A Borrajongó

Brunello-párbaj - Antinori vs. Banfi

2015. május 21. 07:00 - furmintfan

Feltehetően sokan jártak már úgy, hogy régóta fenték a fogukat arra, hogy egy féltve őrzött palack bort méltó körülmények között, a megfelelő kontextusban, a megfelelő társaságban kinyissanak, a palack pedig csak várt és várt elkerülhetetlen sorsára. Tapasztalatból mondom, hogy számos esetben az ilyen "tökéletes" alkalmak nehezen jönnek el. Ellenben időnként az is előfordul, hogy két telefon és minimális utánajárás is elég, és másnap már ott várja a bor a dekantálóban, hogy a csendes elmúlás helyett életpályájának csúcsa közelében érjen útjának dicső végére. Ez a poszt most egy ilyen ritka alkalomnak köszönhető, amikor tényleg a bor varázsolta ünneppé az átlagos hétköznap (na jó, péntek) estét.

brunelloduo2.jpg

Előrebocsátom, hogy Brunello-fronton nem vagyok egy rutinos versenyző. Persze kóstoltam néhányat az utóbbi évek során, de ezek nagy részébe csak valamilyen rendezvényen botlottam bele. Olyan alkalom tehát, hogy nyugodtabb körülmények között csavarodjak rá egy Brunelloval teli pohárra, nem sokszor adatott meg, és várhatóan ezek nem is fognak elszaporodni. A Műv.Alkeszen ellenben alföldi merlot több remek írást szentelt a témának, érdemes szétnézni.

Török Csaba (2HA) világított rá egy beszélgetésünk alkalmával, hogy a legjobb Brunello di Montalcinok jó része többnyire el sem jut Magyarországra, holott a borvilágban ismert "mainstream" nevek mellett számtalan kistermelő készít kiváló borokat. A jelen írás két főszereplője is előbbi halmazba tartozik, azaz ismert, nagy borászatok produktuma, akik ráadásul annak idején alaposan kivették a részüket a Brunellopoli néven elhíresült botrányból. (Röviden: néhány évvel ezelőtt több termelőt azzal gyanúsítottak, hogy az eredetvédett Brunelloba a sangiovese mellé más fajták borát is házasították. Végül többek között az itt szereplő két borászatot is elmeszelte a bíróság, amelynek eredményeképpen rengeteg Brunello di Montalcinot, Rosso di Montalcinot és Chianti Classicot visszaminősítettek IGT Toscana Rossová. A birtokok tehát megjárták a maguk kálváriáját, de azóta elvileg minden rendben, és a Brunellok és Rossok csak sangiovese-t tartalmaznak.) Lehet tehát ezeket a nagybirtokokat kevésbé szeretni, de ez a két palack élvezeti értékén nem rontott, két remek bor került a poharunkba.

montalcino-panorama.jpgMontalcino (a kép forrása: visititaly.com)

Ami a 2009-es évjáratot illeti, a legtöbb forrás nagyon jónak, bár nem kiemelkedőnek ítéli meg. Az év első hónapjaiban lehullott esőnek köszönhetően a talajban megfelelő mennyiségű nedvesség maradt, amelynek köszönhetően tavasszal végig egyenletes volt a növekedés és a fejlődés. A nyári forróság és szárazság hatását szintén a talajban megmaradt nedvesség ellensúlyozta többé-kevésbé, végül a szőlő tökéletesen beérett. A forró nyárnak köszönhetően viszont a borok egy része az átlagnál gyorsan fejlődik, ezek hamarabb fogyaszthatóak, könnyebben megközelíthetőek.

brunelloduo1.jpg

Castello Banfi Brunello di Montalcino 2009
A Montalcinotól délre elterülő dombos vidékeken fekvő 170 hektáros ültetvényről származik az alapanyag. A gondos kézi szüretet és fürtválogatást követően a must ellenőrzött hőmérsékleten acél-tölgyfa hibrid tartályokban megy végbe 10-12 nap alatt. Ezt követően a bor 2 évig érlelődik 350 literes francia, valamint 60 és 120 hl-es szlavón tölgyfa hordókban, majd további 8-12 hónapot a palackban, forgalomba hozatal előtt. (James Suckling 91/100 , Wine Enthusiast 88/100, Jancis Robinson 15/20)
Mély és tiszta illat fogad, amely sokat változik a pohárban: meggy, erdei gyümölcsök, kis rózsás virágosság, rétegzett fűszer, leheletnyi dohány, föld, bőr, majd tejszín, cseresznye és szamóca követi egymás. Jó savak, és közepesnél több, kicsit poros állagú tannin adják a vázat a test közepes. Elég tömör és koncentrált, mégis elegáns tud maradni. A másik borhoz képest könnyedebb, karcsúbb, és talán fejlődésben is előrébb jár. A korty gördülékeny, sima és zamatos, meggyel, cseresznyével, piros bogyós gyümölcsökkel, fűszerekkel, pici bőrrel, érintésnyi vaníliával. Kortyról kortyra tárulnak fel rétegei, az egyre több fűszer és gyümölcs. Érdekes, hogy bár jobban megközelíthető, mint a másik bor, vannak tartalékai: az elsőre is lehengerlő, míg emez lassabban, de biztosan hódít. Nem vagyok benne biztos, hogy lesz már ennél sokkal szebb, de ezt a formát feltehetően még évekig képes lesz megőrizni. Erős 7p (91) (kb. 35 EUR)

Marchesi Antinori Pian delle Vigne Brunello di Montalcino 2009
A Pian delle Vigne birtok Montalcino városától 6 kilométerre délre található 184 hektáros terület, amelyből 165 hektár van szőlővel beültetve. Az ültetvények délkeleti kitettségűek, 130-200 méter magasan terülnek el, talajuk meszes-agyagos, kavicsokban gazdag. Júliusban és a szüret előtt is volt fürtválogatás, csak a legszebbeket hagyták meg. A bogyózást, zúzást követően 15 napig rozsdamentes acéltartályban megy végbe az eredés, 27 Celsius fokos maximális hőmérsékleten. A bor teljes almasavbomláson megy keresztül, és két évig 3-8 hl-es tölgyfahordókban érlelődik. A palackozást több, mint egy éves palackos érlelés követi. (James Suckling 94/100, Wine Enthusiast 92/100, Jancis Robinson 16/20)
Nyitáskor erősen animális volt, de a másfél órás dekantálás sokat szelídített rajta. Elsőre azért még így is az animalitás csapja meg az ember orrát, a bőr után viszont sok fűszer is érkezik, mellette cseresznye, szárított virág, maraschino, gyömbér, vanília, kortalan piros bogyós és erdei gyümölcsök. Élénk, kiváló intenzitású savai stabil gerincet adnak a kortynak, szinte vibrál, szépen fejlődik és nagyon hosszan tart. A tannin közepesnél több, kissé még fiatalos, de selymes textúrájú, és a korty lendülete is elviszi magával, nem a - egyébként minőségi - hordó dominál. Kikezdhetetlen szerkezet, izmos test, remek intenzitás, koncentráció és hossz jellemzi. Nagyon gazdag, rétegzett, kortalan piros bogyósok, azaz a gyümölcsösség teljes spektruma, a frisstől az aszaltig. Cseresznye, szamóca, málna, szeder, erdei gyümölcsök, sok fűszer, kakaó, füst, dohány és bőr. Már most remek bor, de érzésem szerint még messze nincs a csúcson. 8p (93) (13300 Ft - Bortársaság, a legtöbb boltban már a 2010-es évjárat kapható)

(Belövő borként egy már néhány napja nyitva álló elismert villányi termelő középre pozicionált bora szolgált. Kedveltük is, de hogy mekkora visszalépés volt az Antinori után kíváncsiságból visszakóstolni, azt kóstolótársam találóan úgy fogalmazta meg, hogy "a Pian delle Vigne után a villányi legfeljebb egy gyümölcsszörp komplexitásával dicsekedhet".)

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr857468530

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2015.05.21. 08:47:00

Ezek még fiatalok, gondolom nem rájuk értetted a "csúcs közelében"-t?

furmintfan · http://borrajongo.blog.hu/ 2015.05.21. 09:02:10

@akov: Azt inkább csak úgy általánosságban írtam, nem kifejezetten ezekre a borokra vonatkoztatva. Itt most egyszerűen győzött a kíváncsiság aziránt, hogy mit tudnak ezek jelen állapotukban. :)
Kétlem ugyan, hogy lesz alkalmam meggyőződni róla, de érzésem szerint a Banfi ennél már csak picivel lesz jobb. Lehet, hogy ez éppen az évjárat említett sajátosságai miatt gyorsabban fejlődő borok közé tartozik.

borbirosag.wordpress.com · http://borbirosag.wordpress.com 2015.05.21. 21:02:04

Kedves furmintfan!
Nagyon tetszett a bejegyzés, onnantól kezdve, hogy tényleg sokan keresik az adott pátyolgatott, félretett és sok reménnyel felruházott palack minden szempontból ideális pillanatát!:) Ami a cikkben megfogott, bár már a korábbi bejegyzésekben is részben említésre került, hogy a nemzetközi borpiac, most vegyük épp a brunello-kat, komplexitásban (technológiai tisztaságban) még mindig utólérhetetlen, és ezt értem főleg a vörösekre. Fehérben szerencsére már mintha valami derengene és nem csak Tokajban. A kostóltársad megfogalmazását egyébként el tudom hinni a bor kóstolása nélkül is, hogy helytálló, de tényleg szomorú az itthoni helyzetre tekintve...
Ami hozzászólásra indított, hogy Ti, mint a borrajongó szerkesztői baráti köre, láttok e a közeljövőben megoldást erre a kérdésre, miben tudna fejlődni a vörösbor-termelők többsége? Mostanában ez a kérdés szerintem nem csak engem foglalkoztat!
Üdvözlettel
borbirosag.wordpress.com

Szegediszomelijé 2015.05.21. 21:30:22

@borbirosag.wordpress.com: Bár nem én vagyok megszólítva, de a borász barátokkal értekezve: igen, van megoldás: a különbség 2-300 év. Sok családi pince, akiktől kóstolunk, ilyen múltra tekint vissza, sokszor 60-80 100+ éves tőkékkel... Azaz, a megoldás több évtized tapasztalás, közeljövőben megoldás nincs. És, ha belegondolsz, mondjuk 1990-ez képest, 25 év alatt űrugrás történt Magyarországon, ami elég volt arra, hogy ennyire megközelítsük a dolgok tetejét (mert ennél sokkal-sokkal több volt közte). Ez a különbség reális, majdnem minden téren. És pár kóstolón azért helyt álltak a magyar borok, örömünkre.
Van még egy kategória: sajnos itt mindenki a szárazban gondolkodik. Egy Anett bora, Szepsy Szamorodni, Szepsy Aszu 2006, Lapis 2002, Botond küvé tényleg ott van az elitben. Ez az erőssége Magyarországnak, de ezt a kategóriát feladtuk.

borbirosag.wordpress.com · http://borbirosag.wordpress.com 2015.05.21. 23:26:35

Kedves Szegediszomelijé!
Amit leírtál ahhoz csak helyeselni tudok. Egy kóstolón Bukolyi Marcell szinte ugyanezt a választ adta (sajnos-nem sajnos). Valóban közel az elit vörösben is, talán fehérben még közelebb és tényleg szép hasonlat ha Űrugrásról beszélünk. A probléma viszont mégiscsak az, hogy amikor megközelítjük a top szintet az az esetek többségében a prémium- közel prémium kategória. Hiába nem eurozona kishazánk, a középkategóriás, 10 és 20 euro közötti borok vörösben abszolút nem vehetik fel a versenyt a hasonló árú nemzetközi példákkal - és itt még újvilágról szó sincs, mert ott már megszégyenítő az árkülönbség szerintem, hogy ugyanazt a minőséget mennyiért lehet leemelni akár a hazai polcról is.

Tokaj édesben viszont szerintem nem elfeledett kategória, a felsorolt borok zseniálisak még én is őrizgetek némelyikből. A tokaji problémát én nagyon szerényen válaszolnám meg, mert csak fogyasztója és nem termelője vagyok - ezzel nem ismerve a másik oldal pontos nehézségeit). Tokaj elindult a 2000-es Úrágya fellövésével a száraz dűlősök fele ami most már köztudott. Az, hogy Tokaj édesben klasszis - Sauternes előtt vagy után - ez relatív. Kétség kívül dobogós a világon. A tokaji édesnek az egyetlen esélye, ahogy azt már előttem is megfogalmazták a paletta egyszerűsítése és prémium márkává tétele. (Hegyekben állnak az édes borok Tokajban eladhatatlanul - ahogy Sauternesben is.) A mennyiség ellenben lehetőség is - pl.:XO kategória forgalmazására(lásd portóik) - ezzel is presztízst adva az aszúnak, amely bírja a hosszabb érlelést. Viszont most pont egy könnyedebb aszúkép van megfogalmazva ideálisnak - amit én pont a bortípus kifacsarásának érzek, az évszázadok alatt kialakulthoz. (gondolok itt a fukier borokra)
Ezzel együtt az egységes száraz furmintkép felé történő törekvések szerintem izgalmasak és támogatandóak, de ez még gyerekcipőben jár és talán lassabban is halad, mint azt sokan remélték. Személy szerint a hárslevelűt túlontúl félretéve érzem ebből a körből, annak ellenére, hogy ugyanolyan autochton és egyedi fajta mint a furmint. Nem-e a kulcs a kettő együtt, a nemzetközi szereplésre? (Gizella szil-völgy)
A korábbi hárslevelű-s poszt ezen a blogon pont emiatt is szintén megnyerő volt.

furmintfan · http://borrajongo.blog.hu/ 2015.05.22. 00:44:09

@borbirosag.wordpress.com:
Tegyük hozzá, hogy a Brunello és a szándékosan nem nevesített villányi nem egy árkategória volt - ahogy írtam is -, de persze érdekes lenne hasonló árú borokat is egymás mellé tenni, de drbarta néhány másik posztban pont leírta, hogy miért is érezné ezt rossz döntésnek, és nem tudnék vele vitatkozni.
Megpróbálom röviden, amennyire az én tényleg szerény tapasztalatom alapján látom a magyar vörösborokat:
-Villány: sokan a régi sikerek bűvkörében élnek, de van sok reményteli új név, a villányi franc-ban lehet fantázia, de a VinCE-n kóstolt sor alapján itt azért kell még dolgozni bőven
-Szekszárd: lásd fent, mínusz villányi franc, de ígéretes a sok egységes fellépés, technológiailag tiszta borok (egy sorra lejjebb kiderül, miért kell ezt kiemelni), és talán kezdenek egy egységes stílus felé menni a borvidék jegyzett borászai 1-1 kategórián belül, de nekem hiányzik az egységes áttörés
-Sopron: vannak itt is ígéretes dolgok, de egyelőre 3-4 igazán elismert borászat és sok bizonytalanság van, lásd biodinamikus, organikus borok megítélése
-Eger: sajnos általánosságban véve egyre inkább csalódást okoznak a borok (vannak persze jók), nagyon sok helyen gond lehet a hordók és a pince tisztaságával (bár inkább az alsó kategóriákban jellemző ez, ha tényleg a pincékkel van a baj, akkor ez nem lesz egyedülálló)
-Mátra: számomra úgy en bloc laza fehértől akár komolyabb vörösig óriási ígéret, meglátjuk mennyit vált be belőle
-Balaton: úgy az egész Balaton környékét eléggé elítélhető módon egy kalap alá véve nekem itt mindig vannak stabil versenyzők, akik mindig tudnak szép vörösborokat készíteni: 2HA, Légli Géza, Konyári
-Pannonhalma: a P.A.P-nál a pinot noir egyes évjáratokban remekel, a Bordeaux-i fajták borai eddig ritkán győztek meg
-Etyek: pinot noir-téren valami elkezdődhet
-Somló: Kreinbacher Syrah: egyedi karakter, és engem meggyőzött
(a többi borvidékről vagy nincs megfelelő tapasztalatom, vagy nem éreztem őket relevánsnak, bár a Szentesi vörösökről többen zengtek már ódákat, úgyhogy ott azért érdemes lehet körülnézni, persze aligha világpiaci mennyiségben).
Ami a tokaji száraz bort illeti, nem ítélem én sem el a furmint-kísérleteket, de ahogy említetted is, én a furmint-hárs házasításban látok fantáziát, érdekes, hogy 2013-ból Szilágyi Laci és Bott Juditék is egy házasításban vélték megtalálni az ideális kombinációt.
Abban minimum szkeptikus vagyok, hogy az eladatlan édes készletek eladásán, meg úgy egyáltalán az eladáson hirtelen mennyit segít a premium márkává tevés (=áremelés).

Szten00 2015.05.22. 13:22:10

@borbirosag.wordpress.com: Én a magam itteniekhez mérten nem világrengető tapasztalatával, maximálisan úgy érzem, hogy a furmint-hárslevelű házasításból fantasztikusan eltalált, gyönyörű borok születhetnek, és ezen felbuzdulva nekem is voltak ilyen gondolataim, hogy ez az út vezethetne esetleg valamerre.

(Konkrét borokról beszélve, a Gizella-szil völgy is valóban remek, de ha ajánlhatok valamit, a Bott pince 2013-as Excellenciása is meghatározó élmény volt a számomra. Egy írás róla:
winevirtuosity.com/2013-exczellenczias-dry-tokaj-from-bott-pince/ )

borbirosag.wordpress.com · http://borbirosag.wordpress.com 2015.05.22. 13:41:52

@furmintfan: A vörösökkel kapcsolatban majdnem mindenhol egyetértek. Nekem a Konyári borokkal több találkozás során is voltak fenntartásaim, de az alapborok és középkategóriás réteg valahogy szerethetőbb és egységesebb képet mutat nála.
Mátrát ahogy kiemelted valóban nagy kísérleti terület, de N.A.G.-ral az élen (A gyöngyöstarjáni syrahból még lesz valami!) és pár fiatal és tehetséges kézműves borásszal (gondolok itt: Benedek-re) tényleg egy felfedezésre váró terület.
A tokaji édes kérdésével kapcsolatban egy párpeszédre hívnálak. Egy felvetés, amit nem vitatkozásnak szánok leírni, hanem csak egy eszmefutattásnak. Kiváncsi lennék, látod-e lényegi hibáját az elméletemnek?

Az alapgondolatom az, hogy miért ne lehetne az aszú a mi "zöldveltelinink"? A Zöldveltelinit ahogy az osztrákok sikertörténetté tették 20 év alatt, egy (senkit nem megbántva) viszonylag közepes erősségű fajtát, bizony a hazai borászatokra is ráférne egy komoly marketing és arculatépítés. Akármennyire is vagyok a történelmi magyar bor pártján, a bor is termék, amit el (kell) szeretnénk adni. Ha ezen a problémán csak túllendülünk, hogy nem vezetjük be a nemzetközi piacra, akkor ott fogunk tartani ahol vagyunk most is. Hegyeshalomtól Csengersimáig a világ legjobb édes bora a Tokaji! - jah, csak erről a világ nem tud... Bármilyen vakkóstolón nyerhet Magyarország, de amíg a TBA, Sauternes és Elzász ismert az édesekről, úgy Tokaj jóval kevésbé.
Sokszor a nemzetközi áttörés hamarabb jön el, mint a hazai, szóval ettől nem félnék. Attól sem, hogy jaj, akkor, hogyan fogunk aszút inni ha kétszer ennyi lesz? Majd elmegyünk Tokajba, veszünk kistermelőktől, de ami már piaci teret nyer, az kerülhet annyiba amennyit megérdemel. Az áremelés természetesen egy helyesen és évek alatt felépített megjelenések és marketingfogások eredményeként alakulhatna ki. A raktározott mennyiség továbbra is ebbe illeszkedően egy lehetőség a korábbi évjáratok bemutatására és forgalmazására (20-30 éves aszúkra gondolok). Ahogy Champagne szlogenje magyarra fordítva így szól: "Nincs Champagne máshonnan, csak Champagne-ból", úgy Tokaji sincs! - Teljesen egyedi és különleges a királyok borának termőhelye és a bor amit iszunk - ezt nem kell ecsetelni. Jelenleg a kései szüret népszerűsítéséve halad előre, még Tokajban is ezt hangoztatják a termelők - miközben réges rég csak szamorodnira és egy aszúra lenne szükség minden pincészettől véleményem szerint, az édes palettán. (lásd: Szepsy 2008 óta)
Újra különleges kell legyen az ami különleges és sajnos ahogy azt mindig is, meg kellett fizetni. Champagne-t sem iszunk a mindennapokban. A magyar családok most már pedig Karácsonykor sem isznak aszút. Csökkent a kereslet iránta. Ha most elkezdjük leértékelni, és olcsóbban vagy csak a jelenlegi rosszul megválasztott áron forgalmazni, az amúgy viszonyítottan órási élőmunka igényű aszút, akkor az ezer éves múltját is elássuk vele 1-2 évtizeden belül. A kincset meg kellene őrizni és nem félretenni, elaprózni, újrafogalmazni. Ami jó, az egyszerűen az. És nem félnék az öregedő aszúktól, mert régebben szóba sem jött ilyen fiatalon aszút fogyasztani mint amilyen formában mostanában értékeljük.

Mégegyszer leszögezem, ez az én elméletem. Amit leírtam ahhoz tőke és szaktudás kell. Nem vagyok a tűz körül, nem tudom lesz-e (valóban) állami támogatás Tokajnak és ha lesz, azt szakemberek segítségével költik-e el, vagy csak színes füst lesz belőle...

Szten00 2015.05.22. 14:33:57

@borbirosag.wordpress.com:
"miért ne lehetne az aszú a mi "zöldveltelinink"?"
Amennyire én látom, alapvetően azért, mert az édes borokra igen alacsony a kereset, világszerte.

borbirosag.wordpress.com · http://borbirosag.wordpress.com 2015.05.22. 14:46:01

Ez így egy elég kiragadott mondat lett:) A zöldveltelinivel a gondolatmenetet szerettem volna elindítani, egyúttal az eszközökre és sikertörténetre próbáltam utalni. A keresletről én is írtam, hasonlóan hozzád, a hozzászolásomban, lehet nem mértem pontosan össze az éves eladásokat, de nem is ez volt a célom.

furmintfan · http://borrajongo.blog.hu/ 2015.05.26. 22:48:55

@borbirosag.wordpress.com:
Bocsánat, kicsit megkésve reagálok. Tokajban egyelőre én nem látok olyan egységes borvidéki fellépést, valamint az állam és a termelők közötti konszenzust, ami szerintem szükséges lenne egy osztrák zöldveltelini-féle sikersztorihoz. Ahogy én látom, sok dologban nincs megegyezés, mindenki a saját elképzelései szerint dolgozik és építgeti a saját kis birodalmát, nimbuszát. Települési és egyesületi szinten létezik legfeljebb valamiféle egyeztetés, egy irányba mozdulás, de borvidéki szinten ez hiányzik.
A Kerház megújulásának elméletileg mindenki örül, de szerintem megmaradt egy kis szkepszis is velük szemben. Senki nem vár arra, hogy akár a Kerház, akár más megpróbáljon valamiféle egységes borvidéki marketinget kialakítani, inkább mindenki járja a saját útját. Ugyanígy örül mindenki, hogy az állam önti a pénzt a borvidékbe, de még nem látják, hogy pontosan kik és mire költhetik el.
Hogy az aszút, mint márkát jól fel kell építeni, az egyértelmű, de amíg halomban állnak az eladatlan készletek, addig felmerül a kérdés, hogy ez mennyire sikerült eddig. A szamorodni rétegműfaj, megvan a hagyományos piaca, de a világ legtöbb országában sosem hallottak róla, nem tudnak vele mit kezdeni. A késői szüret ezzel szemben könnyen kommunikálható, mindenki egyből érti, hogy miről van szó. Egyébként mindettől függetlenül is azt hiszem, hogy mindkettőnek megvan a külön helye a termékpalettán, de ahogy például a tavalyi Tokaji Ősz előtt/során kiderült, még ebben sincs teljes egyetértés a borvidék vezetői borászegyéniségei között.

borbirosag.wordpress.com · http://borbirosag.wordpress.com 2015.05.27. 09:21:57

@furmintfan: A kulcs, én is úgy hiszem az első gondolatodban rejlik, az állam és termelők közti konszenzusról. De innen elindulva szerintem továbbra sem ördögtől való a gondolat, hogy sikersztori lehessen az aszú, és Hegyalja maga világszinten.
A kései szüretet megértem, hogy könnyebben kommunikálható - de VT és Spatlese borból már van elég. Szerintem az egyedit kell továbbra is keresni kell(illetve újra felfedezni, mert itt van a szemünk előtt), hiszen ez az ami megkülönböztet minket a világ többi borvidékétől.
Az összefogás hiánya, még ha dől is a pénz Tokajba, egy olyan hungaricum, amit sosem fogunk kinőni a történelmünk során attól tartok.

Köszönöm a válaszod!
Üdv