogy már előre felcsillan a szemem, ha egy palackon ezt a nevet látom. 2 hektáron gazdálkodnak itt Ogier-ék, 30 éves tőkék szintén gránitos talajon. 40 hl hozam. Spontán erjed a bogyózott alapanyag tartályban, majd 18 hónapig érik kishordókban melyek 10%-a új. Finewines.hu

Egy picit visszafogottabb az illat, de van benne elegancia. Érett, nem hivalkodó gyümölcsösség, nem is annyira sötét, mint legtöbbször a syrahk, inkább szilvás-meggyes vonalon mozog, az előzőtől picit kifejezettebb, de abszolút finoman használt hordó támogatja. Szájban közepes test, bármiféle túlzás nélkül kitöltve ízekkel. Nem annyira mély és tömör bor, bár ezen a fronton is tisztességes, inkább az fog meg, hogy mennyire élmentesen van eldolgozva, mennyire természetes, gördülékeny az egész. Ennek ellenére azért most az előző simán viszi a pálmát. Erős 6 pont. Nem volt változás a további napokon.

 

3. párosítás (pinot noir-ok)

img_0386.jpg

Radford Dale: Freedom Pinot Noir Elgin 2012

Alex Dale, a birtok alapítója brit származású, de gyakorlatilag Burgundiában nőtt fel. 1994-ben költözött Dél-Afrikába, miután megunta a kiismerhetetlen EU-s bürokráciát, túlszabályozást (mit ültethet, hova, egyáltalán szabad-e telepíteni, hogyan művelje, milyen hozamokkal, mennyi maradékcukor, sav, alkohol lehet majd a borban, milyen formájú üvegbe töltheti stb….) A Freedom a címkén arra az alkotói szabadságra utal, amiben végre Dél-Afrikában része lehetett.  A borászat egyébként rendelkezik valamennyi saját területtel, de jellemzően több borvidékről is termel borokat együttműködve ottani szőlőtermesztőkkel. Elmondásuk szerint egyrészt ez azért fontos, mert a saját területük nem alkalmas akármilyen fajtával dolgozni, így például ha csúcs pinot noirt akarnak, mint épp a fenti bor, akkor többre mennek, ha teszem azt Elginből származik az alapanyag, mely az egyik leghűvösebb fekvés egész Dél-Afrikában, mintha saját területre telepítenének. Másrészt saját sikereiken kívül nagyon fontosnak tartják környezetük felemelését is, így például ismeretlen, maguk erejéből kevésbé boldoguló szőlőtermesztőknek is jobban megadatik az együttműködés révén a fejlődés lehetősége. Ez utóbbi gondolathoz, a honlapjuk tanulsága szerint a borászat a  bevételének egy jelentős százalékát arra fordítja, hogy elsősorban hátrányosabb helyzetű alkalmazottaik és gyerekeik képzését/iskolázását segítse elő. Vissza a pinot-hoz, szüret után még a nap felkelése előtt elszállítják a szőlőt a fél órányira található székhelyükhöz Stellenboschba. A cefre 600 literes nyitott francia hordókban kezd spontán erjedni, napi egyszeri kézi csömöszölés mellett. Semmiképp nem szeretnének túlextrahálni, még az erjedés befejezte előtt a színlevet gravitáció által leeresztik 1-4 éves burgundi kishordókba, a préslevet külön kezelik. 11 hónap seprőn érlelés után szűrés, derítés nélkül palackoznak. 30 euro.

Kis fülledtég, termálvizesség az illatban, kétségtelenül friss gyümölcsök, sok pörkölési aroma. Nem mondanám, hogy a kedvencem az illat, de szájban viszont fantasztikusan szép. Közepes test mellett, nagyon remekül intenzív ízek, piros bogyósok, földesség, toastosság. Kiváló lendületű vibráló savak, nem sok, de jó tartású tannin. Csupa élet és nagyvonalúság, halál-lazán, bármiféle túlzás nélkül. 7 pont.

A napok előrehaladtával az illat sokat tisztult, de az erős pörkölési jegyek megmaradtak. Még a kóstoló napján is láttam, hogy mindenki meghökkent az első szagláskor, de utólag, kóstolás után már annyira a hatása alá kerültünk, hogy valahogy az illat is szép lett. Ez a bor egyszerűen életérzést ad. Annyira sziporkázóan intenzív, miközben annyire nagyon könnyed és lezser. Kár szálazni, kár pontozni (azért egy 7/8-at bekarcolok:) , egyszerűen freedom. 

Dom. Joblot: Givry 1er cru Celliers aux Moines 2012

A Cote Chalonnaise vidéken járunk. A Givry körzetéből származó borokról úgy tartják, hogy IV. Henrik kedvencei voltak, tehát történelem van bőven, de természetesen, mint a Cote Chalonnaise egésze, mindig is a Cote d’Or árnyékába kényszerült, ma kevés kivételtől eltekintve inkább könnyebb, vékonyabb, korai fogyasztásra szánt vörösek termőhelye. A Joblot testvérek pincészete a körzet legkiválóbb borászata. Olvasataim szerint közismert titkos fegyver a név, ha valaki töredék áron szeretne olyan szintű borokat venni, amelyek még egy Cote d’Or 1er crunek is becsületére válnának. A számomra igencsak mérvadó, szerintem elég szigorú Burghound mindenesetre sűrűn megszórja őket 90-93 közötti pontokkal, mely kategória általában a minimum háromszor ennyibe kerüli burgundiak kiváltsága szokott lenni. 25 Euro  

Sötétebb gyümölcsök, több ruszticitás, több komplexitás. Cigánymeggy, áfonya, tinta, bőrösség, kömény, keleties fűszerek. Szájban nagy testű, sűrű, vérbő. Intenzív ízek, rengeteg mélység, szerkezeti tartalom, masszív tanninok, komoly hosszúság. Nem annyira “easy-going”  módon értelmezi a nagyságot, hanem tekintéllyel. Ugyanakkor mndig rácsodálkozok, hogy létezik ilyen beltartalmú pinot, ilyen áron Burgundiából.  Ittam már olyan grand cru-t a Cote d’Or-ról amelyik nem volt itt erőben, beltartalomban. 7/8  Változás nem igazán volt a napok során. Brutál, masszív anyag, a sor legnagyobb bora. Lehet, hogy csak azért nem adtam meg a 8-at, mert nem létezik, hogy ennyi pénzért, pláne Burgundiából, az lehetséges . :)  De van még egy hatalmas erénye, amit most tudtam megfogalmazni. Ez a bor óta TUDOM, hogy az életbe nem kell többet horribilis pénzeket ölni méregdrága burgundikra. Nincs rá szükség. Ez a szint nekem elég.

 

4. párosítás (Cabernet sauvignon, ill. Cabernet Sauvignon- domináns BDX blend)

img_0385.jpg

Kanonkop Cabernet Sauvignon 2010

Stellenbosch, Simonsberg. Világszerte talán ez a legismertebb, legjelentősebb borvidéke Dél-Afrikának. A Kanonkop birtokot JW Sauer parlamenti képviselő vásárolta, majd azóta apáról fiúra száll immár negyedik generáció óta. Jelenlegi tulajdonosai Paul és Johann Krige. A neve egyébként arra a hegyre utal, ahonnan a 17. században mindig elsütöttek egy ágyút, ha hajót láttak közeledni a térségbe. 100 hektárnyi szőlőtermő terület, 54 alkalmazott, akik zömmel ott is élnek a birtokon. A borász a saját borai révén is elismert Abrie Beeslaar. Csak vörös fajtákkal dolgoznak, főleg pinotage és cabernet sauvignon. Jelen borunk huszonéves tőkékről származik magas agyagtartalmú szétmállott gránitos talajról. 45 mázsa/ha hozam. Két éves kishordós érlelés, fele új, fele másodtöltésű francia barrique-ban. 38 euro.

Intenzív illat, jól ismert cabernet karakter csak szinte valószínűtlenül felhangosított kivitelben.Tiszta, szuperérett feketeribizli, zöldpaprika, cédrus, feketeolíva, minőségi barrique-fűszerek. Nagy testű korty, lehengerően intenzív ízek, sok tannin, mely az érettség mellett is kissé tapadós, fiatalosan adsztringens. A hedonista indítás után a korty második fele is mutat elég struktúrát és hosszt. Újvilági nagyágyú. 7 pontA további napokon is őrízte remek formáját, az értékelés is marad. A kóstolón alapvetően mindenkinek tetszett, de volt aki kifejezetten rajongott érte, és olyanok is voltak, akik szerint elismerésre méltó, ízig-vérig profi, mindene minőségi és komoly, de "varázslat" azért nincs benne. Én is talán ez utóbbi gondolattal tudok azonosulni.

 

Ch. Haut-Bages Libéral: GCC Pauillac 2009

A birtok nevében az Haut-Bages az elhelyezkedésre, a Libéral meg a 17.századi alapító család nevére utal. Az 1855-ös klasszifikáción 5éme cru besorolást kapott. Egyébként ha megnézzük a térképet egészen jópofa fekvés lehet, ha olyan közvetlen szomszédokkal bír, mint a Ch. Latour, és Ch. Pichon Longueville Baron. 1960-ban a Cruse dinasztia vette meg, akik akkortájt a Pontet-Canet-t is birtokolták, sokáig ott is készítették ezen birtok borait is. Ők végeztek a birtokon kiterjedt újratelepítéseket. Ezután 1983-ban jött a Villars-család, ismert dinasztia, jónáhány egyéb chateau is hozzájuk tartozik, jelenleg Claire Villars-Lurton igazgatja. Az ő nevéhez fűződik a pince teljes modernizálása, illetve a szőlészet környezetbarátabb irányba elmozdítása, ma a területeik közel 50%-án a bio-dinamika elvei alapján dolgoznak. 30 hektárnyi terület, átlagosan 35 éves tőkék, 10000-es tőkesűrűség, 1-1.2 kg/ tőke terhelés. 70% Cabernet sauvignon, 30% merlot. Acél és betontartályban történő erjesztés, átlagosan másfél éves kishordós érlelés, melyek 40%-a új. 40 Euro, Karl-Kerler.

Nem annyira intenzív az illat, de mégis kifinomultabb, sokszínűbb. Érett, tiszta gyümölcs, de nem akar kirobbanni, ott ül a helyén. Paprika helyett finom mentásság, itt is van némi feketeolíva, a hordó pedig külön történet, annyira diszkréten simul be a többi alkotó közé, úgy ad komplexitást a fűszerességnek, hogy fogalmunk nincs mely jegyekért lehet felelős, nem is jutna eszünkbe felsorolni a klasszikus hordófűszereket. Szájban közepesnél alig nagyobb a test, ízben picit visszafogottabb. Ugyankkor fantasztikus az egységessége, a tannin tökéletes struktúrát ad, gerinces, nem tapad,  de minden egyéb alkotó is kifogástalanul illeszkedik. El tudom képzelni, hogy sokan jobban szeretnék az előző hedonistább stílusát, de szerkezetileg ez sokkal inkább remekmű. 7

Érdekes, hogy elsősorban ettől a bortól vártam, hogy legjobban fogja bírni a több napos darabban tartást, sőt reméltem, hogy talán az előbbi tapasztalatokhoz képest még fejlődni is fog. Meglepő volt így a tény, hogy ez volt az egyetlen palack az összes közül, amelyik durván visszaesett. A gyümölcs visszavonult, a hordó lebutult, egyszerűbb toastos-kávés karaktert öltött, a sokszínűség, a kifinomultság a múlté lett, de a legzavaróbb, hogy az egészre ráült egy állott, megfáradt hangulat, némi negrós oxidációval. Szájban jól őrízte a struktúrális egységességet, de senkit nem tudott érdekelni, mert egyszerűen nem volt jó. Nem is értékeltem. Csalódás, de utólag külön örülök, hogy csapoltam le belőle még idejében.

Nagyon jó kóstoló volt. A dél-afrikaiak még jobban szerepeltek, mint előzetesen számítottam. Külön öröm, hogy több olyan borral is találkoztam, amelyek nem arról szóltak, hogy kifogástalanul leutánozzák a stílusukat inspiráló klasszikusokat, hanem ténylegesen mutattak újszerűséget, belülről fakadó szépséget, valamiféle varázslatot.  Nem voltam biztos benne előzetesen, hogy találkozni fogok ilyennel. Így viszont nincs mese, folytatni kell a kínálat kivesézését.:)

 

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr168046726

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2015.11.11. 17:00:46

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2015.11.11. 08:11:02

Kanonkopot nagyon kedvelem, a borai zöme kóstolható a Mondovinon Bécsben. Ráadásul a pince (borásza?) egyik képviselője Magyarországon doktorált, talán Kecskeméten volt a kutatóban. :D

emoss 2015.11.11. 08:44:45

Nagyon reszletes jegyzet, szuper borok belathato kozelsegben, elvezet volt olvasni, hatarozottan tetszett!

Octopus 2015.11.11. 10:42:34

Mit is mondhatnék... :) Mégsem volt hasztalan írni azokról a borokról.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2015.11.11. 13:41:21

@akov: Tényleg, utólag visszakeresve látom, hogy írtál már róluk.
@emoss: Örülök, köszi.
@Octopus: Pl. azt, hogy köszönöm a fantasztikus posztot :) Viccet félretéve, igen, nem volt hasztalan, ha azok nincsenek, akkor ez az emlékezetes kóstoló se jött volna létre.

silvousplait 2015.11.12. 18:34:46

@drbarta: Hat ha meg Juliette Joblot-t is mellekeltek volna a burgundi palackhoz, biztosan megadtad volna ra a magasabb pontszamot ! ;)

www.pinard-de-picard.de/katalog/wein/erzeuger/215-Domaine_Joblot_Givry.html

P.S.: A velhetoleg folytataskent kovetkezo "feherek" korre nem lenne kedved megprobalni egy del-afrikai harslevelut ? (A tudomany mai allasa szerint 75 hektar terem arrafele belole.)

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2015.11.12. 21:32:33

@silvousplait: Igen, valóban szimpatikus a hölgy :)
Sajnos a fehér körre is már megvannak a versenyzők, és hárslevelű nincs köztük, de valóban érdekes lett volna.

Octopus 2015.11.14. 21:00:17

@drbarta: felcsigáztál, várom!