Azt állítom, hogy az édes szamorodni szerepkörileg kulcsfontosságú Tokaj szempontjából. Sőt, továbbmegyek: küldetése van a hazai piacon. Miközben nemzetközileg természetesen hatputtonyos előhozakodás és meggyőzés szükséges, a belföldi szájak megédesítésének kispályás, költséghatékony, ugyanakkor borzasztóan élvezetes módja a szamorodni, hogy a történeti-hagyományos jelentőségéről most éppen ne is beszéljek. Térítőbor a pancsolt édestől a komoly felé, low-budget örömforrás, híd az alap és csúcsok között. Nem dolgom különösképpen igazolni a műfaj fontosságát, de hitemet feltétlenül fontosnak tartottam rögzíteni, ugyanis a közelmúltban akkora pofont kaptam egy forgalmon kívüli palacktól, hogy a fal adta a másikat – a kifejezés lehető legjobb értelmében. Úgy hallottam, hogy a Bott Pincénél felmerült a kérdés, miszerint szükségszerű-e kihozakodni ezzel a borral. Tisztelettel jelentem: mi az hogy, nagyon is. Tény: ez életem eddigi legjobb szamorodnija, úgyhogy feltétlenül szeretnék birtokolni belőle, amint lehetséges.
Fajtaösszetételről nincs információm, analitika sem volt még, mikor már készen, palackozva és vakon kóstoltam. Folyékony arany. Így, közhelyszerűen. Elképesztően tömény, gazdag és gyümölcsös illat, szinte kirobban a pohárból. Trópusiak, aszalt barack, méz, és holnapig sorolhatnám az aromákat. Összbenyomásilag egyáltalán nem mély, hanem mosolyfakasztóan friss, vibráló és gyümölcsös, alig lehet vele betelni. A korty sem okoz csalódást: bár gyanús, hogy a műfajon túlmutatóan sok cukor maradt benne, egy pillanatig sem ül le, laposodik el. Végtelenül hosszú gyümölcsösség, direkt, feszesítő-frissítő savak, lendület és tisztaság. Töménysége ellenére is veszélyes módon itatja magát. Muszájból kötekedve a savak miatt lehetne panaszkodni az összetettség vonatkozásában, de ilyen élményfaktor mellett ez teljesen lényegtelen. Élvezetes, nagyon jó inni. Kell ennél több az objektív erős hetes 8 pontra kerekítéséhez? Nekem nem. (várhatóan 6-7000 Ft körül lesz az ára, úgy hírlik, hogy tegnap debütált a Terroir Club-kóstolón)
Októberben a Mindszenthavi Mulatságot követően beugrottunk még a Bott Pincéhez bort vásárolni. Akkor kóstoltam ezt a bort először. Judit és Józsi akkor még nem tudta, mi lesz a sorsa. Megkóstoltam és nem értettem egyet az "aggodalmakkal", azután elhoztam egy palackkal, hogy otthon behatóbban is megismerkedjünk. December végén kóstoltuk meg a bort, az akkori élmények alapján született ez a "négykezes" bejegyzés.
A tegnap beszerzett adatok szerint nagyrészt furmint, kisebb részben hárslevelű alkotja két dűlőből (Csontos, Határi). 220 literes hordóban érlelődött másfél évig. 130 g/l maradékcukor, 12% alkohol.
Zseniálisan vonzó, gazdag, intenzív és friss illat: Haribo cukor, őszibarack, trópusi gyümölcsök, gyümölcsjoghurt, menta, eukaliptusz, leheletnyi dohány, pici illó, majd másnap megjelennek a hordó fűszerei is. Az egyébként jól kitöltött, sűrű korty kellemesen szétterül a szájban, a sav ugyan ahhoz kicsit kevésnek tűnik, hogy ennyi cukor mellett tökéletesen fókuszban maradjon, de emiatt fanyalogni kár lenne, mert cserébe lefegyverző aromatikával kárpótol a bor. Habzsolni való gyümölcsösség, őszibarackbefőtt, trópusi gyümölcsök, sárgabarack, mandarin, mellé egy jó adag fűszer, ami inkább csak második napon jut nagyobb szerephez. Igazi örömbor, az a tipikus "gusztustalanul finom" kategória, letörölhetetlen mosolyt fakaszt az ember arcán. Ha szigorú vagyok 7 pont, ha az élményt nézem, inkább 8, legyen kompromisszumos 7+ a vége. (furmintfan)
Up to date: A Terroir Club tegnapi kóstolóján ugyan kevesebb időt tölthettem a valóban frissen debütáló borral, de 2 kört azért tettem a Bott-standnál. Most kevésbé akart kiugrani a pohárból, de szellőzéssel folyamatosan gazdagodott az illata. Inkább az édesebb, kajszis, érett trópusi gyümölcsös vonalat éreztem meghatározónak, a friss gyümölcsös jegyek a háttérbe szorultak. A 2013-as Bott-rytis sokkal filigránabb volt mellette, a Szamorodni viszont sokkal sűrűbb, teltebb, mélyebb. (furmintfan)
[Bodó Judit fotóját innen ollóztam ki.]
