A Borrajongó

Drop Shop Austria: Velich Tiglat vertikális

2015. május 13. 06:00 - akov

Kíméletlenül felrázó vertikális kóstolóban volt részem a Drop Shop Austria jóvoltából, amely idén egy mesterkurzusnyi fordulóra Heinz Velich-et, a világszerte nagyra tartott Weingut Velich tulajdonosát és borászát, a 2012-es év Bortermelőjét (Falstaff) hozta Budapestre. A Fertő-tó keleti oldalán Apetlonban (Mosonbánfalva) ténykedő Velich csupán pár kilométerre van a magyar határról, mégis akkora chardonnay-ket csinál, amikhez képest a mieink a fasorban sincsenek. A Gerbeaud Házban tartott mesterkurzusra Heinz Velich az osztrák ikonbor, a Tiglat pár évjáratát hozta magával, hogy megmutassa, mire is képes egy Fertő-melléki chardonnay.

heinz_velich.jpg

A Weingut Velich története vagy nyolcvan évre megy vissza, a tudás és tapasztalat apáról fiúra öröklődik, Heinz a harmadik generációt képviseli. A családban nem ő az egyetlen, aki borra épít: idősebb testvére, Roland a kultikus Moric alapítója. Jelenleg 12 hektáron gazdálkodik, a területek 45%-án chardonnay, egyharmadán olaszrizling, a többi részen pedig sauvignon blanc és muscat ottonel található. Kevés fajtával dolgozik tehát és kizárólag fehérbort készít. A pince filozófiájának alapjai a legmagasabb minőségű, teljes érettségben szedett alapanyag, valamint a lehető legkevesebb beavatkozás a borkészítés során. Heinz szerint ez kell ahhoz, hogy a Neusiedl-Seewinkel régió termőhelyi jegyei a lehető leghangsúlyosabban jelenhessenek meg a borokban. Évente 60-80 ezer palackot töltenek le.

A Tiglat egy 1.2 hektáros apró terület, legfőbb értéke az 1959-ben telepített chardonnay ültetvény. Heinz apja évekig hitte, hogy pinot blanc-t telepített, összekeverték ugyanis a két, szőlészetileg igen hasonló fajtát. Nagyobbat ne tévedjen senki ennél. A hatvanas évei felé kutyagoló ültetvény a legöregebb chardonnay telepítés Ausztriában. Heinz elmondása szerint a gondos szőlőmunka legfőbb eleme, hogy sosem levelezik ki a fürtzónát, így a gyümölcs naptól védetten fejlődhet, aminek a borban a jó sav és a hűvös karakter köszönhető. Teljes érettségben szüretelnek, akár 2-3 héttel a mainstream után, a megfelelő időpont pedig a bogyók kóstolása alapján dől el. A botritisz bár lehet probléma, száraz borban kifejezetten kerülik.

A Tiglat alapanyaga először bogyózáson esik át, majd évtől függően kap némi áztatást, amely 10-12 óránál általában nem hosszabb. Ha meleg az év és kevés a sav, akkor hosszabb, ha hűvösebb volt a szezon, akkor rövidebb. A préselést követően a must részben tartályban, részben 7-10 éves francia kishordókban landol, majd spontán erjed. 24 hónapot marad seprőn, az érlelés időszaka alatt nem fejtik és nem is kénezik, közben természetesen az almasav is magától lebomlik. Palackozás előtt házasítnak, a bor egy kevés ként kap, valamint egy könnyed szűrésre is sor kerül. Évente 2-4 ezer Tiglat készül, érlelhetősége 10-20 év között változik, amelyről hamarosan a közönség is meggyőződhetett. Heinz szerint az érés első időszakában a hordó hatása a meghatározó, majd egy hosszabb időszak után kinyílik bor és a termőhelyi jellegzetességek megmutatják magukat.

A borok kóstolása eredetileg az öregebbtől a fiatalabbakig történt volna, de volt egy pici malőr és felborult a sorrend. Mindegy, én is így örökítettem meg a sort:

Tiglat 2012

Heinz Velich szerint náluk a 2012-es év hűvösebb volt, mint 2011. Hasonlóan az 1999 és 1997 évekhez. Testes, krémes, elég neutrális, a meleg karakterű gyümölcsösség egészen visszafogott, némi citrust lehet érezni. Már az első bor is megmutatja, hogy gyümölcs nélkül is van élet, mert a szekunder és tercier aromáknak köszönhetően egészen zamatos. Sok-sok egyedi fűszeresség van benne, de ez csak részben jöhet a hordóból. Remek egyensúly, jó szerkezet, a gazdagon textúrált bort végül a frissítő, jó vezetésű sav húzza feszesre. A többi bort kóstolva még kialakulatlan, nagyon fiatal és van benne egy hordós jegy, ami jelen pillanatban nem tetszik. Ugyanakkor igen komoly bor, nem vitás. 7p

Tiglat 2011

Itt már látszik némi abból, merrefelé halad az anyag. Ugyancsak testes és krémes, igen jól textúrált. Sok szekunder-tercier aroma (hordó, seprő, érlelés), kevés gyümölcs, eszméletlen szép fűszeresség, bontakozó olajos magvak és némi sós aláfestés. Egzotikus, gazdag és intenzív, kifejezetten tetszik, hogy csontszáraz. Irdatlanul szép a sav, kiemelkedő szerkezetet mutat már most, lecsengése parádésan hosszú. 8p-

Tiglat 1999

Meglepően friss, szinte kortalan illat. Olajosan krémes, kellemesen citrusos, savai feszesen tartják, még mindig nagyon jó állapotban van. Teljesen beépített hordó, rendkívül vonzó fűszerezettség, kandírozott gyümölcsök, olajos magvak, az almasav bomlás jegyei jól fokozzák a komplexitást és egy enyhe palackbuké rakódik még az egészre. A sok-sok szekunder és tercier aroma tölti fel a bort, de valahogy úgy, hogy eszembe sem jut, hogy valami hiányzik az egészből. 7p+

Tiglat 1997

Ebben az évben használt utoljára új hordót. A megint csak testes-krémes bor igen elegáns felépítményt rejt. Eszméletlenül jó minőségű fahatás van rajta, teljesen a bor részévé vált, adja az aláfestést. Még mindig van frissesség a közel húszéves borban, citrusok, kandírozott citrushéj, szárított fűszerek, só, olajos magvak, kardamom. Intenzív, robban, teljesen kitöltött, szinte végtelen utóízzel. Fantasztikus. 8p

Tiglat 2009

Pörkölt tökmagos redukcióval nyit, némi virággal mellette. Nagy test, vonzó citrusosság, finom fa, zamatos szárított fűszerek és megint a sósság. Ismét csak kiemelkedően textúrált a bor, savai lendületesek, a végtelenségig viszik az utóízt. A meleg év ellenére is érezhető némi hűvösség benne. Meghökkentően jó és szépen látszik, hogy majd valamikor az 1997-eshez lehet méltó. 8p

Tiglat 2008

Erősebben tökmagos, illatban több fa érezhető, némi mogyoró színezi. Testes, már előrehaladottabb érési fázisban van. Nincs sok gyümölcs itt sem, pici almásság, egy egészen kis oxidáció veti vissza, de ott vannak az olajos magvak, a szép fűszerezettség, a finoman tevékenykedő tannin és a – jó értelemben vett – kenyérhéj. Eléggé rendben van, de talán ez volt a legkevésbé a kedvencem és az időt tekintve is kockázatos vételnek tartanám. 6/7p

Tiglat TBA 1998

A Tiglat édesben is nagyot tud, ezt demonstrálandó Heinz Velich egy öreg TBA-t hozott 290g/l cukorral, ami azért őrülten sok. Sötét narancs, narancsbarna szín. Fantasztikusan gazdag, komplex és tiszta illat, semmi zavaró érési jegy. Narancslekvár, szivar, dohány, egy tonna fűszer, mazsola, aszalt sárgabarack, fűszerek kavalkádja. Kóstolva krémes, a már említett gyümölcsök tobozódása mellett karamell, kávé, dohány és szarvasgomba is felfedezhetők. Nagy sok cukrot mutat, a sava persze nem elegendő, nem erre találták ki a chardonnay-t, de annyira szép és gazdag, hogy nem lehet rá haragudni. 7/8p

Köszönet ezért a ritka és valóban kiemelkedő vertikális kóstolóért. De szeretnék néhány ilyen mesterien elkészített fehérbort Magyarországon látni, de valamiért nem tudunk hasonlót felmutatni. Személy szerint nagyon érdekesnek találtam azt, hogy a visszafogott gyümölcs-dimenzió mellett is ennyire komoly borokat lehet csinálni, amelyet egyszerűen elvisznek a mesteri arányban lévő szekunder és tercier aromák és rétegek. Könnyen arra lehetne jutni, hogy a Tiglat karakterét elsősorban a fa határozza meg, azonban ez egy leegyszerűsítő tévedés. A Tiglat egzotikus, érdekes aromáit ugyanis a termőhely adta primer jegyeken túl a rövid héjon áztatás, a spontán erjesztés, a végtelenül hosszú, kénnélküli seprőn tartás, a fejtés hiánya és a hordó együtt határozzák meg. Pont ettől olyan mesteri, hiszen papíron tök egyszerű az egész, no de vajon ki tudná ezt egy vállrándítással reprodukálni?

(A Drop Shop Austria c. rendezvényen a szervezők kedves meghívására vehettem részt. Köszönöm! A képet a Falstaff oldaláról vettem kölcsön.)

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr997455280

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2015.05.13. 06:35:09

Tök jó poszt!

Az, hogy Velich nagyszerűsége és sikere miben rejlik egy külön dolgozatot is megérne. Én a borászati és a szőlészeti technológiát nem is említeném. Ezeknél fényévekkel fontosabb az, hogy egy 80+ éves borászatról van szó, akik úgy 25 éve egy nagyon fejlett és nagyon gazdag piacra termelnek.

Majd ha bármelyik magyar borászat alap olaszrizlingjét 10 euróért a csúcsborait pedig 30 euróért isszák meg a fogyasztók mondjuk 20 éven át és olyan területekről szüretelünk ahonnan a szőlész jegyzetei 30-40 évre nyúlnak vissza akkor szerintem feltehetjük a kérdést, hogy mi a küllönbség. Addig ugyanis _EZEK_ a legfontosabb különbségek.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2015.05.13. 08:08:06

Én s köszönöm a posztot. A mesterkurzuson én nem vettem részt, csak ugye a sétáló kóstolón találkoztunk. És ezúttal nem is jegyzeteltem. Nem emlékszem, hogy a 11-es vagy a 12-es Tiglat volt ott kiállítva, nálam olyan szűk 7 körül lett volna, ott éreztem először, hogy van akkora erő az anyagban hogy elbírja a tetemes hordót. A 2008-es nálam 6-nál nem volt több, kicsit lustább volt a többitől. A két idősebb közül én a 99-est sokkal jobbnak éreztem. Az valóban közelítette a 8p-t, fantasztikusan vitális volt. A 97-esen lényegesen többet fogott az idő, sokkal kevesebb energiát, tartalékot éreztem benne, persze le a kalappal hogy ebben a korban egyáltalán ilyen is volt. A TBA bennem nem hagyott mély nyomot.

Takács Kr. · http://takacskrisztianir.blog.hu 2015.05.13. 10:41:12

@BZoltan: mondjuk két éve 5, 50 €-ért vettem tőle az alap olaszokat.
A „probléma" inkább az, hogy pontosan tudja az olaszrizling helyét!

Semmi maszlagolás meg dűlőszelekció, varázslat vagy egyebek, mert ez nem más, mint egy alapbor. Még tán egy kis szénsav (vagy mi) is belefér, hogy üde kvaterkázós legyen. De több ráfordítást nem ér!

100-200 km-re onnan meg meg akarják váltani vele a világot. Gondolom, biztos ennyivel jobbak a speciális termelőhelyi adottságok...

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2015.05.13. 10:58:32

@Takács Kr.: Hogy nála a pincénél mennyi a bor azt nem tudom. Azt tudom, hogy a WineUndCo-nál 10 euró egy palack olasz, ami azért nem kevés. Ha az alapborán ilyen jól tud fogni és a prémium borai egy nem csoró piacon 30 euróért elmennek, akkor azért bátrabban nyújtózkodhat mint a magyar termelők 99.99%-a akik a prémium költségen termelt kis tételeik harmadáron ennyiért való eladásáért is vért hugyoznak. Szóval én mint termelő nézem ezt... Az egészséges piac és megbízható üzletmenet 20-30 éves távlatokkal hatalmas minőségi előrelépést tesz lehetővé.

Amúgy nem hiszem, hogy bárki meg akarná Magyarországon váltani a világot az olaszrizlinggel. Talán egyedül Csopakon próbálják elhinni és elhitetni, hogy az olasz a Grand Vin alapja. Ahogy egyébként az is nettó hülyeség, hogy az olasz az szükségszerűen egy üde ivósbor lehet csak. Az olaszból lehet komoly bort is csinálni. Csak éppen pont ugyanannyiba kerül ezt megtenni mint azokból a fajtákból amiknek a piac viszont elfogadja a magasabb árat.

Szóval akárhogyan is nézem... minden a piac érettségére és fizetőképességére vezethető vissza. Csóró és még mindig a kombinátos időszak beidegződéseivel terhelt piacon tökmindegy, hogy mit csinál az ember.

kortytalan 2015.05.15. 23:20:39

Szia! Mi az a kardamom?

kortytalan 2015.05.15. 23:25:47

Ok, bocsi, utánanéztem, csak nem éreztem azt, hogy 1000- ból 999 magyarnak ez mond valamit.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2015.05.15. 23:32:18

@kortytalan: :D

hu.wikipedia.org/wiki/Kardamom

Én sok indiai ételt eszek és ezért megvan, van itthon kardamom egészben, finom illata van. :D

Takács Kr. · http://takacskrisztianir.blog.hu 2015.05.16. 09:46:13

@BZoltan: jó, ha a w&c-t nézed, mert ott még az osztrákok közül is csak a nagyon betegek vásárolnak, annyira legendásan drága. Mérvadónak semmiképp sem nevezhető.

Nettó hülyeség vagy sem, olyan termelővel még nem találkoztam Mo-n, aki évről évre nagybort tudna készíteni olaszból. Mondjuk annyira, mint Gere a Kopárjából. Addig, míg nagy bort csak véletlenül, egyes évjáratokban, egyes dűlőkről, időnként sikerül készíteni semmi bizonyíték nincs rá, hogy az olasz más, mint ivóbor.

Persze most elpettingelhetünk, h mi az ivóbor, ám engem a téma ennél jobban nem érdekel.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2015.05.16. 11:48:24

@Takács Kr.: Te írtad, hogy "meg meg akarják váltani vele a világot". Erre írtam, hogy tudtommal és szerintem Csopakon kívül senki nem akar világot megváltani olaszrizlinggel. Erre most azt kéred számon a fajtán, hogy nem lehet belőle nagy bort csinálni?

Nagy bort éppeszű borász nem akar olaszból csinálni. De nem azért mert nem lehet, hanem azért mert nagy bort csinálni drága és a piac ezt a pluszköltséget nem fizetné meg. A top olaszok polci ára Magyarországon 3000-3500 forintnál fékeződik be véglegesen, de jellemzően már 2000-2500 forintnál sikítós a dolog.

Egyszerűen le van amortizálva a fajta mint brand.

A szénsavval megdobott, üde technobor és a nagy bor között pedig azért van bőséggel még árnyalat :)

Az olaszrizling mint fajta nagy erőssége, hogy a teljes palettát át tudja fogni. Ugyanúgy lehet belőle olcsó, üde technobort is szűrni mint ahogy igényes ivóbort, vagy komoly minőséget és akár dűlős nagybort is. A piac az ami meghatározza, hogy melyikre van igény. A dűlős nagyborra most nincs. Komoly olaszokra van.. nem nagy, de van. Ez a jómóduak ivós bora :)