Az ungerttel (eddig) felesben szerzett Kreinbacher-párosok "sorozatunk" spontán megszületését a tulajdonképpen a merő véletlen hozta, ahogy az alant olvasható harmadik részét is. Az egyik bor tudomásom szerint korábban forgalomban volt már, de most újra előkerült valahonnan.
Lássuk, mit rejtettek a palackok!
St. Ilona Nagy-Somlói Cuvée 2011
Úgy tűnik, hogy Kreinbacherék a St. Ilona márkanevet megtartották ugyan, de kizárólag a hiperes boroknak, és ezen címke alatt 999 magyar forintért bizony igen jó ár/érték arányú tételekhez juthat az ember. Talán a 2010-es furminttal kezdődött a sorozat (és talán az is volt eddig a legizgalmasabb tagja a sornak), azóta pedig folyamatosan jönnek a St. Ilona borok a polcokra. Eddig mindegyikből vásároltam, minimum egy, de inkább több palackkal, és csalódást sosem okoztak. Az izgalomfaktor hullámzó, de ezért az árért nem kell csodát várni, az elvárható hibamentes, jól iható bort viszont mindig megkaptam.
Olaszrizling, tramini, hárslevelű és szürkebarát házasítása. A címke szerint fiatalon került palackba, eszerint viszont egészen hosszú ideig érlelődött, mielőtt a tételt forgalmazó áruházlánc polcaira került. Kárára nem vált, a bor simán hozza a kötelezőt, ár/érték arányban ismét egy remek vétel.
Illata eleinte eléggé visszafogott, sós citrusos, majd ahogy nyílik, zöldalma, körte, virágok is megjelennek. A korty meglepő intenzitással nyit, rendesen dolgoznak a savak, egy kis krémesség is van a közepén, és bár nem túl hosszan tart a bor, van eleje, közepe és vége. Citrusok, zöldes gyümölcsösség, zöldalma, körte, pici zöldfűszer, némi vanília keretezi az arányos szerkezetet. Nem mondanám összetettnek, mégis van karaktere, nem is egy szuper-koncentrált bor, ugyanakkor van mögötte szerkezet és beltartalom, és mindemellett jól csúszik is. Nálam ezért már jár a best buy plecsni. 5 pont alja. (999 Ft - Aldi)
Gyanús volt, hogy én ezzel a borral találkoztam valaha, "a rímek ősi hajnalán", - ahogy tanult barátom szokta volt mondogatni Adyt idézve -, és kis kutakodás után egy régi Excel-táblában rá is leltem egy szűkszavú kóstolójegyzetre, ami 2012 januárjára datálódik és így szól: "minerális, benzines, citrusos illat, citrusos, ásványos, sós íz, közepes+ sav". Lássuk be, attól nem kellett tartani, hogy ez a jegyzet komolyan befolyásolja ítélőképességemet és érzékeimet több mint 3 év elteltével, és a bor azóta feltehetően változott is, úgyhogy vissza is ugranék a jelenbe.A pincészet által nyújtott információk szerint a Somló-hegy déli oldalán található Barát-szikla nevét a szerzetesekre emlékeztető alakjáról kapta, jelen borunk pedig 80%-ban szintén a déli oldalról származó furmint, régi vegyes ültetvények (ezerjó, rizlingszilváni, stb.) termésével kiegészítve.
