A Borrajongó

Szépen ragyog – Böjt Borászat Egri Csillag 2013

2015. március 05. 06:00 - ungert (törölt)

Udvarias visszafogottsággal jegyzem meg, hogy miközben a bikavér-brand tulajdonképpen jó ideje csak keresi saját helyét a hazai piacon  – és akkor most ne is merészkedjünk messzebb –, az egri összefogás keretei között időközben megszületett a fakó inverz-bika fehér borvidéki házasítás, ami hasonlóan ambiciózus feladatot vállalt magára: a fajtaspecialitások hátratolásával egy úgymond termőhelyi arcot kíván közvetíteni a fogyasztóknak hitelesen és megbízhatóan. Kérdés, hogy miközben a vörös-előd az alapkritériumokat csak nyomokban teljesíti, ugyanez fehérben egyrészt képes-e működni, másrészt nem kuszálja-e jobban össze az amúgy is zavaros és bizonytalan szálakat. Nem tudok és nem is akarok általánosan következtetni, de én egyelőre nem értem, hogy mi értelme fehérben is megvalósítani egy vörösben sem működő koncepciót. Ha jól tudom, akkor a szkepticizmust nem osztja a piac: a stílus kelendő, a borok fogynak, a malmok őrölnek. Én meg csalódottságomban egyre kevesebbet kóstolok a műfajból, eképpen egyre inkább érdektelenül és felkészületlenül fogalmazom meg azt, hogy mennyire rendbe kellene tenni közös dolgainkat. Nyilván a vörös térfélről is vannak üdítő kivételek, de úgy alakult, hogy egy fehér csillag döntött ki állandósult állapotomból, és győzött meg arról, hogy van még remény.

10425850_1535314363406760_4779987714554469444_n.jpg

Ez a bizonyos remény pedig Böjték 2013-as Egri Csillagában testesült meg, ami mennyiségileg pont annyira rétegműfaj, amennyire az ilyesfajta ár-érték-aránnyal bíró anyagok lenni szoktak. Miközben az átlagnál intenzívebb utánanézés keretei között is csak egy közösségi oldalt találtam (itt), átgondoltam, hogy ittam-e már hasonlóan összerakott bort e vidékről. Kétségtelen: nem sokat. Pedig csak annyi a dolog, hogy szerepkörileg nem dimenzionálja túl magát, nem kíván többet hozni, mint amennyit önerőből tud: zamatos, friss, egyenes és pont annyira illatos, amennyire még vonzó tud maradni pacsulimentesen. Olaszrizling a kontúr, chardonnay a test és királyleányka a fűszer. Ennyi a történet: nem tolakodik, nem zúz, csak frissít és boldogít kortyról-kortyra. Ez a fajta túlzásmentesség olyan erény, ami szerethető és becsülendő. Ha azt írom, hogy elég nehéz letenni és nem lendületből meginni, az többet mond, mint az 5 pont. Aligha tudok jobbat az árában, főleg a saját pályáján, és ez bőven elegendő a ragyogáshoz. (1450 Ft, Borfalu Bortéka)

[A fotót Böjték Arckönyv-oldaláról kölcsönöztem ki.]

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr957234739

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

furmintfan · http://borrajongo.blog.hu/ 2015.03.05. 07:14:36

Valóban jó kis bor ezért az árért, és a bikavér is hasonlóan rendben van.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2015.03.05. 07:48:20

2 napja kóstoltam, egyetértek.

behor 2015.03.05. 09:27:38

Nekem is ez a véleményem erről a borról.
A másik nagy pozitív csalódás pedig a bikavérük volt, mert hasonló áron egy egész komplex kis bort kapunk. Jól iható, gyümölcsös és alig bírod abbahagyni!

Szten00 2015.03.05. 09:59:06

Két dolog jut eszembe... az egyik az, hogy az élményt mennyire nem fejezik ki a pontszámok. A másik pedig, hogy az egri csillag, mint olyan (és egyébként a bikavér is), nekem egy izgalmas, bizakodásra okot adó dolognak hangzik - vagy inkább hangzott. Úgy gondoltam, hogy kiállnak az egriek valamiféle fehérbor-koncepcióval, ami megmutatja, hogy mit is tud a borvidék fehérben. Ehelyett azt látom, hogy koncepció gyakorlatilag nincs, klasszikus kategóriában kb a világon minden lehet egri csillag, ami legalább 4 fehérborfajta házasítása. Még lehangolóbb volt több egri csillag megkóstolása után leszűrni azt a tapasztalatot, hogy kissé komolytalan, könnyű, akarom mondani inkább híg, "másnapra már azt sem tudjuk milyen volt", tehát tartós élményt távolról sem hagyó borok születnek egri csillag néven, mindenféle egységeshez akárcsak közelítő arculat nélkül. Kivétellel mondjuk már találkoztam (Gál Lajosák superior egri csillagja egészen gyönyörű), de egyelőre inkább csalódás, és ahelyett, hogy egy "igen, nézzétek, mi ilyet is tudunk" büszkesége lenne az egri borvidéknek, egy alsókategóriás, nem is tudom mi lett belőle...

silvousplait 2015.03.05. 17:11:15

@ungert: jo kis iras ! Sok hasonlo felfedezest kivanok !

Szegediszomelijé 2015.03.05. 20:38:13

@Szten00:
Ez így van a Csillaggal: Gál Tibi kitalálta, hogy kéne valami, ami előre viszi a borvidéket -jó ötlet! A megvalósítás úgy van egyenlőre, hogy mindenkinek mindene beleférjen -rossz kivitelezés. Amúgy Gálék Csillagai igen jók, érződik belőlük, mit szeretne elérni. Majd 50 év múlva előrébb lesz a dolog -Burgundia legjei sem voltak a mai szinten mondjuk 1780-ban.

Böjtéke ismerem (valamennyire). Nincsenek nagy célok, de tisztességesen teszi a dolgát. Ebből persze, hogy jó borok születnek -nem csúcs, de jól iható, azért tartalom is van, mesterkéltség viszont kevésbé. Nem csak a Csillag jó, nyugodtan lehet kóstolni a Bikavért vagy a CS-t.
Egészségére mindenkinek!

hogy mi értelmemegvalósítani fehérben a vörösben sem működő koncepciót?
Valahonnan (mélyről) el kell indulni. Egy csak a borvidékre jellemző bor az első lépés, hogy az naggyá váljon, a következő sok-sok lépés. Esetleg kérdezd meg Gál Tibit, mi értelme.

MádiN. 2015.03.09. 09:54:56

A top6-os csillag válogatást beszereztem tavaly.
A Gál Tibi féle sokkal jobban tetszett, mint a Böjt. A Varsányi és a Tóth is király egyébiránt, érdemes próbálni őket!