A Borrajongó

Muzeális Borok Éjszakája a Drop Shopban

2015. június 29. 06:00 - akov

Miközben az öreg borokról értekeztem, a Drop Shop már a Muzeális Borok Éjszakáját hirdette. Az egyre népszerűbb Múzeumok Éjszakájának ötletéből táplálkozó kóstolón tízévesnél idősebb csúcsborokat mustrálhattunk. A koruknál fogva ritka és nehezen hozzáférhető palackok szétpoharazása egyrészt példaértékű a borbáros szintéren, másrészt pedig fene mód élvezetes a hozzám hasonlónak. Szóval, aki ott volt, feledhetetlen élvezetekben lehetett része, annál is inkább, mert a borok többnyire teljes hangerővel énekeltek és az ilyenkor sanszos gyökérnap messze elkerült bennünket.

ds_muzealis.jpg

Demeter Zoltán Lapis Furmint 2008

Az első bor máris kivétel, hiszen nem túl muzeális, de még csak nem is öreg. Ennek ellenére sem ok nélkül került a ma esti borlapra. Pár héttel ezelőtt ugyanis maga Demeter Zoltán tudósított egy örömteli eredményről. Olasz csúcssommelier-ek egy csoportja 15 komoly fehérbort kóstolt vakon és mindannyian ezt a Lapist gondolták nyertesnek. Ahogy Luca Lini (Association of Italian Sommeliers, AIS) írta Zoltánnak: „… képzelheted, mekkora volt a meglepetés, amikor meglátták, hogy a Te palackod volt az”. Az alkalomra a DS az utolsók közül kuncsorgott ki egy példányt a pincétől.

Az illatot nagyon erős redukció uralja. Elgyújtott gyufa és gumi jön elsősorban, mellettük a valószínűsíthetően szintén redukcióból vagy túlérésből származó kukoricás jegy mocorog. Alig marad hely egy kevés virágnak és a buja trópusi gyümölcsöknek. Kóstolva testes, olajos, aromatikája a birs és a méz vonalán mozog, frissesség már nincs sok benne. A sav emelkedett, a borban lévő kis cserességgel egy rusztikus élt adnak. Némi hordót is érezni, de ez a rész abszolút rendben van, a lecsengés tartalmas, de a magas alkoholt nem tudja elrejteni. Ez a bor fiatalon szerintem jobb volt ennél, inkább öregedett, mint érett. Persze más palackok viselkedhetnek éppen ellenkezőleg is. Ez most ilyen volt. 14,5%. 6p

Château Smith Haut Lafitte Blanc Pessac-Léognan 2003

Európa szerte meleg és száraz év volt, látatlanban sem adtam volna sokat neki. Ugyanakkor a 2007-est kóstoltam, az nagyon-nagyon hordós volt, de vitathatatlanul komoly. Illata erősen öregboros, a palackbuké dominálja. Kis méz, kandírozott narancshéj, narancslekvár, hordós rum, valamint a fás érlelés egzotikus fűszerességbe forduló vonzó aromáit érzem. Testes, olajos folyású, szinte lágy és üres a korty eleje-közepe. Az anno kiadós fahatás beépült, igazából szép aromákat ad, de a bor már távozott mögüle. Az utóízre még picit visszatér, nyomokban érezni, hogy hosszú évekkel ezelőtt ez még egy szép bor lehetett. 4p

Umathum Ried Hallebühl 1999

Nagyon szeretem és tisztelem ezt az osztrák csúcspincét. A tavalyi Drop Shop Austrián tartott Ried Hallebühl mesterkurzuson 1992-ig visszamenőleg lehetett kóstolni ezt a dűlőszelektált zweigeltet. Meghökkentő módon a legöregebb borok is rendben voltak, így nem ért meglepetésként, hogy ez a 99-es is csodaként jött ki a palackból. A 85% zweigeltet ebben az évjáratban egy kevés cabernet sauvignon és kékfrankos erősítette.

Szép, érett illat, vonzó rózsával, még frissességet is mutató fekete bogyós gyümölcsökkel és aszalványaikkal, remekül beépített hordós hatással. A test alig nagyobb a közepesnél, az áfonyás-szedres-meggyes gyümölcsösséget élénk savak hangsúlyozzák, a fahatás kiemelkedő fűszerességgel támogatja az egészet. Az aromák elegáns harmóniában vannak a savval és tanninnal. A korty hosszú, a végében meggyes kesernye és vonzó fűszeresség. Kiváló élmény, most kell inni a bort, abszolút optimális állapotában kaptuk el. 7p

Weninger Spern Steiner Kékfrankos 2004 (magnum)

Alig, hogy tíz éves, de az idő vasfoga még bele sem kezdett, a magnumnak köszönhetően szinte érintetlen. Nem túl komplex vagy karakteres illat, meggyes hatású, benne egy – Weningertől nem szokatlan – vadhúsosság, egy kis szárított sonkás érzettel. Kóstolva szintén hozza a kékfrankosok lédúsra kalibrált meggyességét, még friss állagú gyümölcsökkel, kellemes hordóhatással és benzaldehides kesernyével (meggymag). Érett tannin, kellemesen élénk savasság, hosszú lecsengés, remek egyensúly. Még van hova. 7p

Château Corbin Michotte Saint-Émilion Grand Cru Classé 2005

Az 1996-os besorolás szerint Saint-Émilion Grand Cru Classé birtok. Külön érdekesség, hogy a támadások miatt hatályát vesztett 2006-os klasszifikáció után a 2012-es besorolásból kipottyantak. A GCC státuszt – eljárásbeli hiányosságokra hivatkozva – a bíróságon próbálták meg néhány „sértettel” együtt visszaszerezni, de végül nem jártak sikerrel. Az évszázad évjáratában, 2005-ben azonban még az elit tagja.

Vonzó, meleg hatású illat, rózsával, pot-pourrival, mély fekete bogyós gyümölcsökkel, áfonyával, kiváló fás hatással. Testes, de nem túlzóan, szép gyümölcsösségén a kornak abszolút nyoma sincsen. A tannin sok, de puha és bársonyos, szinte beleolvad a borba. A hordó nem meghökkentő módon kiváló, enyhén kávés aromákkal festi alá a gyümölcsösséget. Az egész mellé várná az ember a kiváló bordeaux-i savakat, de valahogy nem jönnek, szépen felöltöztetették őkelmét, de tartása kevés az elegáns szmokinghoz és az alkohol is picit be-befűt torokban. 7p-

Feudi di San Gregorio Serpico Irpinia IGT 2000

Híres birtok Campaniában, a náluk tett látogatásról itt írtam hosszan. Jelen borunk egy öregtőkés csúcs-aglianico válogatás, amely azért Irpinia IGT, mert kívül esik a Taurasi DOCG zónán. Az 1999-es nálam egy nyolcast dobott.

Zseniális illat, ánizzsal, eukaliptusszal, finom rózsával, gyógynövényekkel, mély fekete bogyósokkal és aszalványaikkal, kellemes dohányos felhangokkal. Egészen zseniális és komplex, bele lehet szédülni. Ahogy a fajtától várjuk masszívan testes, óriási beltartalommal, magas savval és irtó sok, nagyon masszív tanninnal, amelyet az idő bársonyosra-darabosra gereblyézett. Aszalt gyümölcsök, gyógynövények, fekete bogyósok és keleti fűszerek lehengerlő kavalkádja. A korty közepén a tannin egy komoly keserűséggel jelentkezik, de a bor intenzitása hamar elsöpri és átadja a helyét a borzalmasan hosszú lecsengésnek. Kiemelkedő és nagyon szép állapotban van. 7/8p

Marchese Antinori Chianti Classico Riserva 2001

90% sangiovese és 10% cabernet. Finom érettséggel kecsegtető illat, ánizzsal, mentollal, egy kevés vadhús aromájával. Testes, még szinte friss, édesre érett fekete bogyósok definiálják, érettségét egy kezdődő dohányos füstösség villantja csak fel. A jó savnak köszönhetően kiemelkedően feszes, a remekül érett és puha tannintartalom szép harmóniában van a gyümölcsök és a fás fűszerek intenzitásával. Nagyon hosszú lecsengés. 7/8p

Paul Jaboulet Aîné Crozes-Hermitage Domaine de Thalabert 1990

A 45 hektáros, folyami üledékes, kavicsos Domaine de Thalabert 1834 óta van a birtok tulajdonában, ahonnan a „futottak még” Rhône-appellációnak tartott Crozes-Hermitage-t erősen meghazudtoló borok készülnek. Papíron nehéz elhinni, hogy egy Crozes 10-15 évnél többet kibírhat, de ez itt, amint poharunkba kerül, mindent felülír!

Vonzóan tipikus illat, füstölt sonkával, virágokkal, nagyon kellemes fűszerekkel, még életteli fekete bogyós gyümölcsök ígéretével. Semmi zavaró aroma, semmi érettség-deficit, ami dominálná a bort. A közepesnél valamivel testesebb, syrah-san füstös és sonkás, aszalt és porrá aszalt gyümölcsökkel, és egészen hihetetlen módon bőven van még frissesség is benne. Fekete föld, kellemes virágosság és fűszeresség fokozza a komplexitást. A sav emelkedett, narancsos érzetű, a tannin pont annyi és olyan, amennyinek és amilyennek lennie kell. Semmilyen irányba nem borul a mérleg, mind az intenzitás, mind a szerkezeti elemek kiváló harmóniában vannak. Ez a bor kérem nem hagyta magát! 8p

Tenuta San Guido Sassicaia Vino da Tavola 1991

Még asztali bor minősítésű szupersztár Bolgheriből. Vonzó és tiszta illat, amelyben öregségnek nyoma sincsen. Meleg hatású fekete bogyós gyümölcsök, szépen beépített fa. A közepesnél testesebb, nem hömpölyög. Fekete bogyósok, lekvárok, kiemelkedő minőségű és szépen bedolgozott fa, kellemes gyógynövényes aromák. Kiváló egyensúly, szép savak, érett és finoman textúrált tannin. Csak a hosszú lecsengés legvégén érezni, hogy benne van már a korban, de egy tízest akár le is tagadhatna. Nem extravagáns, nem érett túl egyedire és végtelenül komplexre, csupán egy baromi jó bor és kész. 7/8p

Château Palmer Margaux 2002

Közepes évjárat, gyenge merlot, erősebb bal part. Meleg fekete bogyós gyümölcsösség jellemzi, kifejezett fahatás érezhető, amely kakaós-fűszeres keretet ad az elég vastag és szaftos gyümölcsösségnek. A borban nincsen szinte semmi él, csak egy kerek, puha és a populárisság határán – egyébként elég ügyesen – egyensúlyozó bordeaux-i ez. Hosszú és profi meg szép is, de a borvidéket nem érzem benne. 7p

Château Léoville Las Cases St. Julien 2004

Szintén egy nehéz évjárat, vegyes képpel. Ugyanakkor ezt a bort nem érheti a középszer vádja. Szinte fiatalos még, intenzív, mély fekete bogyósokkal, fekete ribizlivel, zseniális virágossággal és egy kis kakaóval. Kiváló egyensúly, sok, de érett tannin, szépen beépített fahatás, élénk sav, zseniális elegancia és bődületes lecsengés. A napot már így sem kellett megmenteni, csak a koronát feltenni, ez pedig most Bordeaux-nak sikerült. 8p

Köszönet a kiemelkedő és rendhagyó muzeális kóstolóért, igazán feledhetetlen volt. Még ilyet, sokat.

(A kóstolón átlagos vendégként vettem részt. A borokért természetesen magam fizettem.)

A Drop Shop honlapja: http://www.dropshop.hu/

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr547578038

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ringsider · http://fussatokbolondok.blog.hu 2015.06.29. 09:13:27

az árakról nagy vonalakban tudsz írni?

akov · http://borrajongo.blog.hu 2015.06.29. 09:49:42

@ringsider: deci árakat tudnék mondani hasból, szerintem 3000-14000Ft között mozogtak, talán a Palmer, a Las Cases és a Sassicaia volt a legdrágább.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2015.06.30. 08:22:12

@akov: Szép sor, köszi az írást. Csak megjegyzésként nem tudom hol van a határ a megfelelően palackérett és a muzeális bor kifejezés között, de a fentieket én még nem nevezném muzeálisnak. A legtöbbje tizenéves, néhány már túllépi a húszat, de a kvalitásukat tekintve drinking window-n belül nyitottátok őket, tehát abban az intervallumban, amikor a szakértők javasolják a fogyasztásukat. Talán a Crozes Hermitage volt ezen kicsivel túl.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2015.06.30. 08:41:45

@drbarta: Elismerem, hogy én is a terminológiába zavarodtam bele a minap. Számomra is furcsán hangzik, hogy 5-15 éves borokat múzeálisnak tartunk.

Az egész szóról, hogy "múzeális" nekem az jön le, hogy kivilágított vitrinben tárolt, amolyan történelmi mementóként csodált tárgy a múzeális bor, aminek a legfontosabb tulajdonsága a kora.

Én ezt úgy 30-50 éves korú borok esetébem érzem reálisnak. Egy 8-10 éves száraz prémium fehérbor pont palackérett kell, hogy legyen, ahogy egy prémium száraz vörös pedig 10-15 évesen is fogyasztási termék.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2015.06.30. 09:07:51

@BZoltan: A kóstoló nevét nem én adtam. Reklamációkat a Drop Shopban vesznek fel. :D

Amúgy azért egy 25 éves bor már nem ma csirke, muzeális vagy sem, lehengerlő, hogy magas élvezeti értékű, de simán.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2015.06.30. 09:17:34

@akov: A Múzeimok Éjszakájára való utalás miatt ez inkább jó poén :) volt a részükről.

Na és persze nyilván nem fogunk vitatkozni azon, hogy magyar viszonylatban tapsikolnánk mint a lányaim amikor meghallják a "letitgó"-t ha 25 éves 7-8 pontos magyar borokat innánk.